Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kvassay Judit: Árpád-kori településnyomok Nagykanizsa határában (Az M7 autópálya nyomvonalán 2004-ben végzett régészeti kutatások eredményei)

58 Kvassay Judit rendeltetésének megállapítását. Sem a betöltés sem az előkerült leletek nem utalnak különleges tevékenységre, átlagos háztartási hulladék volt mindegyikben. Az objektumok elhelyezkedése alapján esetleg feltételezhető, hogy közöttük földfelszíni építmény állhatott. 4. A leletanyag 4.1. Edénytöredékek Az edénytöredékek valamivel több, mint a felének (66 %) anyagában lehet durva szemcsés homokot, zömüknél csillám jelenlétét is, megfigyelni. Meglepő módon kevés a nagy szemű kavicsadalék (13 %) és viszonylag magas a finom szemcsés homokkal soványított edények aránya (19 %). Alacsony számban (2 %) ugyan, de fellelhető a lyukacsos felszínű kerámia is, ahol a felület ilyen alakulását az égetés során eltávozó anyagrészecskék (mész-zúzalék és agyag-granulátumok) okozzák (9. kép 1.). Az edények kivétel nélkül hurkatechnikával felépítettek, kézikorongon utánsimítottak és díszítettek. A 3-12 mm vastag edényfalakon a varratok, az aljakon pedig a perem, a falenyomat és a fenékbélyeg mind ennek a technikának az árulkodó jele. Különféle - köztük kereszt és küllő alakú - fenékbélyegek részletei 7 esetben fordultak elő (3. kép 15; 4. kép 6; 6. kép 8; 7. kép 14; 8. kép 15-17.). A töredékek felénél lehetett a simítás nyomait megfigyelni, a többi felülete erősen kopott volt. Harmadrészben látható, hogy a simítást külön, az edényétől eltérő színűre égett agyagréteggel végezték. A kiégetés során a kerámiák a barna, valamint a szürke árnyalatait nyerték, minden darab foltos. Három töredék kivételével az edényleletek fazekakhoz tartoztak. Mivel egyik lelőhelyen sem került elő ép, vagy kiegészíthető darab, a fazekak méretére peremátmérőjük alapján lehet következtetni. A peremátmérők nagysága (9. kép 3.) 10-23 centiméter között 0,5-1 centiméterrel emelkedve, folyamatos sort mutat. Majd nagy ugrásokkal 28 és 32 centiméteres a legnagyobb átmérő. A legtöbb példány a 14-18 centiméter közötti mérettartományba, azaz a fözőfazekak csoportjába tartozik, habár a kerámiaedény felületén, a főzés közben kialakuló ételmaradék-foltok csak 7 esetben voltak észlelhetők. A töredékek az edények arányainak megfigyelésére nem alkalmasak. A fazekak peremkiképzése rendkívül változatos. A leggyakoribb mégis az egyszerű, tölcséresen kifelé álló perem, amelynek szélét a váll felé lejtőén ferdére levágták (9. kép 2.). A nyak rövid, erősen ívelt vagy épp csak törésvonal a perem és a jobbára csapott vagy enyhén domború váll között. A fazekak díszítése felvonultatja az Árpád-korban szokásos minták valamennyi elemét (9. kép 4.). A jellegzetes, az edény egész testén, a nyaktól kiindulva, spirálisan körbefutó egyenes vonalat (3 kép 20; 4. kép 12; 7. kép 10.) sok esetben a vállon hullámvonallal kombinálták (3. kép 11; 4. kép 16; 7. kép 5-6.). De a ferdén bevágott vonalkákból álló (3. kép 12; 4. kép 13; 8. kép3.) és a fogaskerékkel benyomott minta (3. kép 13; 7. kép 12.) egyaránt megtalálható. Viszonylag magas a száma a hullámvonal- és a vonalköteggel, illetve ezek kombinációjával díszített fazekaknak (3. kép 9; 7. kép 1; 8. kép 14.). A Katonatemtő-dűlőben, a 4. árok betöltésében talált kézzel formált sütőharang peremtöredék (3. kép 21.) újabb adalékot jelent annak megerősítésére, hogy ez a kerámiatípus a 10-11. században továbbélt (TAKÁCS 1997,208.). A főzőfazekaknál nagyobb méretű (a nagyobb töredékek alapján kikövetkeztetett peremátmérő 30 centiméter körüli), vastag falú, szintén fazék alakú, valószínűleg tároló edényekhez tartozó töredékek is előkerültek, habár jóval kisebb számban. Nem csak alakjuk, de peremkiképzésük és díszítésük is megegyezik a főzőfazekakéval (4. kép 14; 8. kép 13.). Csak a vastag fal és a nagyobb méret különbözteti meg azokat. Mindössze egyetlen kicsi, 10 cm peremátmérőjű, fazék alakú, valószínűleg asztali edényként használt töredék került elő a három helyszínen (3. kép 16.). A két bordás nyakú palacktöredék unikális leletnek tekinthető vidékünkön. A Nagykanizsa-Békás-tó lelőhely 2. gödrében, fözőfazekak (hullámvonalakkal díszített válltöredék, illetve vállán ferde bevagdosásokkal, oldalán az edény egész testén spirálisan körbefutó, egyenetlen közökkel bekarcolt vonallal díszített töredék), valamint egy nagyméretű, vastag falú, oldalán ritka közökben bekarcolt vonallal díszített tárolóedény darabjaival (4. kép 4, 7-8, 13.) együtt találták a széles szájú, bordázott nyakú palack töredékét (4. kép 3.). A durva szemcsés, erősen csillámos homokkal soványított anyagú darabot hurkatechnikával formázták (belső oldalán a gondos eldolgozás ellenére is kivehető a varrat), kézikorongon, kívül-belül külön agyagréteggel gondosan simították. Az edény egyenletesen barnára égett ki, a simító agyagréteg belül és a peremen sötétszürkére, kívül sötétbarnára. A palack pereme rövid, függőleges állású, széle lekerekített. A nyak enyhén szélesedő csonkakúp alakú, 2 erősebb és 1 gyengébb félköríves átmetszetű bordával tagolt, éles töréssel folytatódik a csapott vállban. Díszítés: perem külső szélén - egy darabon a perem tetejére csúszva - hullámvonal; a két felső borda között egy újabb hullámvonal; a vállon, a perem alatt két egymást keresztező hullámvonal alatt sima vonalak. Az edény, a gödörben talált fazéktöredékekkel ellentétben, igen gondosan formált, simított és égetett.