Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Eke István–Frankovics Tibor–Kvassay Judit: Első tapasztalatok a nagyfelületű régészeti feltárások térinformatikai feldolgozása során Zala megyében

ZALAI MÚZEUM 16 2007 259 Eke István - Frankovics Tibor - Kvassay Judit Első tapasztalatok a nagyfelületű régészeti feltárások térinformatikai feldolgozása során Zala megyében

1 1. Bevezető A letűnt korok fennmaradt tárgyi, építészeti emlékei a ma élő emberiség múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, elődeink kulturális hagyatéka. Az emlékek által megtestesített történelmi, esztétikai és vagyoni értékek felbecslésén túl komoly erkölcsi kötelezettséget is jelent a műemlékek és régészeti lelőhelyek feltárása, rehabilitációja és megóvása a jövő nemzedékei számára. Ennek a kötelezettségnek a megvalósítása a szakmai, elsősorban régészeti és építészeti kérdéseken túl jogi, pénzügyi és műszaki részfeladatokat is tartalmaz. A kulturális örökség védelméről a 2001. évi LX1V. törvény rendelkezik, mely szabályozza a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott kulturális örökség feltárásának, tudományos feldolgozásának, megóvásának, védelmének, fenntartható használatának és közkincsé tételének feltételeit is. A Zala megyei múzeumi szervezet történetének eddigi legnagyobb vállalkozása az M7 és M70 autópályák nyomvonalán és a hozzá kapcsolódó létesítmények, beruházások területein található régészeti lelőhelyek feltárása volt. A projekt terepmunkái 2007. nyarán zárultak. Természetesen több más zalai régészeti kutatás napjainkban is folyik. A munkákat olyan szakemberek irányítják, akik nagy tapasztalatot szereztek a korábbi zalai régészeti nagyprojektekben, a Kis-Balaton elárasztása előtti régészeti expedícióban, a Hahót-medence lelőhelyeinek feltárásában és a Kerka-völgyében, illetve a magyar-szlovén vasút nyomvonalán végzett kutatásokban is. A nagyobb felületű ásatásoknál korábban is magas szintű precizitást kívánt meg a szakszerű tudományos feldolgozás, mindig fő cél volt az is, hogy a kereshetőség és az összehasonlító elemzés megfelelően biztosított legyen. Mindig törekedtünk arra, hogy különböző dokumentációink, leltáraink a lehető legjobb színvonalon készüljenek. A különböző dokumentumok azonban nálunk is, 1999-ig - az autópályás ásatások beindulásáig - szinte kizárólag csak papírra készültek. Az 1990-es évek közepétől már rendelkeztünk ugyan számítógépekkel, de a régészeti dokumentációs munkáknál csak a leíró szöveges részek vettük hasznukat. A magyarországi nagyberuházások szélesebb körű beindulásának időszakában - az örökségvédelmi törvényből adódóan, ez értelemszerűen a nagyfelületű régészeti ásatások nagyobb számban való elindulásának időszaka -jött a lehetőség a „digitális forradalom" vívmányainak régészeti szolgálatba állítására. Zalában 1999-től használunk digitális eszközöket a terepi és feldolgozó munkáknál. Szerencsések vagyunk, hogy olyan fiatal régészek kerültek intézményünkhöz, akik jártasak a térinformatika területén is. Tanulmányunkban be szeretnénk mutatni azt a térinformatikai rendszert, amely segíti a régész feldolgozómunkáját, s amelynek alapjai a törvényileg, rendeletileg szabályozott ásatási dokumentumok és múzeumi leltárak. Kihasználja a modern informatikai eszközök és módszerek által nyújtott lehetőségeket, forradalmasítva a régészeti kutatást, feldolgozást. 2. Miért van szükség régészeti térinformatikai rendszerre? Magyarországon a nagy felületű ásatások (autópálya és más nagyberuházás építését megelőző feltárások, „nagyüzemi ásatások") során előkerült régészeti leletanyag feldolgozása, kiértékelése olyan feladat elé állította a régészeti kutatást, amelyre a