Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Eke István–Frankovics Tibor–Kvassay Judit: Első tapasztalatok a nagyfelületű régészeti feltárások térinformatikai feldolgozása során Zala megyében

260 Eke István - Franko vies Tibor — Kvassay Judit hagyományos módszerek már nem voltak megfelelőek. A feltárt objektumok száma ásatásonként akár több ezerre is tehető. Egy-egy feltárás nagysága jelentősen meghaladta az addig megszokott 500-1000 m

2-es területet. Ezen nagyfelületű ásatások dokumentálása során olyan mennyiségű adat keletkezik, amelynek kezelése, feldolgozása, átláthatósága igen nehézkes lenne hagyományos módszerekkel. A megoldást a számítógépes feldolgozás jelenti. Ezért indokolt újabb módszerek kifejlesztése és elterjesztése a hazai régészeti kutatásban. A számítógépek elterjedése a régészeti feldolgozó munkát is megkönnyíti. A szövegszerkesztő, táblázatkezelők, esetleg adatbázis-kezelő programok használatával a feldolgozómunka könnyebbé, hatékonyabbá válik, de ez nem jelent komplex megoldást az előkerült régészeti anyag feldolgozására. Olyan rendszerre van szükség, amely az ásatások összes adatának — rajzos dokumentáció (objektum alap- és metszetrajz, összesítőtérkép, tárgyrajz), a szöveges dokumentáció (objektumleírás, leltárkönyv) és a fényképes dokumentáció (ásatási felvétel, tárgyfotó) - együttes kezelését valósítja meg. A megoldást a térinformatika, illetve a földrajzi információs rendszerek (FIR) régészeti alkalmazása jelenti. A régészeti lelőhelyek térinformatikai feldolgozása, a rögzített adatok digitális feldolgozása egyfelől meggyorsítja az egyes feltárások eredményeinek publikálását, másrészt komplexebb vizsgálatokat tesz lehetővé, és új nézőpontból közelíti meg elődeink életének vizsgálatát. A régészet a társadalomtudományok olyan speciális ága, amely kutatásának tárgyát saját maga hozza napvilágra. Az előkerült leletek, régészeti jelenségek térbeli elhelyezkedésének rögzítése alapvető. A régészeti kutatásban használt módszerekhez mindig is hozzátartozott a topográfia, a lelőhelyek, régészeti objektumok térképen való megjelenítése. Ezen módszerek használatának „korszerűsítését" jelenti a térinformatikai eszközök és módszerek régészeti célú alkalmazása (CZAJLIK-MARTON-HOLL 1997). 2.1 Hol tudja használni a régész a térinformatikát, illetve a Földrajzi Információs Rendszereket? A datok feldolgozása A GIS rendszerek nagy segítséget nyújthatnak a régészeti lelőhelyekről megismert adatok feldolgozásakor. Az ásatási dokumentáció szöveges részeit, rajzait és fényképeit együtt lehet kezelni. A különböző korszakból származó objektumokat külön tudja megjeleníteni a rendszer, és így a kutató az általa kiválasztott korszakból származó objektumokkal, leletekkel tud dolgozni. Feltételek megadásával lekérdezések hozhatók létre, amelyek segítségével a bevitt adatokból csak a feltételeknek megfelelőeket választja ki, és jeleníti meg a rendszer. Térbeli analízis lehetőségei A térbeli analízis a helyhez kapcsolódó kérdések megválaszolását teszi lehetővé. Az alapvető kérdések lehetnek helyre vonatkozó (Mi található az adott helyen?), körülményekre vonatkozó (Hol van az a hely, ahol ... ?) kérdések. Lehetőség van az objektumok egymáshoz viszonyított kapcsolatának megjelenítésére is. Ez a régészetben különösen fontos, amikor két vagy több korból származó régészeti objektum időbeliségét akarjuk eldönteni. Megjelenítés A megjelenítés történhet jelek, grafikus ábrák vagy képek formájában. Az információkat tartalmazó adatbázis külön jelenik meg. A térbeli adatok alapján a lelőhelyet térben is meg tudjuk jeleníteni. Ez már egy bonyolultabb feladat, amely a 3 dimenziós modellezés felé mutat. Archiválás A mai számítástechnikai rendszerek egyik alapkövetelménye a biztonságos adattárolás. A térinformatikai rendszerek lehetővé teszik nagy mennyiségű, pótolhatatlan adatsorok tárolását (esetleg több egymástól független helyen is). A többszintű hozzáférés lehetővé teszi, hogy csak a rendszert működtető szakember tudjon törölni a rögzített adatok közül. Mérés, statisztika A bevitt adatok alapján lehetőség van térbeli elemzések, statisztikák készítésére. A térbeli adatok felhasználásával tudunk távolságokat mérni, területeket meghatározni. Az egyes objektumokhoz kapcsolt leíró adatok alapján számítások végezhetők. Egy régészeti térinformatikai rendszerben lehetőség van akár az átlagos objektummélység vagy leletsűrűség, leleteloszlás kiszámítására és megjelenítésére. 2.2 Célkitűzés A cél egy olyan régészeti térinformatikai rendszer kidolgozása, amely rugalmas keretet biztosít bármely régészeti lelőhely térinformatikai feldolgozására. A rendszerhez kapcsolódó adatbázist úgy kell kialakítani, hogy Magyarországon valamennyi ásatás méretétől függetlenül feldolgozható legyen. A régészeti kutatás fő problémája napjainkban a szabványos módszertan hiánya és a meglévő régészeti adatbázisok közötti összeegyeztethetetlenség, ezért fontos, hogy a felhasználhatóságot ne befolyásolja az