Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Németh József: Babocsay József szabadkőműves apológiája

236 Németh József Szimbólum formán a legfontosabb igazságok ágozatai eleikbe adattak, így, hogy csak egy isten légyen, hogy az ember lelke halhatatlan, hogy jövendőben kiki a jónak jutalmazását, a rossznak büntetését várhatja és minden misztériumok a régieknél a vallásnak legfőbb és méltóságosabb cikkeleit magokban foglalták. (Zsidó József

17 a régiségrül írván azt mondja, hogy az ő hazafiai közt csak az esszénusok egyedül hitték a lélek halhatatlanságát.) így tehát az ő hitek fundamentumos ágozatai nagyon különböztek a köznépnek vallásaitul, ily pedig társoságok elöljárói mindenkor oly bölcsességei éltek, hogy az ilyes ágozatokat az újonnan felvétetett társoknak csak szimbólumok és ábrázolások színe alatt eleikbe adják, ha már pedig egyszer észrevették, hogy az értelmek megvilágosodott és az indulatokon uralkodni tudnak, akkor mindenekről bővebb tudósítást tettek nékiek. Ugyanis közönségesen nagy hiba lenne, ha egyszeriben egy valaki rossz vélekedéseibül mást kivetkőztetni iparkodnék. Már most barátom, ha a régiek titkait jól megfontolni akarod, amelyek annyi javakra az emberi nemzetnek szolgáltak, bizonyosan meggyőzettetel azon, hogy a szabad épétők titkaival igen megegyeznek. Aztán, ha azt is tekéntetbe venni akarod, ami a régiektül hátra hagyatott, úgy látszik, hogy minden titkaik a hallgatásnak legmélyebb örvényébe rejtettek, és hogy a béavatkozandók annál nagyobb tiszteletben tartsák. Azon okra nézve soha más időben nem szenteltettek, mintsem az éjnek borzasztó és figyelmetességet szerző óráiban, akkor a megkívánható csendességet megtarthatták, a tekintet méltóságos és gyönyörű vala, és valamint Maximus Tyrusból (Maximi Tyrii dissert.33.) tudjuk, különös ösztönt és új kívánságot szerzettek az ember szívébe. Azoknak, akik felvétettek, a felszentelésért bizonyos summa pénzt fizetni kelletett, és a candidatusok erős examenen általmenni keteleztettek. A próba három félelmetes utazásokbul állott, ezen alkalmatossággal tüz, víz és vér által megtisztíttattak. Ekkor ezerféle irtóztató és félelmet okozó ordítások hallattak, úgy, hogy ha bátor és tiszta szívű nem volt a candidates, lehetetlenség vala nékie mindezeket kiállani. Aki állhatta, azontúl a félelmes sötétségbül kivezettetett a világosságra és gyönyörűséges helyre jutott, barátságosan fogadtatott, itten már az igazságnak valóságos képe felfedeztetett nékie. A felszenteltettek bizonyos jelekkel és szavakkal éltek, amelyekről, hogy kik legyenek, megesmértettek és ezek a görögöknél szimbólumok név alatt áruitattak. A felszenteltettek meg is esküdtek, ajánlani tudniillik kellett nékiek, hogy állhatatosan holtig minden misztériumokat titokban tartani fogják. Meg nem tartotta egy valaki fogadását és esküvése ellen cselekedett, az azontúl istenkáromlónak, zenebonásnak és embertelennek tartatott, a társoságbul kitiltatott és néha halállal büntettetett. (Cornelius Nepos az Alcibiades életérül írván az 3dik cikkelyben azt mondja, hogy Alcibiades azontúl megvettetett, mihelest kitudódott, hogy a misztériumokat felfedezte. Sőt nemcsak azok, akik a misztériumokat felfedezték, hanem még azok is, akik elhallgatták, halállal büntetődtek, nem is barátkoztak az ilyesekkel.) Ezen titkoknak pedig megesmerésére nemcsak férfiak, de asszonyok is felvetettek, legnevezetesebb emberek felszenteltettek és toroktátva azt kiáltották, hogy a szentetlenek távul legyenek tőlök. (így Hercules, Bacchus, Diogenes, Esculapius, Hypokrates, Cicero, Atticus, Julius császár, Augustus és számtalan sok bölcsek beavatkoztak, de még a nevezetes Anacharsis is Schytiábul belépni kívánkozott. A görögök és a rómaiak számosan beállottak. Az athenasbéliek még magok gyermekeiket is felszenteltették. Ugyan mindezekrül Meursius bővebb tudósítást ád, Diogenes Laertius pedig könyvének 7. dik részében nro. 39. előhozza Diogenes Cynicust, hogy mit felelt légyen az athenasbelieknek, midőn kérdeznék, vajon nem óhajtá-é a felszenteltetést? Annál is inkább, minthogy az ilyesek a más életben is boldogabbak legyenek, monda. Bizonyára nevetséges dolog azt hinni, Agesilaus és Epaminondas rosszabb helyen legyenek a felszentelteknél, és nagy gyarlóság azt reményleni, hogy akármely nyomorult légyen is, elég a boldogulásra, ha már felszentelve vagyon. jelenteni akarta, hogy a felszenteltetés nem elégséges a boldogságra erkölcsek nélkül.) Uscite о profani: közönséges formulájok minden misztériumoknál valának. Minden korhelyek, gyilkosok, istentelenek és kevélyek általában a régiek tároságábul kizárottattak. (Az Herold felkiáltott: Távozzál, távozzál innét, ha erkölcstelen vagy. Horatius azt mondja: gyűlölöm a szentetlen népet és feltartóztatom. Claudianus ismét: Forduljatok innét vissza, szentetlenek. - Seuton(ius) a maga könyvének 34. dik cikkelyében Nero életérül írván így emlékezik: Nero, midőn Görögországba utazna, nem merészlett az Eleusiniumba bemenni és magát felszenteltem, hallván a Heroldnak szavait, midőn kiáltana, hogy minden gonosz és istentelen ember attul a helyiül távozzon.) A régiek társoságába senki az epikurosok közül bé nem vetetődött. Azok példáját mi is követvén az ateistákat áltáljában a mi lózsinkba bé nem eresztjük. A titkok lépcsőnként közöltetnek, és minden rendbeli titoknak különös szolgalatja vala, a tökéletes felszentelésre senki másként nem juthatott, ha csak jó ideig a próbákat ki nem állotta és az erkölcsekben nagyra nem