Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Gyanó Szilvia: A balatongyöröki plébánia története – a plébániai irattár tükrében

188 Gyanó Szilvia „Amikor idejöttem gazdag ember voltam és most lerongyolódva testvéreim segítenek egy-egy ruhadarabbal" - panaszkodik a plébános újabb segítségkérő levelében 1934 végén. „8000 pengőt fektettem a gazdaságba, hogy legyen mihez nyúlni minden évben [...] 1928-ban már sikerült úgy feljavítani a szőlőt, hogy 50 hl must termett, melyet sajnos már nem lehetet értékesíteni, leesett az ár 8-10 fillérre". Az 1928 és 1934 közti időszak árváltozásairól is beszámol: a tej ára 24 fillérről 8-10 fillére esett, a borjúé 2-300 pengőről a negyedére, a tehéné 6-700 pengőről szintén a negyedére. Ehhez járul még csapásként a szárazság és a szőlő megbetegedése. Rozs, búza a rossz időjárás miatt nem is termett; a szőlő beteg lett, csak 7 hl termett. A hívektől pedig nem érkezik a járandóság. A plébánia összbevétele 1928-ban: 4600 pengő volt, 1934-ben már csak 2800.

40 Volt tehát elég gondja az egyházközségnek a rosszul időzített építkezés hitelének törlesztésén túl is. Változások az egyházi vezetésben - változatlan állapot az egyházközségben Rótt Nándor veszprémi megyéspüspök 1939. március 3-án meghalt. Megromlott egészségi állapota miatt már 1938. májusától Tóth Tihamért (1889-1939) nevezte ki a pápa utódlási joggal bíró segédpüspöknek. Rótt püspök halála után automatikusan Tóth Tihamér lett a megyéspüspök, de csak néhány hétig, mert május 9-én váratlanul ő is elhunyt.

41 Ezután Dr. Czaplik Gyula (1887-1956), a későbbi egri érsek következett a püspöki székben.

42 О már máshogy viszonyult a balatongyöröki egyházközséghez és magához Jüngling plébánoshoz. Úgy tűnik, a plébános és az új püspök között nem volt meg az a személyes jó kapcsolat, amely fennállt Jüngling és Rótt püspök között. Czapik Gyula jóval kritikusabban és szigorúbban szemlélte a györöki építkezés nehézségeit és Jüngling plébános működését (talán magának Rótt püspöknek a tevékenységét is?). Első pénzügyekkel foglalkozó levele 1939. március 29-én íródott, válaszként Jüngling 1.200 pengős segítségkérésére. Mint megtudjuk, az új püspök átnézte a györöki plébániával kapcsolatos iratokat. Arra a következtetésre jutott, hogy mivel elődje nem ígérte a teljes összeg kifizetését, csak segítséget, Jünglingnek kell próbálnia pénzt szerezni. О is javasolja, hogy próbáljon a nyaralóktól pénzt szerezni. Ha látja az erőfeszítéseket, akkor ő maga is szívesen segít. Kiutal 1.268 p 75 f-t - hogy ne visszautasítással kezdje meg hivatalát.

43 Ez után nem sokkal már magát az új püspököt keresi meg a Pénzintézeti Központ, hogy fizettesse ki a györöki egyházközséggel a 1.072 p 50 f hátralékot. Halasztás nincs.

44 Czapik már nem fizet mindig - mint írja, - neki magának sincs pénze. Sőt, már soha nem lesz annyi pénze, mint elődeinek, mert „a javadalom tekintélyes részét elcsatolják két szomszéd püspökség támogatására. [.. .j Elvből én csak olyan egyházközséget segélyezek, amelyek fizetés készségük kézzel fogható támjelét adják".

45 Az év végén Jüngling még egyszer próbálkozik, hogy a „nyomorult" egyházközségnek pénzt kérjen. Arra hivatkozik, hogy 1935-ben, bérmáláskor a boldogult püspök megértette a helyzetet és magára vállalta a terheket. A képviselőtestülettel pedig nem lehet megértetni, hogy ezt csak a saját maga nevében tette, nem pedig a püspökség nevében. Rótt püspök bérmálási feljegyzéseiből annyi valóban kitűnik, hogy megérti a falu nehéz helyzetét. „A község rendkívül szegény; három polgárát kivéve a többi mind el van adósodva. És ez mind dacára a nagy idegenforgalomnak... - írja naplójában. A bajok okának a szőlő megbetegedését mondták neki a helyiek. Az adósság átvállalásáról azonban nincs szó Rótt püspök feljegyzéseiben.

46 1940. január 27-én Czapik püspök már azzal fenyegeti a plébánost, hogy amennyiben nem tereli rendes mederbe az adósságcsökkentést, áthelyezi máshova.

47 A fenyegetésre Jüngling újabb segélykérő levelet ír. Ebben megígéri, hogy - ahogy Tóth Tihamér püspök kérte, - teljes párbér járandóságát (kb. 500 pengő évente) átengedi az építési kölcsön fedezésére. Ezt az 1940-es évben a politikai közigazgatás segítségével fogja beszedni. Megjegyzi, hogy az építési kölcsön rendezetlensége a beállt gazdasági leromlottság következménye. Panaszkodik, hogy a község lakói szegények, a hívek a párbért nem fizették, a plébániaföldek ki vannak zsarolva, a szőlő 50 éves. Rótt püspök a 10 millió koronás havi segélyt nem tudta folyósítani, a nyaralóktól nem sikerült pénzt gyűjteni a plébánialakra -, csak a templomra voltak hajlandók áldozni. A panaszáradat végül így zárul: „Mindent püspököm megbízásából tettem, öt évig laktam a cselédlakás szobájában és más asztalánál étkeztem. Felcseréltem a biztost a bizonytalannal hogy szolgálhassam az egyház ügyét [...] anyagiakban megtörtem és így most sírva könyörgök a jó Pásztor szívéhez hogy múlt évi pénzintézeti Központ Követelést kiegyenlíteni szíveskednék. " Ekkor már közvetítők is próbálkoznak a püspöknél a györöki plébánia ügyében. 1940 február 11-i datálással „Jóska" aláírással érkezik Jünglingnek egy levél, mely figyelmezteti, hogy a püspök lefokozza káplánná és áthelyezi máshova, ha nem változtat a helyzeten. Jóskától tudjuk meg, hogy mit nehezményez a püspöki hivatal: a lakás túl lett méretezve; Jüngling nem tett semmit, hogy pénzt teremtsen; nincs írásos bizonyítéka annak, hogy Rótt püspök megígérte a törlesztés átvállalását. A Jóska nevű barát azt