Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kardos Ferenc: Zalai tájak és néprajzi csoportok egy etnográfus életművében

168 Kardos Ferenc Surd 24., 25 (1954); 40. (1958-59) Szenta (Somogy m) 78. (1968) Szentlászló 2. (1988); Szentliszló 11. (1952); 21., 22. (1952-1954) Szentmihályhegy 38. (1958) Szépeinek 102.(1979-80) Tikos 10. (1952) Tótszentmárton 50. (1969); 64. (1965); 98. (1978); Tótszerdahely 71. (1966-67); 98., 99. (1978); 100. (1979); 103., 105.(1980) Újudvar 109. (1987) Várfölde 42. (1959-60) Vese (Somogy megye) 41. (1960-61) Völgyifalu 5. (1988); 11. (1988-89.) 13. (1986-1988); 17. (1989) Zajk 15.(1953) Zákány (Somogy megye) 29. (1955) Zalabaksa 3.(1987) Zalakaros 14. (1953); 35. (1956); 86. (1972); 91. (1973-75); 96. (1974-78); 97. (1975-77) Zalakomar (ma ide tartozik a fent említett Komarváros és Kiskomárom is) 87. (1972); 92. (1973-1975); 94. (1975-1976) Zalamerenye 20. (1954-1958)., 24. (1954) Zalaszabar 76. (1967 körül) Zalaszentbalázs 57., 58., 59. (1963); 60. (1964); 65. (1965) Zalaszentjakab 85. (1970) Zalaujlak 14. (1953); 86. (1972) Zsitkóc2. (1986) A két láthatóan legtöbbet kutatott néprajzi csoport Zalakomar és vidéke (8 Kis-Balaton menti település, 31 füzet) és a belső-somogyi falvak (13 település, 31 füzet), melyek közül Pogányszentpéter, Csurgó és Csurgónagymarton emelkedik ki számosságban. A Balaton déli partjának bejárása 8 faluban 8 füzetnyi adatot eredményezett. 28 füzetnyi adattal 8 horvát nemzetiségi falu (többségük a muramenti horvátok néprajzi csoportjához tartozik) képviselteti magát, míg a megye délnyugati része, Letenyétől északra Lispéig, illetve Bázakerettyéig, vagyis a Kerka mente 15 települése 33 füzettel bír, melyből Letenyén 8 íródott. A Nagykanizsától északra húzódó két völgyben, Zalaszentbalázs és Gelse felé eső 11 település 16 füzettel képviselteti magát. Itt fedezünk fel csak némi hiátust, hiszen a német telepes falvak (Hosszúvölgy, Fűzvölgy, Homokkomárom, Magyarszerdahely, Magyarszentmiklós, Bocska és a ma Nagykanizsához tartozó Korpavár) kutatása intenzitásban elmaradt más hasonló méretű térségektől. Ennek egyik oka az lehet, hogy a tárgyi kultúra szempontú kutatások számára nem tűnt olyan sajátos egységnek ez a katolikus, nyelvében elmagyarosodott német eredetű népesség, akinek anyagi kultúrája, gazdálkodása nagyon hasonlított a környező magyarságéhoz. Mai kutatásainkból

28 látszik, hogy e vidék legjelentősebb búcsújáró helye, Homokkomárom a környék katolikusságának színes szokásvilágát mutatja, miközben a tősgyökeres homokkomáromi és környékbeli nép puritánabb szemléletű. Néhány szokásban, szokáselemben és leginkább a környező magyarságtól eltérő mentalitásában sok mindent megőrzött régebbi sváb hagyományaiból. Nagykanizsa térségéről 14 füzet tudósít, melyből a legjelentősebb a nemespátrói gyűjtés (6 füzet, két időszakból), melyben Surd, Belezna és Liszó is megemlítődik. A Hetési, a folyamatos gyűjtőmunkától némileg elkülönülő, más szempontokat is figyelembe vevő gyűjtés során 17 füzet született. A települések egyedi sorrendjét nézve hasonló arányok látszanak: Zalakomar (Komárvárossal és Kiskomárommal) 12 Radamos 10 Galambok 9 Letenye, Pogányszentpéter 8 Molnári, Murakeresztúr, Nemespátró, Petesháza, Tótszerdahely, Zalakaros 6 Berzence, Göntérháza, Zalaszentbalázs 5 A gyűjtőfüzetekben Zalakomar (Komarváros és Kiskomárom) szerepel legtöbb alkalommal (12 füzetben), az átlagosnál többször Galambokkal, Göntérházával, Letenyével, Molnárival, Murakeresztúrral, Nemespátróval, Petesházával, Pogány szentpéterrel, Radamossal, Tótszerdahellyel, Zalakarossal találkozhatunk. Ezek a arányok nagyobb kutatási vállalkozásokra vezethetők vissza. Zalakaroson és vidékén (ide tartozik Zalakomar, Galambok) elsősorban a viseletkutatás (necc), lakáskultúra, Nemespátróban az ősfoglalkozások vizsgálata, a lakodalom, és a népi gyermekjátékok kutatása állt a középpontban. A letenyei, molnári, murakeresztúri, tótszerdahelyi gyűjtések a muramenti falvak anyagi kultúrájának teljes kutatását célozták meg. Göntérháza, Petesháza, Radamos pedig a hetési viseletkutatás gyakran gyűjtött kutatópontjai voltak. Pogányszentpéteren az ottani Rákóczi Egyesület kezdeményezte kiállítás. Kerecsényi Edit szóbeli közléséből tudom, hogy a gyakori és gazdag gyűjtésekhez elengedhetetlenül fontosak voltak a jó személyi kapcsolatok. Nemespátróban a nyugdíjasként Nagykanizsán élő pátrói evangélikus lelkész feleségében, Pogányszentpéteren a tanítóban és a Rákóczi Egyesület népdalkörének asszonyaiban talált segítőre, folyamatos élő kapcsolatra. Ha magát Nagykanizsát tekintjük, feltűnően kevés gyűjtőnaplóval találkozunk: a Förhénci hegy és Kiskanizsa l-l füzetével. Ez természetesen nem azt jelenti,