Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kardos Ferenc: Zalai tájak és néprajzi csoportok egy etnográfus életművében

Zalai tájak és néprajzi csoportok egy etnográfus életművében 169 hogy nem folyt néprajzi gyűjtés Nagykanizsán. A sok kiállítás, vagy nagykanizsai néprajzi témát feldolgozó tanulmány (például a kiskanizsai oromfalas házakról írt)

29 minden bizonnyal rengeteg gyűjtést is igényelt. Sok, másoktól származó gyűjtés került be a ma Nagykanizsához tartozó egykori falvakból is: Miklósfáról, Kiskanizsáról a legtöbb, Bagoláról, Sáncról, Fakosról, Palinból, Korpavárról. Többségük önkéntes gyűjtőktől, és néprajzi témákban szakdolgozóktól kerül a néprajzi adattárba (leginkább leendő pedagógusoktól, a településrészek helytörténete részeként) kisebb részük rendszeres néprajzi kutatás nyomán. így Kerecsényi Editnek Nagykanizsa tekintetében nem ugyanaz volt a feladata, mint a zalai és nyugat-somogyi kis falvak tekintetében: Nagykanizsán több forrásból érkeztek be az információk, elsősorban feldolgozni, kiegészíteni, pótolni volt szükséges a néprajzi adatokat, a Nagykanizsáról bekerülő tárgyak esetében pedig a múzeum épületében, infrastruktúrájával, munkatársai segítségével sokszor kézirat közbevetése nélkül készült el a gépiratos „gyűjtőnapló". A kis falvak többségének viszont nem volt saját önkéntes gyűjtője, néprajzi kérdések után érdeklődő, segítő értelmisége (főleg az 1950-es években), s a tárgyak felgyűjtését mostoha körülmények közt, kevés segítséggel kellett elvégezni az első lejegyzésektől az utolsóig. A dél-zalai iparosítás (elsősorban az olajipar kiépülése) jelentősen átalakította a települések társadalmát, így a városokhoz (Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Lenti) közeli falvak népe gyorsan hagyta el régi szokásait, életmódját, rendjét és az idő előrehaladtával (az 1970-es évekre) már csak a városoktól, nagyobb ipari körzetektől távolabbi településekről, településcsoportokról lehetett fontosabb néprajzi információkat nyerni a világháborút megelőző állapotokról. (Egyúttal épp a városhoz közeli és iparosodó térségekben lehetett - volna - leginkább vizsgálni a szokásváltozatokat, az újabb népi eljárásokat és folklórműfajokat.) A gyűjtőfüzetek datálását feldolgozva megvizsgáltam azt is, hogy a gyűjtéssel eltelt negyven évből melyek voltak intenzívebb és kevésbé intenzív gyűjtési korszakok. (A több évre is datált füzeteket minden feltüntetett évnél figyelembe vettem, így a 132 gyűjtőfüzetből 178 dátumot dolgoztam fel.) A táblázatból is látható, hogy Kerecsényi Edit sokrétű múzeum tevékenysége mellett jelentős számú gyűjtéseket folytatott, s a gyűjtés intenzitása minden időszakban hasonló. Az is jól érzékelhető, hogy hosszabb gyűjtési periódusok rajzolódnak ki, melyeken belül az első év terepmunkájának intenzitása, mennyisége évről évre csökken s valószínűleg ezzel arányban megnő a feldolgozásra fordított idő, erő. A gyűjtések három csoportba sorolhatók abból a szempontból, hogy milyen időintervallumban folynak le. Voltak egyszeri periódusú gyűjtések (ilyen például a Balaton melletti helységek, vagy Nemespátró kutatása 1958 és 1969 között), melyeket csak néhány apróbb pótgyűjtés követett. E periódusok lehettek egész rövidek (1-3 évesek) és évtizedet kitöltők. Voltak hosszabb időszakot követően visszatérő témák, mint például a muramenti horvát falvak kutatása, melynek első időszaka 1965-69 közé, második időszaka 1978-80 közé esett. S voltak az egész életpályán végigkövetett települések, sok esetben nem egyetlen, hanem többféle, a települést is érintő kutatási céllal, például Galambok, Letenye, Zalakomár. Gyűjtőutak intenzitása a gyűjtőnaplók alapján Összegzés Ez a rövid, vázlatos emlékező írás is jól mutatja: nagy forrásértékű adattári és sokszínű tárgyi anyagot gyűjtött, gyűjtetett munkája során Kerecsényi Edit, s közben feltárta Dél-Zala néprajzi csoportjait. A hagyaték kijelölte feladatok előttünk állnak: feldolgozni a gyűjtemény mind nagyobb hányadát, pontosítani a zalai néprajzi csoportokra vonatkozó információkat, néhányuk esetében megvizsgálni, igazolni Kerecsényi Edit felvetéseit, és nem utolsó sorban tovább folytatni a gyűjtést, elsősorban a kevésbé hangsúlyos folklór területén. Az is feladatunk, hogy bekapcsoljuk Zala tájait a nagyobb magyar kutatásokba, illetve hasznosítsuk a Zalában az utóbbi évtizedben folyó országos, vagy nem zalai műhelyekben végzett kutatások (például a mikrotáji kutatások, Kiskanizsa szokásnéprajzi, antropológiai, vagy Muraszemenye gazdaságnéprajzi és gazdaságantropológiai vizsgálata) eredményeit. Ezzel válhatnánk méltó örököseivé Kerecsényi Edit hagyatékának.