Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kardos Ferenc: Zalai tájak és néprajzi csoportok egy etnográfus életművében

162 Kardos Ferenc Kerecsényi Editet elsősorban az anyagi kultúra, a mindennapi megélhetés, a háztartás és a gazdálkodás kérdéseivel kapcsolatos témák érdekelték. Első nagyobb lélegzetű néprajzi közlése is gazdaságnéprajzi tárgykörben született.

10 De a már említett, muramenti horvátokról szóló kötete is a tárgyi kultúra, a gazdálkodás és az életmód köré szerveződött, akárcsak a Somogy megye néprajzát feldolgozó tanulmánykötetben megjelent írása.

11 Az anyagi kultúra kutatásához kapcsolódóan foglalkozott csak más néprajzi témával, elsősorban a tárgyak életrajzában is megjelenő társadalomnéprajzi kérdések kerültek elő közléseiben. Ilyen a lendvavidéki viseletkutatás közben született „Távol a hazától"

12 című kötete. Folklorisztikai témákkal csak ritkán, elsősorban a játékkutatás és egyes szokások (lakodalom, húsvét, stb.) kapcsán foglalkozott, de akkor is többnyire a begyűjtött tárgyak (hímes tojás, betlehemi csillag, kukoricahegedű stb.) kapcsán, a tárgyak élettörténete részeként. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne gyűjtötte volna be a folklóremlékeit, csak éppen nem készültek e szövegekből feldolgozások. Egyetlen nagyobb kivétel van ez alól: pályája elején részt vett az 1848 emlékét száz év multán (1947^48-ban) felgyújtó országos kezdeményezésű kutatásban.

13 A zalai tájak, néprajzi csoportok, témák sokkal kiegyensúlyozottabban jelennek meg a gyűjtőfüzetekben, és a tárgyak életrajzát rögzítő leírókartonokban, mint Kerecsényi Edit monográfiáiban, tanulmányaiban, rövid írásaiban. A gyűjtő füzetekben és kartonokon konkrét formában kerülnek elő a zalai, somogyi vidékek, szorosan kötődve településekhez. S előkerülnek a velük kapcsolatos élmények, benyomások is. A gyűjtések során lassanként kialakult, pontosabban folyamatosan alakult át, vált egyre színesebbé és differenciáltabbá Kerecsényi Edit az a táj szemlélete, mely a népi kultúra tekintetében egyszerre látta egységben a történelmi Zala megyét (Alsólendvától Nagykanizsán át a Balatondelvidékig) s a benne elhelyezkedő kisebb néprajzi egységeket. Ezt az egységet mind történeti, mind gazdaságnéprajzi szempontból is kutatta. Zala megye néprajzi csoportjait rövid, lényegre törő tanulmányban,

14 néhány néprajzi jegy és jelenség említésével, meg is határozta. Hetest, Galambok és vidékét, a muramenti horvát falvakat később mélyebben is feltárta, de nem maradt ideje - elsősorban az utolsó nagy kutatási feladat: a Lendvavidék kutatása, az eredmények folyamatos közlése, sok időrabló apróbb vállalása, végül szembetegsége s egyre fogyó életereje miatt - a felvetések részletesebb kidolgozására. Mégis jelentős munka e kis füzet, mert a későbbi kutatások szempontjából nagyon fontos megállapításokat tartalmaz, melyek közül most háromra térek ki 1. Zala megye déli részének pontosabb néprajzi meghatározása, és ehhez kapcsolódóan kisebb néprajzi egységek (tájak, csoportok) elkülönítése ebben az etnikailag, földrajzi jellemzőiben, vallásában a megye észak-nyugati részénél sokkal változatosabb térségben. A tanulmány során érzékelhető, bár a hozzá illő távolságtartással nem mondja ki szerzője végletesen, hogy amíg a néprajzi kutatás hagyományosan a megye északi felét (a megye többi tájegységénél egységesebb néprajzi képet adó Göcsejt, és hozzá kapcsolódóan a Hetest) önálló néprajzi egységként sűrűn vizsgálja, addig a megye déli fele sokkal kevésbé kutatott, tájai is kevésbé ismertek és definiáltak. Az elmaradó délzalai kutatásokat jelzi azzal is, hogy néprajzi tekintetben a legjelentősebb vállalkozásnak az alapvetően nyelvészek által létrehozott kötetet tartja, a Zala megye földrajzi nevei-t.

15 A zalai táji csoportokat Kerecsényi Edit is a „nagyok", a Göcsej és a Hetes bemutatásával kezdi. „Kosa László és Filep Antal definícióját elfogadva, és Szentmihályi Imre újabb (1977) kutatási eredményei alapján csak Göcsej és Hetes tartható etnikai, azaz néprajzi csoportnak. Göcsejt ugyanis gúnynévi megjelöléssel - bár szorosan vett határok nélkül különítette el a környék lakossága és a köztudat, a Hetes (e tájnév többszáz éves) - Szentmihályi szerint tágabb értelmezéssel Lendvavidék - pedig földrajzi, történeti, nemzetiségi, társadalmi és egyéb sajátosságai folytán sorolható ide. A többi népcsoport a táji csoport kategóriába tartozik. Ezeknél a vizsgálódás alapja egy olyan vidék, táj, amelynek népét az azonos történeti múlt, társadalmi fejlődés, ill. a nagyjából rokon földrajzi, gazdasági adottságok és műveltségi szint formálták hosszú évtizedek - gyakran néhány évszázad - során hasonlóvá." - írja e tanulmányban a kiváló etnográfus, majd meg is határozza az általa bizonyos jellemzők alapján néprajzi egységnek tekintett tájakat. A fenti érvelésből is kitűnik, hogy a Göcsej és a Hetes ugyanúgy - az egységes földrajzi környezet (amihez alkalmazkodva alakul ki például a szeres település vagy az irtásgazdálkodás) és a közös történeti múlt nyomán - vált néprajzi egységgé, mint Zalakomár és környéke, vagy a muramenti horvát falvak. Az, hogy az általa meghatározott táji vagy etnikai csoportok még nem kanonizálódtak a néprajzi csoportok közé, véleményem szerint csak a kutatottság szintje miatt alakult így. Kerecsényi Edit három jelentősebb, de a Göcsejnél kisebb néprajzi csoportot határozott meg: „Zalakomár és környéke

16 napjainkban is jól körülhatárolható táji csoport. Kiskomárom, Komárváros,