Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kardos Ferenc: Zalai tájak és néprajzi csoportok egy etnográfus életművében

Zalai tájak és néprajzi csoportok egy etnográfus életművében 163 Zalakaros, Galambok, Balatonmagyaród, Garabonc tartozik hozzá. Kisugárzó hatása azonban érződik Nagyradán, Csapin, Zalaujlakon, Zalamerenyén, Sárszegen, Zalaváron és más helységeken is. Gazdálkodását, életmódját a Kis-Balaton nyílt vizes és lapos közelsége évszázadokon át befolyásolta." „A muramenti horvát falvak.

17 E táji csoport etnikailag Muraközhöz tartozik, s annak egyik részét képezi. Lapályos, vízben gazdag terület. A XVIII. sz. elejétől azonban a sokkal sűrűbben lakott Muraközből horvátok szivárogtak a töröktől elpusztított falvakba, 1770-re nagyjából megszállták a Muramentét. Szántójuk, legelőjük kevés volt, s hogy földhöz jussanak 1850-re szinte teljesen kiirtották az ártéri őserdőket. E népcsoport történeti, gazdasági, társadalmi összekovácsolódása tehát több, mint kétszáz évre vezethető vissza. Lakosai a muraközi káj-horvát nyelvjárást beszélik." „Nemespátró és vidéke.'

8 A Somogy megyétől 1951-ben Zalához csatolt és a közlekedéstől a legutóbbi évtizedekig szinte teljesen elzárt festői fekvésű falut a XVIII. század elején néhány evangélikus kisnemes család lakta (pl. a Szakáll, a Dömötörfy, a Györffy, a Bebők, a Fekete, a Bolla), melyek szabadon használták rétjeit, legelőit, gyönyörű tölgyeseit, bükköseit s a halban gazdag vizeket. Sok szarvasmarhát, sertést, birkát tartottak. Az erdőirtás révén később nyert földeket is főleg az állattartás révén hasznosították, a földművelés jelentősége csak 1880 után nőtt meg. Nemespátró településszerkezete kétbeltelkes volt. Itt hordták vidékünkön legtovább a cifraszürt is! Nemespátró hatása a szomszédos Surd és részben még Liszó evangélikus lakosságán is érződik. Úgy véljük, hogy nemcsak a hasonló gazdasági fejlődés, hanem az azonos vallás is közrejátszott e táji csoport kialakulásában." E csoport viseletben, gazdálkodásban és részben evangélikus hitében a Csurgói járás belső-somogyi falvaival tart rokonságot, a Kerecsényi Edit által gyakran gyűjtött Pogányszentpéterrel, Csurgónagymartonnal, Csurgóval, Berzencével, Porrogszentkirállyal, a ritkábban gyűjtött Iharosberénnyel (a vidék evangélikusságának Surd mellett a legnagyobb központjával), Iharossal, s a ma Nagykanizsához tartozó Miklósfával és Bagolával. A kisnemesi mentalitás, a vadászat aránya és formái, a nagyfokú endogámia, ezzel kapcsolatosan bizonyos lakodalmi szokások viszont csak Nemespátróra jellemzők. Ezen túl Kerecsényi Edit felvetette még annak a lehetőségét, hogy a Nagykanizsától északra elhelyezkedő, 18. századi német (koblenzi) betelepedésü, mára elmagyarosodott falvak: Hosszúvölgy, Fűzvölgy, Korpavár, Németszentmiklós (ma Magyarszentmiklós) és Óbornak is jelentős önálló táji csoport lehetett. Továbbá, hogy a mindig is Nagykanizsa részét képező, de minden néprajzi vonatkozásában a város többi falusias részétől is karakteresen eltérő, mélyen katolikus, „sajátos nyelvjárású és viseletű, kertészkedésből élő Kiskanizsa",

19 valamint a divatban és életmódban őt követő Sormás, Eszteregnye, Rigyác, Miklósfa és Bajcsa is tekinthető egy egységnek. Ha ezt nem is, de Kiskanizsa sajátos néprajzi jellemzőit már számtalan kutatás lejegyezte, s ezek közül is Molnár Ágnes kutatásai a legjelentősebbek. A kiskanizsai tájnyelv sajátos, egyedi voltát pedig Markó Imre Lehel Kiskanizsai szótár-a

20 igazolja. Kerecsényi Edit tehát öt néprajzi csoport határait és jellemzőit fogalmazza meg, melyek közül kettőnek, a „muramenti horvát" és „Nagykanizsa környéki sváb" néprajzi csoportoknak etnikai jellege is van. 2. Fontos felvetése Kerecsényi Editnek az is, hogy a gazdasági kapcsolatok jelentősen átalakítják egy-egy település, vidék néprajzi képét. E hatás leginkább a Festeticsek csurgói uradalmához tartozó belső-somogyi, és a Batthyányiak kanizsai uradalmához kötődő zalai falvak Nagykanizsa felé fordulásában, a polgárosodás kanizsai mintáinak követésében és a városközeli falvak gyors hagyománycseréjében („kivetőkézésben") érzékelhető leginkább, de a város piaca felgyorsította a falvak egymás közti kultúraátadás-átvétel folyamatait is. Kerecsényi Edit a gazdasági tényezők hatására más pédát is hoz. „A Zalához nemrég visszacsatolt keszthelyi járás a régebbi és újabb tudományos és ismeretterjesztő könyvekben többnyire a Balatonmellék vagy a Balaton-felvidék részeként szerepel. Mindkét meghatározás pusztán földrajzi gyűjtőnév. A Balaton északi és déli partja ugyanis eltérő felépítésű és történeti fejlődésű terület, így a tó két partjának falvait csak a víz léte fogta és fogja ma is egy fogalomkörbe. De helytelen néprajzi szempontból az utóbbi (Balatonfelvidék) meghatározás is. A bennünket érintő területből ugyanis Zalavár, Sármellék s talán még Alsópáhok is Zalakomár vonzáskörébe tartozik."

21 Az eltérő fejlődés és ennek következtében bekövetkezett néprajzi változások természetesek, tehát nem ebben az értelemben fontos a felvetés, hanem abban, hogy az újabb kutatási eredmények nyomán lehet, szabad, bizonyos esetben pedig kívánatos újragondolni, újravizsgálni a már régen definiált tájakat a mai módszerekkel.