Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Petánovics Katalin: Spárgaborító, spárganevelő, fagyharang

138 Petánovics Katalin a levegő keményebb hatásától védett hajtás gyengébben maradjon; miért meleg napos időn való szellőztetés alkalmával is csak fel kell a cserepet támasztani, s a növekedő növényt soha sem kell a hő nap egyenes hatásának sok ideig kitenni." (GALGÓCZY 1865, 67) A Kiskertész könyv megjegyzi, hogy némely helyen a tövek földhalmozással való óvása helyett a „tövek fölé spárgaborítókat alkalmaznak", s a rajzát is közli. (KISKERTÉSZ 1914, 239) Egyes növényeknél, pl. az őszi és téli endivia salátánál használat előtt leveleit összekötözik, cseréppel leborítják, és 2-3 hétig így halványítják. A halványításnak kissé aprólékos módját ajánlotta Lippay János: A gyönge spárga miatt egy arasz hosszú, két ujjnyi széles, üreges, fölül zárt hüvelyt húzzanak a hajtásokra. (LIPPAY 1664, 80). A 19. századi szakirodalomban olvashatunk befestett spárgaborító üvegharangokról is, amelyek nem engedték át a fényt, emellett az ősztől tavaszig piacra kerülő kötözősaláta és a halványított zeller esetében is üvegharangot alkalmaztak. (LÁZÁR é.n., 147) A sípok áprilisra nőnek-érnek meg, ekkor kezdik a vágásukat, s május végén, legkésőbb június elején (a szakírók egy része Szent Iván napját jelöli meg) fejezik be. A Házi kertész viszont a spárga metszését csak május közepéig ajánlja. (HÁZI KERTÉSZ 1796, 147) A fiatal, hároméves telepítés egy-egy tövéről nehogy megerőltessék - két-három sípot szabad csak leszedni, a további években azonban nyolc-tíz vagy még több sípot is. A legfinomabb spárgát akkor kell lemetszeni, amikor még nem túl nagy és nem erősödött meg. A szakemberek javaslata szerint legjobb, ha korán reggel, napsütés előtt, vagy este vágják le a hajtásokat.

28 Van aki elhúzza a földet a sípok mellől, úgy metszi le azokat éles késsel, vagy „széles vésővel", van aki késsel „alámetsz a földbe", mint Lippay ajánlja, s ahogy azt Simon Ferenc kertész is csinálta. Ujabban e célra kialakított speciális eszközt használnak. A spárgaidény végeztével a tövekről eltávolítják a földhalmokat vagy a spárgaborítókat, és az ezután fejlődő hajtásokat már nőni hagyják, majd ősszel levágják, elégetik, a töveket pedig földdel, trágyával befedik, hogy megóvják a fagytól. A fagy és a hideg ellen más védekezési módokat is alkalmaznak évszázadok óta. Hazánkban a májusi fagyok a kertek, szőlők és gyümölcsösök termését akár néhány óra alatt is megsemmisíthetik. A konyhakertekben melegágyakkal, különböző növénytakarókkal (zsúp, nád, szalma, deszkák, ruhák, olajos papírok, gyékényszövet), az ágyások mindkét oldala mellé helyezett cserépedényekbe öntött vízzel, a növényekre borított virágcserepekkel, vagy külön e célra „cserépbül csinált edénnyel, kinek föllyül (a hol keskenyebb, és alul szélessebb) légyen fogatója".

29 A Lippay által leírt cserépforma azonos az általunk fagyharangnakspárgaborítónak nevezett tárggyal, amelyről most már tudjuk, hogy fagy ellen és spárgahalványításra egyaránt használták évszázadok óta, ezért említették az adatközlők és a szakirodalom is vele kapcsolatban egyszerre a spárgát is és a hidegtől óvandó palántákat is. A 19. század végén a cserép mellett megjelent a nyugati kertészektől átvett üvegharang is, többékevésbé hasonló feladattal, ahogy erről korábban már szóltunk. Az üvegharang szerepe azonban inkább a kilyuggatott oldalú palántanevelő cserépedénnyel rokon.

30 Csak érdekességként idézem az alábbi esetet, egy-egy tárgy sokoldalú felhasználására utalva, hogy a Zala megyei Reszneken a 20. század fordulóján egy 64 holdas búzatábla körül elásott három ezer spárgaborító üvegharangban nyáron át 300.000-nél több lótetűt fogtak össze. (BREHM 1902-1907, 16) Napjainkban a kényes növények egyenkénti vagy fészkes védelmére átlátszó műanyag zacskókat, zsákokat használnak, mert fényáteresztő képességük vetekszik az üvegével, de annál könnyebben kezelhető és sokkal olcsóbb. (BALÁZS - FILINS é.n., 74) A spárga nálunk sohasem vált népi eledellé, mindig a földbirtokosok és a nagypolgárság asztalának csemegéje maradt. Noha manapság a középosztály ételei között is helyett kapott, de magas ára és ismeretlensége miatt inkább csak egy-egy alkalommal, próbaképpen készítik. Termelésével a kertészetekben is elvétve foglalkoznak. Zalaegerszegen él Csertán Ferenc, aki negyed hektáron termel spárgát.

31 Gyermekkorában Alsónemesapátiban laktak a szülei földbirtokán, s emlékei szerint kertjükben 50 tő spárgát neveltek. Ezeket a növényeket egy kb. 35^-0 cm magas, alul mintegy 30 cm átmérőjű, mázatlan, hengeres kerámia burával borították le, amelynek a tetején egy 2—4 cm-es szellőző lyuk volt kis peremmel, s ennél fogva lehetett megemelni. Valószínű, hogy a zalaegerszegi Németh fazekas családtól rendelték a borítókat, amelyeknek a nevét nem tudja, csak úgy véli, hogy spárgaborítónak vagy spárganevelőnek nevezhették. Mikor a növény elérte a 25-30 cm magasságot, levették a borítót, egy-egy tőről levágtak kéthárom sípot, azután ismét visszahelyezték a spárgára. Náluk csak spárgaborítónak használták, fagy ellen nem. Mielőtt Csertán Ferenc belefogott volna a spárgatermesztésbe, piackutatást végzett, s kiderült, hogy a szakácsok egy része sem ismeri a spárga növényt. Zalaegerszegre nem is adnak el, nincs rá igény. Keszthelyre és Hévízre szállítanak egyes szállodákba, ahol a külföldi vendégek kedvelik a spárga ételeket.

32 Lippay azt írja, hogy főve, saláta módjára eszik a „spárgának gyönge hegit" (hegyit). (LIPPAY 1664, 54). A 19. századi magyar írók műveikben megemlítik,