Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Petánovics Katalin: Spárgaborító, spárganevelő, fagyharang

Spárgaborító, spárganevelő, fagyharang 137 kést vittünk magunkkal, beledugtuk a földkupacba, elvágtuk a spárga szárát és kihúztuk. Egy-egy idősebb tövönl 6-10 szál is nőtt. Az én időmben (a háború után) a spárgát nem igényelte a kórház, a zöldjét virágcsokrok díszítésére használtuk. " A fagyharangokat ajándékozó Szántai Károlyné férje a kisgörböi Bezerédy Ferenc földbirtokos intézője volt. A falusiak mindössze annyit tudnak róla, hogy nagyanyjával - Jenny Elizával -jött a településre valamikor, s eredeti neve Szloboda Károly volt, amit felnőttként Szántaira magyarosított. Német származású felesége húsz év után is törte a magyart. Nagyanyja, akit Ómamának hívtak a faluban, sok mindenhez értett. Nála tanultak a lányok kézimunkázni, de orvos híján ő látta el a kisebb-nagyobb sérüléseket is. Az iskola mögötti kiskastélyban laktak. Volt szép kertjük, üvegtetős melegágyuk, de az adatközlő - Barcza Mihályné Szoldatics Mária,

18 aki egy-két évig szintén a kiskastélyban lakott Szántainé szomszédjaként - spárga növényre nem emlékszik. Feltehetően az ötvenes évek előtt termelhettek még a kiskastély lakói és a földbirtokos kertészei is spárgát, de ma már senki sem tudja ezt megerősíteni. Barczáné gyermekkorában sokszor megfordult a nagy kastély udvarán és a kertészetében, hiszen apai nagyapja volt a majorgazda, anyai nagyapja pedig egyik kertész. A másik kertész „felerészben szobainas, felerészben kertész volt." Ma is csodálattal említette „a gyönyörű kertet meg a virágházat, ahol palántákat is hajtattak." Nagyapja nem volt tanult kertész, ahogy a szobainas sem, csak értettek a növényekhez. Ez gyakran előfordult a kisebb uradalmakban, ahol nem engedhették meg maguknak, hogy megfelelően képzett intézőt vagy kertészt foglalkoztathassanak.

19 Bezerédy Ferenc az államosítás után a faluvégi pásztorházban húzta meg magát, és hajdani gazdaságában együtt dolgozott a volt cselédeivel. Bezerédy Imre Szombathely melletti földbirtokának elvétele után Kisgörbőre költözött, mert itteni szőlője és a rajta lévő pince a tulajdonában maradt. Először a pincében élt a családjával, és a hegyen gazdálkodott, később beköltöztek a kiskastélyba, s onnét járt ki. О saját részükre spárgát is termelt, de azt nem tudják, hogyan kell művelni, mert a faluban senki sem szokott spárgát ültetni, és elkészítését sem ismerik.

20 A spárga ( Asparagus officinalis), vagy régi magyar nevén nyúlárnyék, amelyet már Lippay János is így, együtt említ Posoni kert с 1664-ben, Bécsben megjelent nagy művében, hazánkban vadon is termett, noha igazi őshazája Eurázsia.

21 A tapasztalatok szerint nemcsak tápláló étel, hanem vértisztító hatása sem elhanyagolható. (PECHT 1834, 57-58) Évelő növény: 0,5-1,5 méter magasra nő, lágy szára elágazik.

22 A gyökértörzs oldalrügyeiből fejlődő, 12-22 centiméter hosszú, 10-15 milliméter átmérőjű fiatal hajtásokat, - a spárgasípokat - fogyasztják. Egyike a legnagyobb mennyiségben és a legrégebben termesztett konyhakerti évelőknek, állítja egy 1914ben második kiadásban megjelent kertészeti munka.

23 Már az ókori rómaiak is termesztették, de a magyar régiségben is gyakran előfordul. Apor Péter 1736-ban írta feleségének: „az Spárgátis meg galamb ganéztatom csak hogy Spárga magotis szedgyenek." „Ha spárga volna küldene kgd.", kéri Árva Bethlen Kata 1753-ban kelt levelében. „Egy kevés Spárgát küldöttem s követem hogy többet nem küldhetem mert 4 bokornál több nem maradott a többit ki vesztették", mentegetőzik Apor Anna 1778-ban.

24 A spárga hosszú ideig - néha évtizedekig - marad állandó helyén, ezért ültetése gondos előkészületeket követel. Lippay pl. nagy jelentőséget tulajdonított a csillagok és mindenek előtt a hold állásának. (LIPPAY 1664, [2] 8). A későbbi századok kertészei számára már nem az égitestek, hanem a növény tulajdonságai voltak fontosak s eszerint jártak el. A növény szereti a jól megtrágyázott, 50-60 cm mélyen megforgatott, meleg fekvésű földet. A spárgatöveket 30^40 cm mély és széles árokba, egymástól 50 cm távolságra ültetik, s a töveket 10-15 cm vastagon földdel betakarják. A spárgatövek helyes kezelésével élettartamukat akár 40 évig is meghoszszabbíthatják. Ebben a különböző szakkönyvek eltérnek egymástól, 6 és 40 év között ingadozó becslésekkel.

25 A spárgasípok csak addig alkalmasak az étkezésre, amíg zsengék és teljesen fehérek. Ezért óvni kell azokat a napfénytől, mert ha a világosság hatására megzöldülnek, kellemetlen, keserű ízt kapnak. Ennek megakadályozására kora tavasszal, amint a föld megmunkálható, a spárgasorok vagy a spárgatövek fölé mintegy 30 cm magas földkupacot - bakhátat - halmoztak.

26 A halványítást (etiolálást) a jobb élvezhetőség érdekében több növénynél is alkalmazták. Pl. a spárga, a rebarbara, a kötöző saláta, a cikória, a pitypang, a halványított zeller, vagy a tengeri tátorján esetében. Fentebb már említettük, hogy a fénytől földkupacokkal védték a zsenge hajtásokat, de a szakirodalom más módszert is ajánl, ez a spárgaborító kerámia. 1796-ban így „oktat" a Házi kertész с könyv: „Mihelyt egy Spárga Szál Áprilisban a Földből kibúvik, tehát azonnal egy ahoz készült Tserép Edényt kell reá borítani, és ha három Tzóllnyira felnőt, tehát le lehet vágni."

27 Galgóczy Károly a spárgaborító kettős szerepére utal a kertészeknek adott javaslatában: „Tavasszal, midőn az időnyitás után már a spárga hajtása remélhető, (...) minden bokor borítócseréppel láttatik el, mely nemcsak arra való, hogy a gyenge csirt hideg ellen oltalmazza, hanem egyszersmind hogy