Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Nagy Zoltán: A kaszacsapók térbeli elterjedése Vas–Zala megyében

124 Nagy Zoltán Jegyzetek: 1 A Barabás Jenő által kezdeményezett DélnyugatDunántúl mikrotájai című 15-20 évre tervezett kutatás Vas és Zala megye néprajzkutatóinak, az ELTE Néprajzi Tanszék hallgatóinak leendő együttműködésére épült. A kérdőíves gyűjtés kérdőpontjainak végleges összeállítása, a próbagyűjtések tapasztalatainak megvitatása előzetes megbeszéléseket követően 1985-ben Velemben történt. A megbeszélésen Barabás Jenő vezetésével (ELTE Néprajzi Tanszék vezetője), részt vett Gráfík Imre (megyei múzeumigazgató, Szombathely), Kerecsényi Edit (igazgató, Thúry György Múzeum Nagykanizsa), Petánovics Katalin (Balatoni Múzeum Keszthely), Pintér István (Göcseji Múzeum Zalaegerszeg), Nagy Zoltán (igazgató, Rába Helytörténeti Múzeum Körmend), Horváth Sándor, Mukicsné Kozár Mária, Gyurácz Ferenc (Savaria Múzeum Szombathely). A zalai kutatásokat Pintér István, a vasi gyűjtést pedig Nagy Zoltán szervezte. Később 1987-1993 között néprajz szakos egyetemi hallgatók terepgyakorlatukon gyűjtöttek mindkét megyében Hála József vezetésével. Az egyetem Néprajzi Intézetében mindkét megye gyűjtésének első példánya (Vas megye 188 község, Zala megye 90 község) elhelyezést nyert, mely innen később Horváth Gyula felügyelete alá került a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárába. Vas és Zala megyékben pedig a saját gyűjtések másodpéldányai Körmenden és Zalaegerszegen kutathatók. A mikrotáj gyűjtés az eredeti terveknek megfelelően Somogy és Veszprém megye nyugati peremére, valamint néhány kutatópont esetében az egykori Yugoszlávia, valamint Ausztria (Burgenland) területére is kiterjedt. A gyűjtések adatlapjai a központi archívumban Budapesten megtalálhatók . 2 Öt néprajz szakos egyetemi hallgató előadását írott formában az 1989. évben Budapesten kiadott: Kapcsolatrendszerek a Délnyugat-Dunántúlon. Néprajzi Tanulmányok c, füzetben olvashatjuk, Barabás Jenő a mikrotáj kutatási céljáról közölt cikke pedig a Néprajzi Hírek 1990. 1-2. számában jelent meg. A kaszacsapók vas megyei elterjedéséről e sorok írójának Egy történeti kistáj, az Őrség néprajzi határainak vizsgálata című dolgozatában (Savaria 1999. 22/4. 176-177. p.) találhatunk e tárgykörre vonatkozó rövid írást. 3 Dömötör Sándor: Takarófa, csapófa, kaszavilla, című dolgozatában részletesen szól a szerző a vas megyei „kaszacsapók" nyelvi változatairól, így helyesebb lett volna a szélesebb körben elterjedt takaró, kaszatakaró szót alkalmazni. Magyar Nyelv LXXVI. 1952. 229-230. p. 4 MNA 27. lap: Vesszős kaszacsapók, 28. lap: Villás és gereblyés kaszacsapók. 5 Vas megyében értékelhető választ 158 faluból kaptunk, Zala megyében 88 faluból, összességében 246 kutatópontról nyerhetünk információt. A Magyar Néprajzi Atlasz Vas megyében és Zala megyében 12-12 kutatópontot állított fel, így összesen 20 választ kaphatott, mely a mi rendszerünk 10 %-a csupán. A tanulmányhoz kapcsolódó Vas-Zala megye kutatópontjait ábrázoló térképünkön 246 szám szerepel, melyhez adattár tartozik. A topográfiai adatok ábrázolásakor az aktuális kaszacsaapóra vonatkozó adat a megfelelő szám köré vont geometriai jellel azonosítható. Az üresen maradt számok a kérdéssel kapcsolatos negatív adatokat szemléltetik. 6 A kaszához kapcsolódó szerszámok In:Magyar Néprajz II. kötet 259, 388-390. p. Paládi Kovács Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása Bp. 1979. Csapófa, takaró 216-217. p. Magyar Néprajzi Atlasz: Szolnoky Lajos: Vesszős kaszacsapók (27. lap.), Gereblyés, Villás kaszacsapók (28. lap.), Paládi-Kovács Attila: Az aratósarló kiszorulásának ideje (22. lap). Az aratómüvelet neve 1900 körül (29. lap). Dömötör Sándor: Takaró, Csapófa, kaszavilla Magyarnyelv 1952. 229-230. p. Dömötör Sándor: Aratószerszámok NyugatMagyaroroszágon Náprajzi Közlemények II. évf. 1-2. sz. Bp. 1958. 129-152. p. Uj Magyar Tájszótár Bp. 1992. címszavai aratógereblye (I. 248. p.) Vas m. Dömötör i.m. (1958) 140-141. p. 9-10. ábra., aratókapacs (1.248) Meszlen Vas m. Német Bódog: Tájszógyűjtemény 1942., aratótakaró (I. 248. p.) Szentgál. Veszprém m. Vajkai Aurél: Szentgál Bp. 1959., aratóvilla Nemesnép Zala m. Ethnográphia 1937., bibajti ( I. 470. p.), Páka Zala m. Magyar nyelv 1929, gibadi (I. 640. p.) Gönczi Ferenc Göcsej ... Kaposvár 1914. „sajátságos szók" 512. p., cselekszi (I. 780.p.) Lovászpatona Veszprém m. Horváth Endre: A bakonyi nyelvjárás Bp. 1906., kanász (II. 63.p.) Göcsej. Gönci F. 1914. 512. p., kaszagereblye (III. 135. p.)Vas. m. Dömötör (1958) 140. p. 10. ábra, Ethographia 1955. 10.ábra Szentgyörgyi kaszatípus három fogú kaszagereblyével, kaszakajmó (III. 136. p.) Nagykanizsa Zala m. Markó Imre Lehel: Kiskanizsai tájszótár 1958. {kaszakajmó ábrájával 130. p.), kaszakapacs (III. 136. p.) Vas m. Dömötör (1958) 142.p. 11. ábra. kaszacsapó (III. 135) Hajdúböszörmény), kaszatakaró (III. 139. p.)Heves m., hajtovány (III. 810. p.) Zsennye Vas m. Dömötör (1958. 144. p.), Cserszegtomaj Néprajzi Értesítő 1941. Néprajzi Lexikon III. kötet Bp.1980. Kasza, kaszatakarók 89-94 .p. benne: Magyarlak villás és gereblyés kaszacsapó. Lásd. DNYMKT. 127. kutatópont Magyarlak: villás és gereblyés kaszacsapó. 7 Pethe Feren:Pallérozott mezei gazdaság I. Sopron 1805. 742. p. 8 MNA 22. lap. adatai szerint Vas megye északi területein és a Hegyhát középső vidékén 1860-1880. között, míg Zala megyében csaknem teljes egészében Kelet Vas megyével és a nyugati határszéllel együtt valamivel később, 1880-1900 között zajlott le ez a folyamat. A