Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Tokai Zita Mária: A Balaton-Lasinja kultúra lelőhelyei Eszteregnye és Rigyác határában

10 Tokai Zita Mária bókon a karcolt vagy behúzott motívum, ritkán beböködött pontsor és kannelúra is előfordul. Altalános a vállon és hason parketta mintában bekarcolt dísz (7. kép 5-6; 9. kép 4), de előfordul bevagdalt perem is (9. kép 2). A töredékek közül az egyik karcolt vonalakkal és fölötte vízszintesen körbefutó, beböködött pontsorra díszített (9. kép 5). Néhány darabon a bemélyített díszítést nem vékony, hegyes eszközzel karcolták, hanem egy kicsit szélesebb és lekerekített fejűvel húzták be (9. kép 1, 3). Innen díszített fülű vagy aljú darabokat nem ismerünk. Bikónikus korsók: E típusra jellemző a homorú nyak és alsó rész, valamint az éles hasi vonal, amely fölött az ívelt rész erősebben kiugrik. Általában ez utóbbit díszítik. Egy ide sorolható darabot találtunk Eszteregnye - Ojtó-dűlő lelőhelyen. A szürke színű, finom szemű csillámos homokkal soványított anyagú hastöredéket ferde irányú vékonyan karcolt vonalkötegekkel és szélesebb üres közökkel díszítették, amelyek fölött vízszintesen körbefutó beböködött pontsor van (6. kép 6). Fazekak, tárolóedények Nagyobb méretű, durva kidolgozású fazekakhoz és tárolóedényekhez tartozó töredékek jelentős számban láttak napvilágot, de rekonstruálható darab egy sem került elő. A barna és sötétszürke töredékeket általában csillámos homokkal és kerámiazúzalékkal soványították, ritkán kevés apró kaviccsal. Jellemzőek a vízszintes és függőleges állású hurkafülek, amelyek az itteni lelőhelyeken nem mutatnak madárcsőrre emlékeztető formát. Ezek a párhuzamok alapján amforák és fazekak részeiként azonosíthatók. Sok töredékről nehezen dönthető el, hogy a kettő közül melyik típusba sorolható, az elkülönítést a fülek állása segítheti. Általában ezek az edények díszítetlenek voltak. Amforák: Kissé szűkülő nyakú, enyhén ívelt darabok kerültek elő Rigyác - Alsó-mező Nyugat lelőhelyről (10. kép 1-2). Ide sorolhatjuk a vállon és az alj fölött vízszintes állású hurkafülekkel rendelkező példányokat, amelyek mind Eszteregnyéről (6. kép 11), mind Rigyácról (10. kép Ъ-4, 7) napvilágra kerültek. Párhuzamait a megye más lelőhelyeiről is ismerjük, pl. Letenye - Szentkeresztdomb (KALICZ 1995b, Abb. 9, 7), Zalaegerszeg - Andráshida Gébárti-tó II. (P. BARNA - KREITER 2006, 8. kép 3, 5). Ez az ún. puttonyedény forma már a korai neolitikum óta jelen volt. Fazekak: Egy tölcséres nyakú darabot találtunk Rigyácon, a perem alatt függőleges állású hurkafüllel (7. kép 3). Ez késő lengyeli formára vezethető vissza. Ilyen töredék ismert pl. Dobri - Alsó-mezőről (HORVÁTH - H. SIMON 2004, Abb. 19. 4). A nagyobb méretű, egyenes aljú, durva kidolgozású alj töredékeket is fazekak részeiként azonosíthatjuk (10. kép 6). Szitulák: Enyhén behúzott peremű, nagyméretű, virágcserép alakú tárolóedények (8. kép 1, 5). Jellemző a széles száj, valamint a vállon vagy az alatt megjelenő vízszintes állású hurkafülek. Ezt támasztja alá az egyik rigyáci darab is, melynek peremátmérője 40 cm (8. kép 1). Zalaegerszeg - Andráshida Gébárti-tó II. lelőhelyen két rekonstruálható példány is napvilágra került, amelyek a típus teljes formáját jól mutatják (P. BARNA - KREITER 2006, 7. kép 5, 6). Szűrőedények Két kis átfúrásokkal tagolt töredék utal a szűrőedények előfordulására (6. kép 10; 7. kép 11). Az egyik darab Eszteregnyén, a másik Rigyácon került elő. Mindkettő sötétszürke színű, vörös törésfelületü, csillámos homokkal soványított anyagú. Sokszor nem csak az edény fenekén, hanem az oldalának alsó részén is találunk átfúrásokat. Általában csak az alsó, szűrő rész és esetleg az oldalindítás marad meg, így az edény teljes formáját ritkán lehet rekonstruálni. Kiegészíthető szűrőedényeket találtak Zalaegerszeg - Andráshida Gébárti tó II. lelőhelyen, melyek virágcserép alakúak voltak (P. BARNA - KREITER 2006, 7. kép 1-3). Agyagkanalak A háztartásokban használt agyagkanál a Sopot kultúrában jelenik meg először és a középső rézkorig folyamatosan ismert. Korábban tömör, hosszabb nyéllel készítették, majd a rövidebb, nyéllyukas típus terjedt el. A Balaton-Lasinja kultúrában is általános leletnek számítanak a nyéllyukas agyagkanalak, melyek töredékei a fent bemutatott lelőhelyek mindegyikén napvilágra előkerültek. Általában a kanálfej és a nyélcső találkozásánál törek el, vagy a kanálfejen. Színük barna és szürke, homokkal, kerámiazúzalékkal és néhány esetben szórványosan apró kaviccsal soványított anyagból formálták meg ezeket (6. kép 12-13; 7. kép 9-10). Kis és nagy méretben egyaránt készültek. Közös jellemzőjük a rövid, hengeres nyélcső és a kerekded vagy ovális kanálfej. Tőlük elüt egy kisebb méretű, zömökebb darab, amely kevésbé kidolgozott, és a kanál feje szinte egybeolvad a nyélcsővel (7. kép 10). Díszítés Mélyített díszítés A Balaton-Lasinja kultúra díszítésére elsősorban a mélyített díszítések a jellemzők: a karcolt vagy behúzott vonalkötegek, a beböködött pontsorok és a kannelúra. E díszítési módok aránya földrajzi területenként változik. A dél-zalai térségre a karcolt