Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Tokai Zita Mária: A Balaton-Lasinja kultúra lelőhelyei Eszteregnye és Rigyác határában

A Balaton-Lasinja kultúra lelőhelyei Eszteregnye és Rigyác határában 11 díszítés túlsúlya jellemző, Nagykanizsától északra pedig már a kannelúra aránya növekszik meg, sőt a karcolt és a pontsorral díszített darabok szinte eltűnnek. Erre jó példa Zalavár - Basasziget lelőhelye, ahol a díszített töredékek között mindössze egy darabon volt karcolt díszítés és egy másik darabon sekély pontbenyomás (M. VIRÁG 2005, 2. kép 1; 5. kép 12). Az eszteregnyei és rigyáci lelőhelyeken napvilágra került díszített töredékek száma meglehetősen alacsony. Mind a karcolt és behúzott díszítés, mind a kannelúra elsősorban a bikónikus tálak felső részén, valamint a korsók töredékein jelentkezett. Eszteregnye - Ojtó-dűlő lelőhelyen három töredé­ken látszik a vékonyan bekarcolt vonaldíszítés. Mind­három korsó töredéke, melyből kettőn a motívum sajnos nem állapítható meg, ugyanis ezek a kerámiák a díszítés kezdeténél törtek el (6. kép 4-5). A harmadik darabon vékonyan karcolt ferde vonalkötegek és szélesebb üres közök váltakoznak, fölöttük vízszinte­sen körbefutó beböködött pontsor látszik (6. kép 6.). Itt kannelúrás díszítésű kerámiatöredék nem került napvilágra. Rigyác - Alsó-mezőről tizenegy darabon figyelhető meg díszítés. Több tál és korsó töredékén sűrűn bekarcolt vonalkötegek vannak, melyek ferdén, egymásra merőlegesen alkotják az ún. parketta mintát (7. kép 5-6; 8. kép 2-3; 9. kép 4), vagy rombusz alakban egymással szemben elhelyezkedő párhuzamos zegzug vonalkötegek formájában (9. kép 5-6). A karcolásnál szélesebb, behúzott díszítést két töredéken figyeltünk meg: az egyiken parkettamintás (9. kép 3), a másikon a perem alatt vízszintesen kör­befutó vonalak alatt van az edény egész felületét kitöltő rombusz alakban létrehozott minta (9. kép 1). Egy esetben fordult elő, hogy egyenesen levágott peremet díszítették rövidke, vékony bekarcolásokkal (9. kép 2). Az egyik töredéken a karcolt és a bebö­ködött technikát együtt alkalmazták: a karcolt díszítés fölött vízszintesen körbefutó beböködést is használtak díszítőelemként (9. kép 5). Kannelúra mindössze egy táltöredékén volt (8. kép 6). A díszítések egyikében sem tapasztaltunk mészbetétet. Plasztikus díszítés A plasztikus díszek különböző méretű és formájú bütykökként fordulnak elő az edényeken. Leggyako­ribbak a bikónikus tálak törésvonalán ülő három­szögletű, lelógó bütykök (6. kép 2-3; 7. kép 1; 8. kép 2-4, 6). Ritkábban lapos, korong alakú bütykök is megjelennek az edényeken (7. kép 4). Ezek valószí­nűleg nem csak díszítésre szolgáltak, hanem így nehezebben tudtak kicsúszni az edények a kézből jobb és biztosabb volt rajtuk a fogás. A plasztikus díszek közé tartozik az a gombos rátét is, amely egy táltöredék lekerekített peremén ül (8. kép 7). Összefoglalás Az elmúlt évtizedben elsősorban az M7 autópálya építéshez kapcsolódóan ugrásszerűen megnőtt az őskori, köztük a java rézkori Balaton-Lasinja kultúrá­hoz tartozó lelőhelyek száma a dél-zalai térségben. Itt a 4. évezred első felében szórványos, időszaki kis telepek voltak jellemzőek, melyeket rövid ideig használhattak. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy majdnem minden nagyobb felületű feltáráson találtunk e rézkori kultúra idejére keltezhető telepobjektumokat és leleteket. Elsősorban kisebb gödröket, hulladékgöd­röket tártunk fel, de mindenhol jelentkezett egy méretében és leletanyag gazdagságában is kimagasló objektum. A feltárt régészeti jelenségek közül kiemelkedik Rigyácról egy vörösre átégett falú, kisméretű kerek, méhkas alakú gödör, melyet tűzhelynek, esetleg kezdetleges edényégető kemencéknek tarthatunk. Itt nem a feltárt leletanyagok egészének ismer­tetésére törekedtem, hanem csak a fő kerámiaformák­hoz tartozó töredékekből adtam közre egy reprezen­tatív válogatást. Ezek alapján megállapítható, hogy a leletanyag egységes képet mutat a lelőhelyeken. A feltárt töredékek felülete sokszor kopott, amely az agyag maró hatásának köszönhető. A leletek zöme díszítetlen, kevés a díszített darab. A díszítőelemek közül itt elsősorban a bekarcolt és behúzott vonal­díszek a jellemzők, a beböködés és a kannelúra csak egy-két példányon volt megfigyelhető. Utóbbi csekély száma vagy hiánya nem meglepő jelenség, hiszen a Nagykanizsától délre eső területeken ez általánosnak mondható. Sajnos a leletanyag meglehetősen töredékes, elsősorban tálak és korsók, valamint tárolóedények, amforák és fazekak darabjai jelent­keztek. Néhány szűrő töredéke is napvilágot látott, valamint a kultúra tipikus rövid nyéllyukas agyag­kanala több példányban és különböző méretben is megjelent. Az Eszteregnyén és Rigyácon feltárt Balaton­Lasinja kultúra idejére datálható kisebb teleprészletek jól illeszkednek a Zala megyéből eddig megismert hasonló korú lelőhelyek sorába. Bemutatásuk közelebb vihet a térség középső rézkorának jobb megismeréséhez. 9

Next

/
Thumbnails
Contents