Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

H. Kelemen Márta: Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból

230 H. Kelemen Márta 13, 77, XXXIX, 4-6, 218, LXXVIII, 13-14, 281, LXXXIV, 4-5, 243, LXXXVIII, 2.). Ami darabjainkat a sír edényei egyértelműen a LT-D2 periódusra határozzák meg. 1987-ben a 83-84. síroktól É-ra, a 85. sír foltjának nyesésekor, -98 cm mélységben vasleletek kerültek elő, előbb egy vaslándzsa, mellette 10 cm-re egy vaskés, ettől 20 cm-re pedig egy vasolló. A sötétbarna talajban semmiféle objektum jelenséget nem észleltünk és kalcinált csontok sem voltak. A leletek: 1. Vaslándzsa, hosszú, fűzfalevél alakú, középen sekély éllel, hosszú köpűjében belül a nyélfelerősítés szegecse, H: 43,2 cm, Ltsz: 95.265.1. (3. kép 13.) - 2. Vaskés, íves hátú, széles, rövid pengéje a nyél felőli oldalon egyenes, rövid fogófüles, H: 11,4 cm, Ltsz: 95.265.3. (3 kép. 15.) - 3. Vasolló, kívül ívelt, belül egyenes, szembenéző pengéi egymásra hajtottak, fogószárai alul enyhén kiugró ívben zárulnak, H: 17 cm, Ltsz: 95.265.2. (3. kép 14.). A hosszútestű vaslándzsák ahhoz a LT-D kori típushoz tartoznak, amely a LT-B kori, valamivel kisebb méretű, de hasonló formájú és arányú lándzsák továbbfejlődött formája. Jellemzője, hogy a lándzsatest a hegy és a hüvely felé is egyenletesen, enyhe ívben keskenyül el, a hüvely rész kicsit rövidebbé válik. A LT-B időszakának hosszútestű lándzsái (Sopron-Bécsidomb, Felsőméra stb: HUNYADY 1942^4, 119.) a LT-C korban is előfordulnak (HUNYADY 1942-44, 119-120., HORVÁTH 1987, 124, Pl. XXXI, IL, HELLEBRANDT 1999, 29, Pl. VIII, 9, 77, Pl. XXXIX, 3, 191, Pl. LXXI, 5, 248, Pl. XC, 3-5.) a tipikusan LT-C kori lándzsák mellett. A LT-D időszakban valószínűleg a legelterjedtebb forma volt a Szekszárd-Baktán nagy számban előkerült lándzsa (HUNYADY 1942-44, 120, L. t. 7.), a Kr.e. I. század 2. felébe jól keltezhető véméndi és talán a hódsági lelet egyik lándzsája is (HUNYADY 1942-44, 120, 17. kép B. 5, XVII. t. 2. ). A bánomi lándzsa legközelebbi párhuzamai Esztergomban kerültek elő (KELEMEN 1987, 184, Pl. IX, 17, 203, Pl. XVIII, 7.). Egyik a Földműves utcában, a szentgyörgymezői kelta telep közelében, a másik Esztergom közelebbről ismeretlen lelőhelyéről származik. A három lándzsa formai és méretbeli egyezéseket mutat, de egyiket sem tudjuk pontosabban keltezni a LT-D időszakon belül. A széles, rövid pengéjű vaskések a LT-C-D időszak jellemzői. A Hunyady által LT-D korba sorolt munkácsi és kupinovói kések (HUNYADY \9A2-AA

, 125, LII. t. 17-18.) nem egyeznek formailag az esztergomi késsel. Sokkal közelebb áll hozzá a LT-C kori kések egy csoportja, így a hegyesdi, a magyarszerdahelyi, Rezi-Rezicseri temetők hasonló formájú, de a miénknél keskenyebb pengéjű kései (HORVÁTH 1987, 76, Pl. VIII, 5, 91-92, Pl. XII, 5, 12, 104, Pl. XIX, 11-12.). A szlovákiai kelta temetők anyagának összehasonlítása is ezt eredményezi, a mi késformánk nagyon közel áll az Ogyalla (Hurbanovo)-abadombi temető egyik széles pengéjű késéhez (BENADIK 1957, Abb. 19, 9, Taf. XVII, 20, Abb. 19, 9.). Funkciójukat tekintve borotvakések (PIC 1906, Pl. XXXIV, 1-2.). A kelta forma a római korban is használatban volt (Solymár: KOCZTUR 1991, XI. t. 42/13.). A vasolló ugyancsak a LT-B időszaktól ismert, folyamatosan használt és szinte változatlan formájú eszköz volt. A LT-B korban még ritka lelet, gyakoribbá a LT-C korban válik, (HUNYADY 1942^14, 125, 17, 20, 22, 23, 37. képek, LUI. t. 24-26.) a harcos sírok csaknem mindig jelenlévő egyik lelete, a vasolló ugyanis nélkülözhetetlen része volt a katonai felszerelésnek. Formailag csak a LT-D időszakban módosul kissé, annyiban, hogy a rugós fogórész körformát képez (PIC 1906, 84., Pl. XXXIV, 15., FILIP 1956, 535, Taf. CXXI, 5.), ez azonban nem kizárólagos, a LT-C forma a római korban is megtalálható (BONIS 1960, 109, Abb. 24, 1, Taf. XVIII, 7.). A mi darabunk körfogós, hasonló olló került elő a tabáni telep egyik gödrében (BÓNIS 1969, 198, Abb. 47, 5.) kora római cserepekkel együtt, vagyis a LT-D kor végéről. A vaslándzsa, vasolló és a vágó vagy borotvakés megszokott sírmelléklet együttes késő kelta sírokban. Számos hamvasztásos sírban fordul elő, mindig férfi halott mellékleteként. A Bruchköbel-i sírban talált olló és kés (SCHÖNBERGER 1952, 111, Taf. 8, 1-3.) pontosan a mi darabjaink megfelelője, csupán a lándzsa formája más, a mi lándzsánk alakja viszont számos más sírban talált darabbal megegyező (SCHÖNBERGER 1952, Taf. 1, 24, 31, Taf. 2, 21, Taf. 12, 57-58, Taf. 14, 45^16.). A Wetterau környéki késő kelta hamvasztásos temetők anyagát Schönberger a Kr.e. I. század - Kr.u. I. század elejéig keltezi (SCHÖNBERGER 1952, 43, 97.). Hasonló összetételű sírok ismeretesek Karaburmából (TODOROVIC 1972, 4/4, 10/3, 12/2, 13/4-6, 17/1, 25/2-3, 26/7, 28/2, 31/1, 32/3, 33/3, 37/1, 44/2-3, 50/10-11, 51/3, 94/1, 99/3, 105/3, 112/3-6, 137/4, 8-9, 172/3^1, 324/2, 4.), amelynek anyagában mindhárom vastárgyunkra találunk példát, sőt a IV periódusba (Kr.e. 85-15) sorolt 97. sír példányai (TODOROVIC 1972, 92-94, Taf. XXX, 97/3-5, 7, 15.) azonosak a miénkkel. A három vastárgyat lelőkörülményei alapján nem lehet egyértelműen sírleletnek tekinteni, legfeljebb jelképes temetkezésnek. A későrómai sírok bontása során számos, másodlagosan égett késő kelta edénytöredék, valamint egy bronzfíbula került elő, ezek is a későrómai síroknál lényegesen magasabban fekvő szétdúlt késő kelta hamvasztásos sírok leletei voltak, telep jelenséget a területen nem észleltünk.