Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

H. Kelemen Márta: Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból

Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból 231 A szórványleletek 1. Bronzfibula, ép, vékony drótból hajlított, alsóhúros, kengyelén a láb visszahajtott végéből csavart 4 hurokkal és spirálissal, H: 5,3 cm, Ltsz: 95.266.1. (3. kép 16.) - 2. Táltöredékek, S-profilú, sárga és világosszürke színű, másodlagosan égett töredékek, perem oldal és aljtöredékek, 12 db, Ltsz: 95.266.6, 8, 17, 21, 26-31, 33. (4. kép 1-7.) - 3. Tál töredékek, félgömb alakú, behúzott peremű, sárga és világosszürke színű, másodlagosan égett töredékek, 3 db, Á: 6,8-4,6 cm, Ltsz: 95.266.5, 18, 32. (4. kép 8-9.) - 4. Kantharosz töredékek, kisméretű, sárga és világosszürke, másodlagosan égett perem-nyaktöredékek, a nyakon 2-2 ill.3-3 karcolt vonaldísz, 2 db, Á: 3,7-3,5 cm, Ltsz: 95.266.7, 15. (4. kép 10-11.)-5. Fazékurna, oldaltöredékek, a vállon 2-2 barázdacsík között besimított hullámvonallal és ívelten kihajló peremtöredék, világosszürke, másodlagosan égett, A: 65,5 cm, és 5,6 cm, Ltsz: 95.266.14, 34. (4. kép 12-13). - 6. Bögre töredék, kihajló peremű, kisméretű, dísztelen, sárga színű, másodlagosan égett, 2 db, A: 3,4 cm, Ltsz: 95.266.11. (4. kép 14.) - 7. Fazék, fésűs fazekak oldaltöredékei, és párnás, dudoros és rézsútosan lehajló pereműek. Szürke-fekete, sárgásvörös foltosak, erősen kavicsszemcsés anyagúak, 18 db, 6 töredék grafitszemcsés is, Ltsz: 95.266.2^4, 9-10, 12-13, 16, 19-20, 22-25, 35-36. (4. kép 15-29.). A spiráldíszes ép drótfibulánk közeli rokonságban áll a Hunyady I. által „vitézkötéses" fibulának nevezett 8-as hurokdíszes ill. hurokdíszes kengyelű bronz drótfibulákkal. Hunyady a fibulát (Jutás, Velemszentvid) K-i eredetűnek határozta meg, amely a boszniai illír kultúrkörből került át a kelta anyagba, míg a hurkos vagy huroksoros (Szálacska) darabok inkább a Ny-i anyaghoz kapcsolódnak. (HUNYADY 1942-44, 32-33, XXI, t. 16-17.) Spiráldíszes darabokról nem tesz említést. J. Filip nem választja szét a típus különböző formáit, a 8-as hurkos, hurkos és spiráldíszes darabok kialakulásának időpontját a Kr.e. III. század 2. felébe, virágkorát a II. századra helyezte és valószínűsíti, hogy a Kr.e. I. század 1. feléig használatban volt (FILIP 1956, 99, obr. 30, 7-8, 11, Tab. CXXVI, 6.). Szabó M. egy Deloszon előkerült 8-as hurkos díszű fibula közlése kapcsán összefoglalja a fibula eredetéről, elterjedési területéről való addigi ismereteinket. (SZABÓ 1971, 39^15.) Megállapítja, hogy egy koravaskori fibulaforma kelta korban továbbfejlődött típusáról, forma változatairól van szó, amely a 8-as hurokkal díszített Hallstatt típusú fibulából és a spirállábú „pestrupi" fibulából alakult ki. A lábat díszítő spiráldrót a Ny-i területek fibuláin a kengyelre is átterjed, míg a 8-as hurokdísz a K-i fibulákon lesz jellemzőbb. A két díszítmény együtt a morvaországi Malomericében előkerült fibulán (FILIP 1956, obr. 30., SZABÓ 1971, 41, 4. kép) jelenik meg a Kr.e. IV. század végén - III. század elején. A vitézkötéses mustra az ú.n. középlaten drótfibulán, ill. az ívfibulák kengyelén található, mégpedig két változatban, vagy a kengyelen, vagy a felhajló láb huzaljából kialakított 8as hurkokat erősítik a kengyelhez. így egy nyitott és egy zárt felsőrészü forma alakult ki (SZABÓ 1971, 4, 6-7. kép). Mindkét forma megvan a LT-C időszakban, de nyitott szerkezetű darabot a LT-D időszakából már nem ismerünk. Magyarországon a nyitott és zárt forma is jelen van. A két formaváltozat megkülönböztetése nélkül legutóbb Hellebrandt M. gyűjtötte össze az általa közölt bodroghalmi fibula kapcsán (HELLEBRANDT 1999, 193, Fig. 123, Pl. LXVIII, 12-13.) a vitézkötéses fibulákat. Minden ismert darabot a LT-C időszakára kelteztek. Az esztergomi spirálhurkos zárt felsőrészü drótfibula pontos megfelelőjét nem ismerjük. A spirálhurkos fibula formai elrendezése a LT-B időszakába nyúlik vissza. Bulgária legkorábbi kelta leletei közé sorolják (WOZNIAK 1975, 180, Taf. I, 9-10.) azt az arany fibulapárt, melyeken a kengyel fölé visszahajtott láb spirálisok sorába rendezése látható, Koprinkában, az antik Seuthopolis nekropoliszában kerültek elő. Fibulánk LT-C kori előzményének a sávolyi (HORVÁTH 1973, 285, LXVIII, t. 1-2.), magyarszerdahelyi (HORVÁTH 1979, 54, XI. t. 11/1-2., HORVÁTH 1987, 89, Pl. XI, 3-4.), és váci (HELLEBRANDT 1999, 85, Pl. XXVI, 16.) középlaten drótfibulákat tarthatjuk, melyeknek a kengyelre visszahajló lábát 1 spirálhurok díszíti. A sávolyi (HORVÁTH 1973, 285, LVIII. T. 1-2.) és magyarszerdahelyi (HORVÁTH 1979, 54, Pl. XI, 11/1-2., HORVÁTH 1987, 89, Pl. XI, 3^1.) LT-C közepére keltezett daraboknál a spirálhurok csak érinti a kengyelt, a váci, valószínűleg a C2 periódusból származó darabon a spirál már hozzá van erősítve a kengyelhez. Ugyanilyen formájú az Ógyalla-abadombi temető 9. hamvasztásos sírjából előkerült drótfibula (BENADIK 1957, 49, 129, obr. 15, 5, Taf. XVII, 2-3.), amely ugyancsak a LT-C2 időszakából származik. Romániában a Zimnicea-i temetőben került elő hasonló darab (ALEXANDRESCU 1980, 100, Fig. 49, 2.). A LT-C korszak végéről származik a Rezi-Rezicseri temető 47. sírjában előkerült, kengyelében két, egymással szemben elhelyezett hurokspirállal díszített kis fibula (HORVÁTH 1987, 117, Pl. XXV, 20.). Ehhez a típushoz sorolhatunk még egy Ny-Kisázsiában talált sérült példányt is (SZABÓ 1971, 44, 10. kép), amelynek kengyelén 2 spirálhurok látható, a spirálhurkok között a drót a kengyelre van rátekerve (a spirálmenet megszakadásakor a felhajtott láb vége elvált a