Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

P. Barna Judit–Kreiter Eszter: Középső rézkori települések Zalaegerszeg–Andráshida, Gébárti-tó (II.) lelőhelyen

54 P. Barna Judit - Kreiter Eszter Durvább kivitelű, homokkal, kaviccsal és kerámiazúzalékkal soványított, agyagmázas fazekak is előfordulnak, hullámos peremmel és a perem alatt kis, vízszintes állású füllel (13. kép 1), illetve nagy szalagfüles töredékben (13. kép 3), melyekhez a formát nem sikerült rekonstruálnunk. Korsók Ép vagy kiegészíthető példány nem került elő, töredékeink leginkább a díszítésük alapján sorolhatók ebbe a formai kategóriába. A korsók füle szalagfül, mely kissé a perem fölé emelkedik (13. kép 2). Egyéb agyagtárgyak Ebből az időszakból két különleges tárgyat találtunk, az egyik egy nagyon rosszul, durva anyagból megformált, félgömbös mini edényke (12. kép 2), melyről elnagyoltsága és mérete miatt azt gondoljuk, esetleg egy gyermek készíthette. A másik egy nagyméretű, tömör, félhold alakú, hengeres testű agyagtárgy (12. kép 6), mely három helyen is át van fúrva. Funkciója ismeretlen. Hasonló darabnál Horváth L. A. az átfúrások alapján arra következtet, hogy felfüggesztették; mivel azonban párhuzama nem ismert, közelebbi nem mondható róla (HORVÁTH 1990, 41, Abb. 9, 11/a-b, Abb. 13,6). Hasonló protobolerázi leletanyagot tártunk fel Petrivente-Újkúti-dűlőben is, tálai, csészéi erős hasonlóságot mutatnak a Gébárti-tónál feltárt anyaggal.

3 III. Településszerkezet, háztípusok (P.B.J.) III/l. A késő lengyeli időszak települése Mivel mindössze két objektumban találtunk korai rézkori emlékanyagot, s mindkettő egyszerű hulladékgödör, túl sok megállapítás e téren nem tehető. Az áglenyomatos paticsdarabok esetleg utalhatnak tapasztott falú építményre, ennek helyét azonban nem sikerült azonosítani. Valószínű, hogy a feltárás a késő lengyeli településnek csak a szélét érintette, hiszen az említett objektumok a lelőhely K-i részén fekszenek,

4 a kavicságyak miatt megtelepedésre már kevésbé kedvező területen. Ezek az adatok nem mondanak ellent a jelenleg általánosan elfogadott megállapításnak, miszerint a Lengyel III. időszak településeit kis kiterjedés, alacsony intenzitás és laza szerkezet jellemzi, számuk pedig alacsony.

5 A lengyeli objektumok előfordulása a lelőhelyen nem meglepő, hiszen ismert tény, hogy a lengyeli és a Balaton-Lasinja kultúra népessége hasonló terepviszonyok mellett települt meg, e két kultúra emlékei gyakran ugyanazon a lelőhelyen vagy szomszédos lelőhelyeken bukkannak fel (BÁNFFY 1996a, 173; 1999, 51-52). Jó példa erre Zalavár-Basasziget is, ahol a Balaton-Lasinja kultúra településén az egyetlen, zárt objektumok által is képviselt további kultúra szintén a késő lengyeli volt (M. VIRÁG 2004, 51). 111/2. A Balaton-Lasinja kultúra települése Telepszerkezet Nem csak Zala megyén belül, de az egész kultúra vonatkozásában is jelentős eredmény a BalatonLasinja kultúra településrészletének feltárása a Gébárti-tó II. lelőhelyen, hiszen a korábban szintén a megyéből megismert Zalavár-Basasziget település (M. VIRÁG 1990, 1996, 2003) közeli párhuzamát ismerhettük meg benne, továbbá azért is, mert noha házmaradványokat ma már egyre szaporodó számban ismerünk,

6 a telepek szerkezetének tanulmányozására még mindig ritkán adódik alkalom. A kultúrára változatos földrajzi környezetben, sokszínű települési mód; a telephelyek nagy száma és kis mérete a jellemző, továbbá feltűnő a védelemre törekvés. A telepek mindig vízközeiben találhatók (KALICZ 1969, 1973, 1982, 6; SOMOGYI 2000, 34; HORVÁTH-H. SIMON 2003, 108). A települések mérete 1-2 ha, melyeken egyszerre 2-\ ház tételezhető fel (M. VIRÁG-BONDÁR 2003, 128). Kiemelkedő jelentőségű, hogy lelőhelyünkön összesen hat épület nyomait találtuk meg (14. kép), melyek közt alaprajzi (és ezek alapján feltehetően) funkcióbeli eltérések is vannak, ugyanakkor mindegyik az alapárkos, gerendaszerkezetű, felmenő falú háztípusba tartozik. Ennél a típusnál két építési elv fordul elő: a cölöpöket vagy az alapárokba lefektetett gerendába (talpfába) állították, vagy közvetlenül az alapárokba. Az árkot mindkét esetben a járószintig feltöltötték földdel. Lelőhelyünkön ez utóbbi megoldást alkalmazták, ennek jó példája az 1/b ház osztófala, ahol egyértelműen megfigyelhető volt az említett szerkezet (16. kép 1). Néhány esetben azonban felmerült a gyanú a talpfás megoldásra is (16. kép 2), de a lelőhely rossz talajtani viszonyai (az erdő gyökerei által bolygatott talaj) nem kedveztek a részletek megfigyelésének. Az egyik ilyen, aránylag jól értelmezhető esetet a 2. sz. házhoz tartozó kerítés alapárkában figyeltük meg (143. objektum), tehát nem magában a ház alapárkában. A feltárt többrétegű település a kultúra kis kiterjedésű, de viszonylag hosszabb ideig lakott településeinek sorába tartozik, ellentétben a Szentmártonipatak túlpartján, Zalaegerszeg-Ságod, Bekeháza lelőhelyen (763. lh.) talált, mindössze egy gödröt tartalmazó településrészlettel, mely a kultúra legjellemzőbb, rövid életű településformáját mutatja (KVASSAY ET AL. 2004, 123-125). Lelőhelyünkön az összes épület nem azonos időben volt használatban, a feltárt felületen egyszerre három épületnél több nem