Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kostyál László: Nemzetközi hírnév és permanens kompatibilitás (Lojalitás, neobarokk és szocreál viszonya Kisfaludi Strobl Zsigmond művészetében)

316 Kostyál László az egy évvel későbbi Rózsi - Fekvő női akt című egyértelmű szecessziós hatásról tanúskodik, utóbbi kétségkívül Rodin Danaidájának igézetében született. Igaz, a francia szobrásznál a felhúzott lábakkal fekvő akt hátát csaknem felfelé fordítja, Kisfaludi Stróbl nőalakja pedig az oldalán fekszik, de ugyanúgy felhúzott lábakkal, s ugyanúgy elomló hajkoronával. A francia szobrász hatásának tulajdoníthatjuk, hogy a talapzat az ő művéhez hasonlóan a kompozícióba belefoglalt sziklafelszínt imitál. Arra is fel kell azonban figyelnünk, hogy Stróbl éppen Rodin művének egyik lényegi mozzanatát hagyta figyelmen kívül, nevezetesen a fej és az alsótest ellentétes irányú csavarodása által keltett hullámzó dinamizmust, ami a drámai hatás eszköze, amelyre a zavartalan nyugalom általa szándékozott ábrázolásánál nincsen szükség. Amint arról az életrajzi kötetében közölt műtermi felvételek is tanúskodnak, a szecesszió korántsem vált uralkodóvá Kisfaludi Stróbl szobrain, feltűnését inkább csak az uralkodó trenddel történő próbálkozásnak, vagy egyenesen kacérkodásnak értékelhetjük. Esetében szó sincs az akadémikus közeg elutasításáról, az abból történő kivonulásról, azaz szecesszióról. Annak lényegét, a dekorativitásban feloldott elvágyódást soha nem tette magáévá. Más, korai alkotásai teljesen klasszikusak, Gara Arnold festőművész 1909ben készített portréja pedig egyenesen a kubizmus jól felismerhető befolyásáról tanúskodik.

3 Ez nem csupán azért érdekes, mert előzmény nélküli művészetében, de azért is, mert csupán két évvel későbbi Pisasso a kubizmus zászlóbontásának is felfogható Avignoni kisasszonyok című képénél, és a stílus egyik legkorábbi hazai jelentkezése. Ebben az időben a szobrász még meglehetősen szerény körülmények között élt, és az éppen aktuális művészeti törekvésekről csak újságokból vagy szerencsésebb kollégái híradásaiból tájékozódhatott. A magyar kubizmus úttörője, Kmetty János első kubista festménye, Önarcképe 1911-ben, Párizsban készült, s felfogásában igen közel áll a Garaportréhoz.

4 A fej mindkettőn háromszög alakú, az arc egyes részletei kubusosan redukáltak. Különösen a büsztre jellemző, hogy a részletek helyett a tömeget, a kubust hangsúlyozza, ami egyébként nem jellemző Stroblra. Ez annak ellenére szembetűnő, hogy egyébként a két művészeti ág alkotásait nem szerencsés elemző összehasonlításnak alávetni. A szobrász egyetlen ismert ilyen irányú próbálkozása arra utal, hogy a formai részletek érzékeltetését, a látható valóságot a későbbiekben nem akarta feláldozni az absztrahált tömbök, a látható mögötti valóság oltárán. A kubizmus lényege, a művészi tömegábrázolásnak a látott valóságtól gyökeresen eltérő, de azzal egyenértékű módja nem indította további formai kísérletezésre. 1911-ben a szobrász a kecskeméti müvésztelepen dolgozott, együtt többek között Iványi Grünwald Bélával, Perlrott Csaba Vilmossal, Mikola Andrással, Bornemisza Gézával. A művésztelep egyszerre vállalta a szecesszió és a nagybányai „neósok" törekvéseit, hangsúlyozva, hogy a hazai művészetnek már a Nagybányát követő fázisát képviseli.

5 Szobrászok csak ketten voltak (rajta kívül Csikasz Imre), s egyikük sem tartozott a művésztelep progresszív szárnyához. Ennek ellenére a Párizst megjárt és a közelmúltban a magyar vadak művészetét bemutató kiállításon (MNG, 2006. márc. 21. -júl. 30.) is szerepeltetett festőkkel való alkotói közösség még annak ismeretében is elmélyíthette volna művészetében a szemléletváltást, hogy az a szobrászatban a festészettől eltérően és annál lassabban következett be. 1912-ben a Műcsarnokban kiállított Finálé című szobrával elnyerte a jelentős elismerésnek számító Rudics-díjat, ami megerősíthette abban, hogy a klasszikus stílussal jó úton jár. Sikere nem csak anyagi jellegű volt (a díjjal 6900 korona járt, ráadásul a szobrot a főváros saját képtára számára 2000 koronáért megvásárolta), hanem ennek révén hívta meg őt Zala György a Japán kávéház művészasztalához is, ami a szakmai körök komoly elismerésének számított.

6 A magyar képzőművészeti élet elitjének - a későbbi Szinyei Társaság magjának - törzshelye akkoriban a fal majolika díszítéséről elnevezett Japán kávéház volt az Andrássy úton. A központi művészasztal öregjei (Lechner Ödön, Szinyei Merse Pál, Zala György, Iványi Grünwald Béla, Fényes Elek, Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István, Rippl-Rónai József, Csontváry Kosztka Tivadar stb.) körül kisebb asztalok mellett ültek a szavukat, véleményüket leső fiatalok, akiknek e jeles társaság esetleges invitálása nagy kitüntetésnek számított.

7 Kisfaludi Stróbl ekkortól vált reményteljes tehetségből a többiekkel egyenrangú, elismert művésszé. Korábban meglehetősen szűkös anyagi körülményei ezt követően tették lehetővé számára a jelentősebb külföldi tanulmányutakat. 1912 és 1913 nyarán a párizsi Julian Akadémia tanfolyamain fejlesztette tudását. Ezen a külföldi vendéghallgatók által nagy előszeretettel látogatott magánakadémián akadémikus stúdiumokat, elsősorban akt-rajzolást vagy mintázást tanultak a hallgatók. A modern irányzatokra érzékeny, Párizsba látogató fiatal magyar művészek a századfordulón nagy számban látogatták előadásait (Berény Róbert, Bornemisza Géza, Boromisza Tibor, Czóbel Béla, Csók István, Galimberti Sándor, Kernstok Károly, Kmetty János, Mikola András, Orbán Dezső, Perlrott Csaba Vilmos stb.), miután az itt korrigáló tanárok szemlélete magyarországi kollégáiknál lényegesen frissebb volt.

8 Stróbl a Bölöni György által „magyar negyedként" emlegetett Montparnasse