Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Ilon Gábor–Sümegi Pál–Bodor Elvíra: A Ság hegy környékének története a régészeti adatok és környezetrégészeti vizsgálat tükrében

298 Ilon Gábor - Sümegi Pál - Bodor Elvira (Spirogyra) továbbra is nagyon sekély, időszakosan kialakuló, gyorsan átmelegedő pangó vizeket jelzett. A szárazföldi vegetációban továbbra is csak a nagy pollentermelésű fenyőfélék {Pinus, Picéd) fordultak elő jelentősebb arányban. A dió virágporszemcséi továbbra is jelen vannak, bár számuk csökken. A sekély lápi környezetet mocsaras környezet válthatta fel. Jelentősen nőtt a plankton szervezetek (Spirogyra) száma. A szárazföldi élettérben a fűz (Salix) mellett nyír (Betula) is tenyészett. A lágyszárúak között előforduló Chenopodium album és a Centaurea cyanus kissé távolabbi területen, valószínűleg a hegyláb felszínen már agrártevékenységre, egykori szántóföldi művelésre utalhat (TAYLORGRIFFITS et. al. 1994, BEHRE 1988). Összefoglalás Az asszociáció nagymértékű tőzeges vízborításra, nedves iszapos lapályra, és erdőirtást követően kialakult fátlan környezetre (Juniperus) utalt. Az eleinte sekély lápi környezet vízszintje a későbbiekben megemelkedett, amit az algaösszetétel megváltozása is alátámasztott. A legfelső minta már mocsaras környezetet mutatott, ahol a földművelésre utaló növények (Chenopodium album, Centaurea cyanus) is megjelentek. A pollenösszetétel alapján valószínűsíthető, hogy a bronzkor második felétől a vaskor végéig tartó évszázadok egykori növényzetét, emberi hatásra történő növényzeti változást rekonstruálhattuk a pollenszemcsék összetétele alapján a vizsgált szelvényszakaszban. Egy erdőirtás követő növényzeti átalakulást és tájhasznosítási változás rajzolódott ki a pollenvizsgálat alapján. Kronológiailag csak a folyamatban lévő radiokarbon vizsgálatok nyomán tudjuk pontosítani a szelvényünket és kultúrához is csak ez után köthetjük erdőirtási szintünket. Elképzelhető, hogy a rekonstruált időszak vége a kelta korral párhuzamosítható. A Ság hegy régészeti kutatástörténete 1876-ban a Ság hegyről - amely a bazaltbányászás megkezdése előtt még 291 (ma 279) méter magas volt - szórványosan előkerülő régészeti leletekről elsőként Lipp Vilmos szombathelyi pap-tanár a Vas megyei Régészeti Egylet elnöke írt. 1904-ben Boros Jenő celldömölki ügyvéd szőlőjében - az alsósági hegyoldalon - késő bronzkori urnatemető került a felszínre. A lelőhely és a leletanyag szemlézését Kárpáti Kelemen és báró Miske Kálmán, a Vasvármegyei Múzeum őrei - utóbbi annak későbbi igazgatója - végezték el. 1923-ban a Miske Kálmán és Tompa Ferenc irányításával ásatás is folyt a hegyen, ma azonban pontosan már nem azonosítható helyen. Lázár Jenő a Sághegyi Bazalt Bánya Rt. mérnöktulajdonosa nemcsak a hegyen, de annak környezetében (tumulusok: Jánosháza, Mesteri, Sándorháza) is végeztetett ásatásokat. A hegyen a bányaművelést megelőzően letermelt humuszos fedőrétegből kigyűjtette a régészeti emlékeket. Ez a tevékenysége ugyan kulturális örökségmentőnek nevezhető, de korrekt régészeti kutatásnak a legkevésbé. A több ezer tárgyat számláló anyagból gazdag gyűjteményt, azaz magán múzeumot rendezett be Celldömölkön. Lázár jelentős magángyűjteményét ma a Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest) őrzi. A Ság hegy a hazai és a nemzetközi tudományos köztudatba 1939-ben, Mozsolics Amália Folia Archeologica-ban megjelent tanulmánya (2. számú kincs) révén került. A hegyről máig öt késő bronzkori kincslelet (köztük aranytárgyak) előkerüléséről tudunk. A tudományos feldolgozások sorában Patay Pál (kora bronzkor), Hunyadi Ilona (kelta emlékek) és Banner János (péceli kultúra) munkái következtek. Patek Erzsébet nevéhez fűződik (1968) a Lázár-gyűjtemény urnamezős kultúrához kapcsolható emlékeinek monografikus közlése, majd a Hallstatt kultúra tárgyainak összefoglalása (1993). Utóbbiban a hegy környéki tumulusok gazdag leletanyaga is szerepel. Jelentős teret szentelt a Ság hegy emlékeinek Kőszegi Frigyes (1988) a Dunántúl késő bronzkori régészetét taglaló művében. Az újabb nemzetközi tudományos szakirodalomból Svend Hansen monográfiáját (1994) kell okvetlenül kiemelni. A bronz tárgyak archaeometriai vizsgálatát már Lázár Jenő elindította (1943), újabban pedig Czajlik Zoltán és munkacsoportja közöltek (1999) elemzéseket. E rövid kutatástörténeti összefoglalóból is láthatjuk, a Ság hegy nemcsak a hazai, de a nemzetközi régésztársadalom számára is értékes lelőhelynek számít. Bár hiteles és jól dokumentált régészeti ásatás a hegyen ez idáig nem folyt, az ennek ellenére ismert hatalmas mennyiségű leletanyag bizonyítja, hogy a Ság hegy és a térség története elválaszthatatlan a szűkebb és a tágabb európai régió meghatározó folyamataitól. Ilyen előzmények miatt, s mert a Ság hegy és környéke mindig a vasi régészeti kutatás peremterületének számított indítottunk kutatási programot a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Történelem tanszéke régésztechnikus képzése keretében, a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága Savaria Múzeuma szervezésében a hegy környékén. Terepbejárásokat végeztünk, majd - és közben - 1995-ben Izsákfa és 2000-től máig Mesteri határában folytatjuk tanásatásainkat.