Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Ilon Gábor–Sümegi Pál–Bodor Elvíra: A Ság hegy környékének története a régészeti adatok és környezetrégészeti vizsgálat tükrében

A Ság hegy környékének története a régészeti adatok és a környezetrégészeti vizsgálat tükrében 299 A környék régészeti kutatásának eredményei Először is sajnálattal meg kell állapítani, hogy a kiválasztott területen közel két tucat topográfiailag azonosíthatatlan és közelebbről meg nem határozható korú lelőhelyet ismerünk. Ezek hitelesítő terepbejárását és pontos keltezését mielőbb el kellene végezni. Újkőkor és rézkor (1. lista, 3. kép) Mindössze 8 helyről van információnk e két korszakról. 5 helyen az újkőkor és 7 esetben a rézkor emlékeit ismerjük. A két korszak együtt 4 helyen fordul elő. Pontosabb időrendi besorolásra - a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján - mindkét időszakból csak l-l lelőhelyen (Tokorcs-Pityerdombi dűlő: DVK, Ság hegy: Pécel-badeni kultúra) van mód. A Ság hegyi Pécel-badeni temetkezéseket csak több, feltűnően ép edény alapján feltételezzük. E kevés adatból - ami nyilván a kutatatlansággal magyarázható - csupán annyi állapítható meg: mindkét korszakban lakott volt a térség, s hogy a megtelepedésnél a Cinca- és a Kodó-patak teraszait részesítették előnyben. Bronzkor (2. lista, 4. kép) A teljes időszakot - a kezdetektől a korszak lezárultáig - 16 hely adatai reprezentálják. A megelőző korszakhoz képest árnyaltabb történeti rekonstrukcióra nyílik lehetőség. A közeli, Csöngéről származó (KEMENCZEI 1988. 40.) halomsíros hosszú kard (Rapier) és a szintén a vizsgált régión kívül, de a közelben található jánosházi tumulus (FEKETE 2004) a Halomsíros kultúra erőteljes jelenlétére utalnak. Bronz kincset 4 helyről (Alsóság: 1, Ság hegy: 5, Izsákfa: 1, Kemenesszentmárton: 2 111) említhetünk. Ezek között találunk a Halomsíros kultúrához köthető tárgyakat, de zömük az Urnamezős kultúra időszakának emlékanyagát gazdagítja. A Ság hegyen előkerült öntőformák, valamint a hegyről és környékéről ismert kincsleletek a kultúra centrális szerepű bronz feldolgozó - és talán vallási (9. kép) központjáról vallanak. A legkésőbbi - már a kora vaskorba átvezető - emléket az alsósági (5. sz.) kincslelet jelenti. Az Urnamezős kultúra temetőit nem csak a Ság hegyről, de pl. a közeli Csönge (KEMENCZEI 1996) határából is ismerjük. Ugyaninnen egy talán áldozati tárgyként vízfolyás mellé elásott bronz kardról is tudomásunk van (ILON 1992). Az intenzív bronzfeldolgozás és a központi telep kiépítése a táj erdőségeinek bizonyosan intenzív elpusztításával járt, esetleg ekkor (vagy a kora vaskorban?) és ennek következtében mocsarasodott el a hegy környéke. Ehhez a táj átalakításhoz a mezőgazdálkodás (megnövekvő létszámú lakosság ellátása) és a lakótelepek építése is hozzájárult. A korszak egészében a Marcal révátkelőjének ellenőrzésében fontos szerepet játszottak a merseváti határban élők. (Ld. erről bővebben a mezőlaki mintavételezés feldolgozásánál írottakat a Marcalvölgye régészeti lelőhelyeiről.) A Ság hegyet övező és annak ellátásában szerepet vállaló, a kutatás kezdeti állapota miatt szórványos települési adatok jelenlegi ismereteink szerint csupán az urnamezős időszakban sűrűsödnek (3., 13-14., 16. sz.), amelyeket az elrejtett bronz kincsek (4-5., 8. sz.) csak megerősítenek. Vaskor (3. lista, 5. kép) Az adatok alapján valószínűnek tűnik, hogy a korábbi központi (9. kép) szerepű Ság hegy jelentősége a keleti Hallstatt kultúra idején ugyanúgy itt is fennmaradt, ahogy az a velemi Szent Vid és a góri Kápolnadomb esetében is megfigyelhető. A térség és közvetlen környéke számos halomsírja (9 helyen, pl. 10. kép) ezt megerősíti. A kelta megtelepedés sem kerülte el a hegyet, s a központi szerep is megmaradhatott. Talán védelmében is szerepet játszott az a közösség, amely harcosának hamvakat tartalmazó sírját Celldömölk belterületén (3. sz.) mentették meg. Kemnessömjén, Mesteri és Izsákfa határának vízparti kistelepei a hatalmi centrum hátországát képezhették. Nem valószínű, hogy ezekben az évszázadokban a környezetre nehezedő nyomás csökkent volna. Római kor (4. lista, 6. kép) A vizsgált régióban 19 helyről ismerjük a kor emlékeit. A Birodalom szerkezeti struktúrájában - a korábbiakhoz képest - azonban a Ság hegy szerepe megváltozhatott. A tudományos kutatás a közeli Somló hegy környékén keresi azt a települést, amelynek territóriumához tartozhatott a talán üdülőhelyként kellemes környezetet biztosító bazalt kúp, amely az intenzív föld- és szőlőművelésnek is kiváló terepet biztosíthatott. Ezt igazolják a Tokorcs határában előkerült kincslelet 10 789 db bronz pénze (SEY MEDGYES - TORBÁNYI 1998) mellett a mezőgazdasági eszközök (őrlőkő alsó része, ekevas, csákányok, vaskolomp stb.), amelyeket 378 körül egy település közelében rejtett el hajdani tulajdonosa, valószínűleg egy „barbár" támadás miatt. A település feltárásából kapa és szőlőmetsző kés (MEDGYES 2002. XIV. t. 339.) is múzeumba került. A kemeneskápolnai, mozaikpadlós villa lakói között romanizált, továbbélő kelták is lehettek az ún. bennszülött kerámia leletanyag (11. kép) tanúsága szerint. Valószínűleg a Savaria - Bassiana - Arrabona útból ágazik el a Kemenesmihályfa - Kemenessömjén és