Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)
Kvassay Judit: Árpád-kori és késő középkori településrészletek Balatonmagyaród–Alsó-Koloni-dűlő lelőhelyen
262 Kvassay Judit hogy a kút használata, majd feltöltése rövid idő alatt történhetett. A vassalakok vizsgálatát Molnár Ferenc végezte el, eredményeit a jelen kötetben közzétett tanulmányában ismerteti. (MOLNÁR 2006) A nyomvonalban feltárt többi Árpád-kori objektum egyikében sem lehetett a csontműves vagy a kovács tevékenység nyomait megfigyelni. Viszont a kúton kívül még tizenkét gödörben találtunk vassalakot. így feltehető, hogy a középkori Kolon falu kovácsmühelye közvetlen közelében végeztünk kutatást. Amint azt a zalai tapasztalatok is mutatják, a kovácsműhely elkülönült a falu lakórészétől (Csatár: Valter Ilona ásatása 1964-1965, VALTER 1979; Csonkahegyhát: Müller Róbert ásatása 1967, MÜLLER 1971, 17-18; Letenye: Száraz Csilla ásatása 2000-2001, SZÁRAZ 2003, 14-15.). Kolon lakóházai minden bizonnyal a 300 méterrel délkeletebbre található templom körül csoportosultak. Abból kiindulva, hogy a letenyei, egymástól elkerített műhelykörzetek több ezer négyzetméteren terültek el, nem tűnhet lehetetlennek, hogy az a 10-11. századi műhelygödör, amelyet Szőke В. M. 1987-ben 300 méterrel délnyugatabbra tárt fel, és amelynek betöltésében - az ásató szíves szóbeli közlése szerint - vasbuca is volt, jelzi a koloni kovácstelepülésrész kiterjedését, térben és időben. 2.3 Késő középkori településmaradványok Amint már a fentebbiekből is kiviláglott, a feltárt objektumok zöme a késő középkorból származik. Ebben az időszakban jóformán csak a domb derekára korlátozódott a megtelepedés. Nyugatabbra néhány kisebb hulladékgödör (29, 42, 43, 48, 58, 62, 68, 70. objektum; 2. kép 6-7) fordult elő, amelyek közül a 29, 58, 68, 70. gödröt római telepjelenségekre ásták rá. Az épületektől keletre szintén csak pár (1, 9, 11, 12, 13, 14.) objektum bukkant elő (2. kép 7.). Ezek annyira sekélyek voltak, hogy feltételezem, a Sávi6 olajkúthoz vezető üzemi út kialakításakor ledózerolták az egész felületet. Az 1. kemencét viszont a feltárás megkezdése előtt, a kivitelezők tették tönkre a közművek keresésére nyitott kutatóárokkal. A késő középkori településjelenségek közül legjelentősebb a 45. és a 124. épület, valamint három verem (102, 111, 120.), amelyek a feltárás keleti szélén, a mai országút közelében, egy „bokorban" kerültek elő (2. kép 7; 4. kép). A 45. épület cölöpszerkezetű, alapárkos paticsfalu, kétosztatú gazdasági épület. Téglalap alakú, ÉK-DNy-i hossztengelyű, külső mérete: 15,40x6,80 méter; a keleti helyiség 8,60x6,80, a nyugati helyiség 6,80x6,80 méteres. A falalapárkok 30-65 cm szélesek, 45-60 cm mélyek. A sarkokon és az osztófal végein egy-egy nagyméretű, a falak síkjából kiálló cölöp (54, 59, 77, 78, 86, 108.) tartotta a tetőt. Az alapárkokba (31, 56, 60, 82, 85.) további, kisebb méretű cölöpöket, illetve karókat állítottak. Az utóbbiak nyomait a keleti (31.) falnál lehetett legjobban megfigyelni. Az épületen belül sem padló, sem tüzelőberendezés nyomát nem találtuk. Az épület alapjainak ásásakor megbolygatták a 32, 80, 100, 101, 106, 121. Árpádkori gödröket, valamint a 123. objektum déli szélét. Az épületre részben ráásták a 124. gazdasági épületet, megbolygatva az északi (56.) és a nyugati (82.) fal egy-egy kis szakaszát. Az osztófal középső részének nyugati szélét érinti a 95. gödör. A keleti helyiség északnyugati sarkában kibontott 111. verem hasa az 56, illetve a 85. fal alá ível. Délnyugati sarkának kibontására idő hiányában nem volt lehetőségünk. A 124. épület szintén cölöpszerkezetű, alapárkos paticsfalu, egyosztatú gazdasági épület. K-Ny-i hossztengelyű, trapéz alakú, külső mérete: 7 X 5,50 méter, a falalapárkok 30^5 cm szélesek, 36-70 cm mélyek. A sarkokon egy-egy nagyméretű, a fal síkjából kiálló cölöp (16, 67, 73.) tartotta a tetőt. Az alapárkokba (69, 81, 92, 109.) további, kisebb méretű cölöpöket állítottak, amelyek nyomait a keleti (92.) és a nyugati (69.) falaknál egy-egy esetben, a déli (81.) falnál három helyen tudtuk megfigyelni. A délkeleti sarokban 1,50 méter hosszan hiányzik a falalapárok, talán itt lehetett a bejárat. Az épületen belül sem padló, sem tüzelőberendezés nyomát nem találtuk. Az épület alapjainak ásásakor megbolygatták a 83, 121, 116. Árpád-kori gödröket, valamint a 123. objektum délnyugati sarkát. Az épületet részben ráásták a 45. épület nyugati helyiségére, megbolygatva annak északi és déli falát egy-egy kis szakaszon. A 124. épület délkeleti sarkát a 94. cölöplyuk és a 95. gödör ásásával bolygatták meg. A felület humuszolása során először a 124. épület északi és nyugati fala bukkant elő, nagyon határozott, erősen paticsos foltként. A 45. épület körvonala hasonló határozottsággal csak 10-15 cm-el mélyebben rajzolódott ki. A 45. épület alapárkai nagy paticsdarabokkal töltődtek vissza, ami között kevés, keményre tömörült, barna, faszenes föld volt. A 124. épület esetében ez csak a 92. falnál fordult elő, a több fal- és cölöphely betöltése keményre tömörült, barna, enyhén paticsos volt. A két építmény nyugati falai a 73. cölöplyuknál teljesen összeértek, hasonlóképp az északi falak, ahol az alapárkok metszetében igen jól látszott, ahogyan a 124. épület 109. északi fala elvágja a korábbi árkot (5. kép 2.). A két épület készítése között a kerámialeletek alapján nem lehet időbeli különbséget tenni. Mindkét építményt kiürítették, csak kevés, és jobbára apróra tört, a 16. századra jellemző peremkiképzésű, és vállon sekély hornyolattal díszített
