Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Müller Róbert: A Várvölgy–Nagy-Lázhegyen feltárt későbronzkori magaslati településrészlet szerkezete

192 Millier Róbert pedig sekélyebbek voltak és megsemmisültek. Ez utóbbi esetben is nyitott, fészer szerű épületre kell gondolnunk, mert paticsfalra utaló agyagrögöket nem találtunk. Persze másféle rekonstrukció is elképzelhető. A 248., 250., 251. és 254. objektum egy csaknem szabályos, hozzávetőleg 2.7 x 7.0 m-es, tehát mintegy 19 m

2-es, hossznégyszög alaprajzú, fészerszerü épület négy sarkát jelezheti (5. kép В.). Ettől D-re, ha feltételezzük, hogy a 229. és a 238. objektum gödrét eredetileg cölöplyuknak ásták, vagy a későbbiekben e gödrökkel korábbi cölöplyukak nyomát semmisítették meg, akkor a 241. és a 244. objektummal, - amelyek bizonyosan cölöplyukak voltak - egy hozzávetőleg 4.5 x 4.5 m-es, tehát mintegy 18 m

2 alapterületű, az előzőhöz hasonlóan nyitott oldalú, épület négy sarkát jelezhetik (5. kép B.) Más lelőhelyeken megfigyelték, hogy földbe mélyített objektumokat cölöplyukak vettek körbe, és feltételezték, hogy ezek a gödrök fedettek voltak.

17 De ezek a gödrök többnyire kisméretűek voltak, igaz, hogy a Balatonboglár-Berekre dűlő lelőhelyen egy nagyméretű, egyenetlen aljú gödör szélét kísérték cölöpök.

18 Ennek ellenére nem tartjuk valószínűnek, hogy a lelőhelyünk K-i oldalának közepén feltárt 358. objektumunknál is hasonló helyzetről lehetett szó. Egyrészt a gödör túl hosszú, hiszen meghaladja a 15 m-t, másrészt csak négy cölöplyuk került elő, igaz, hogy a felszín magasabb részén (2. kép). Az is előfordul, hogy egy-egy földbe mélyített objektum belsejében kerültek elő cölöplyukak, mint az említett Budapest, Sztegova utcai „lakóteknőben", de a több mint 10 m hosszú, teljesen alaktalan formájú, egyenetlen aljú 598. objektumunk aljába mélyülő öt cölöplyukból sem tudtunk rekonstruálni egy épültet. A lelőhelyünk DK-i sarkához közel egy igazi cölöpkonstrukció nyomaira bukkantunk. Itt E-D irányban, egymástól nagyjából másfél m-re három cölöplyuk került elő (6. kép, 308-309-310. objektum). Mintegy 2 m-re Ny-ra újabb három cölöphelyet találtunk, a 311-312-313. objektumokat, de ebbe a sorba illik negyedik cölöpként az 578. objektum is. E cölöpsortól Ny-ra újabb 2 m-re ismét három cölöp lyuk került elő, a 315., a 323. és az 577. objektum. Egyértelmű, hogy eredetileg egy 12 cölöpből álló, hozzávetőleg 4.2 x 4.6 m-es, tehát kb. 18.9 m

2 alapterületű épületre bukkantunk, csak a két szélső cölöpsorból hiányzik egy-egy cölöp (6. kép С és D.) A K-i cölöpsor folytatásában került elő a 607. és a 611. objektum cölöplyukja, a Ny-i folytatásában pedig a 301. objektum, a 10. bronzkincs gödre, ill. a 422. objektum, amelyből az aranykincs került elő. Ha a fantáziánkat eleresztjük, és feltételezzük, hogy a két leletet kihúzott cölöpök gödreibe rejtették, akkor egy kb. 4.5 x 2.8 m-es épületre következtethetünk (6. kép C), sőt ha a 424. és 608. objektumokról feltételezzük, hogy korábbi cölöpök helyét semmisítették meg velük, egy nagyobb, csaknem 4.5 x 8 m-es, nyitott oldalú gazdasági- vagy melléképületre is következtethetünk (6. kép D.). De elképzelhető, hogy a két épület cölöplyukjai összetartoztak, és egy megaronos ház rekonstruálható belőlük (6. kép В.). Ennek viszont ellentmond, hogy az előtér így az É-i oldalon helyezkedett volna el, nem beszélve arról, hogy egy ilyen épülettel inkább a lakóövezetben kellene számolnunk. Az ilyen sűrűn elhelyezkedő cölöpökből készült házszerkezet nem ismeretlen a későbronzkori településeken. A Lovcicky-i település „H" épületének szerkezete 3x3 cölöpből állt, hozzávetőleg 3 x 4 m területen, de ugyanitt a „G" épület a 6. kép D-nek megfelelően két sorban 4^4 cölöpből állt.

19 Hasonló cölöpszerkezetü és méretű építmények Németországból és É-Európából is ismertek.

20 A viszonylag kis méret ill. a cölöpök sűrűsége miatt joggal vetődött fel, hogy ezek az épületek cölöplábon álló tárolók lehettek.

21 A megaronos alaprajz sem ismeretlen.

22 Bár a cölöpszerkezetes épületek döntő többsége két oldalról agyaggal betapasztott sövényfallal rekonstruálható, már Dombay J. feltételezte, hogy a pécsváradi épületek boronafalúak voltak, mert „jelentősebb mennyiségű paticsot" nem találtak. Persze ő nem igazi boronatechnikájú falakra gondolt, hanem úgy vélte kettéhasított gömbfákat erősítettek az oszlopokhoz, a hézagokat pedig sárral tömítették el.

23 Jobb rekonstrukciónak tűnik a Ríhovsky által javasolt zsilipes megoldás, amikor az oszlopokba vésett vájatokba csúsztatják egymásra a megfaragott végű gerendákat.

24 A mi cölöpszerkezeteink környezetében is alig került elő paticsmaradvány, ezért joggal feltételezzük, hogy a mi épületeink is hasonló falakkal rendelkeztek. A feltárás során szép számmal találtunk különálló, vagy egymástól 3-5 m-re elhelyezkedő cölöpöket, de ezekből tapasztott padló vagy egyéb épületre utaló nyom hiányában nem tudunk semmilyen épületet rekonstruálni.

25 Nemcsak a bemutatott cölöpszerkezetű épületek környezetében hiányzott a patics törmelék. A feltárás során a hulladékgödrökből több mint 7 tonna kerámiatöredék került elő, az átégett agyagtapasztás mennyisége ennek húszad részét is alig érte el. Áglenyomatot csak néhány darabon tudtunk megfigyelni, a tapasztásdarabok többsége tűzhelyből származhatott. Ezért joggal feltételezzük, hogy a Várvölgy-Nagy-Lázhegyen a későbronzkori házak döntő többsége boronatechnikával készült.

26 Ezeknek a föld felszínére épített házaknak egy szántást követően, vagy a humuszréteg lehordása után semmilyen nyoma nem maradt.

27 így azt sem tudjuk megbecsülni, hogy hány lakóház állhatott a feltárt felületen. Egyik lehetőségként mutatjuk meg a 3. képen, hogy hol vannak