Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kreiter Attila: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti–alsóbárándpusztai településről: hagyomány és identitás

160 Kreiter Attila hasonlóságot vagy különbözőséget állapítanak meg, attól függően, hogy azonosulnak-e mások képzeteivel vagy sem (WIESSNER 1983, 269-272). A hasonlóság valamint a különbözőség kialakításának a módja tehát attól függ, hogy a kapcsolatban álló közösségek (kultúrák) mennyire azonosulnak azok világképével valamint társadalmi és politikai berendezkedésével, akikkel kapcsolatba kerülnek. Ehhez a folyamathoz kitűnő példát szolgáltat a Kárpát-medencei középső bronzkori kultúrák között lévő kapcsolatrendszer. A Koszider korszak kerámiakészítésében a különböző kultúrákból származó díszítőmotívumok mindenütt használt motívumokká válnak és keverednek, egységesül a fémművesség, valamint a temetkezési rítusokban is változások figyelhetők meg annak eredményeként, hogy a kultúrák nyitottabbá váltak egymással szemben (BONA 1992, 32-39). Ugyanakkor azonban hangsúlyozni kell, hogy a kultúrák peremterületén ezek a változások jobban érzékelhetők (FISCHL 1999, 221-222). Vagyis a kultúrák kiterjedt kapcsolatrendszerének hatására, valamint egymással szemben való nyitottságuk hatására a közösségek anyagi kultúrájának a változása jobban érzékelhető a „kultúrák határai" mentén. Számos kulturális antropológiai vizsgálat is alátámasztja, hogy az identitás (hasonlóság vagy különbözőség) ott formálódhat és alakulhat át a legaktívabban, ahol különböző közösségek találkozási zónája van (WIESSNER 1983; DEBOER 1990; GOSSELAIN 2000, 198, 200). A kultúrák közötti kapcsolatrendszer azért fontos a számunkra, mert habár a vizsgálataim alapján különbségek figyelhetők meg a Halomsíros kultúra és más középső bronzkori kultúrák kerámiatechnológiái között, hasonlóságok is vannak (KREITER 2005, Chapter 6.4.6). Felmerül az a lehetőség, hogy a tipológiai jellegek alapján már megfigyelt kulturális kapcsolatokat kiterjesszük a kerámiák készítéstechnikájára is. Például a tört kerámia kis mennyiségben való használata a leggyakoribb technológiai eljárás az általam vizsgált kora- és középső bronzkori kultúrákban,

11 viszont a legkevésbé használt technológiai eljárás a vizsgált Halomsíros anyagban. Ugyanakkor viszont a tört kerámia használatának módja Esztergályhorvátiban megegyezik más bronzkori kultúrákban tapasztaltakkal (KREITER IN PRESS b).

12 Ebben az esetben azt a benyomást kapjuk, hogy egy másik közösség kerámiakészítési hagyománya is jelen van a vizsgált Halomsíros településen, vagyis különböző kultúrák embereinek együttélésével számolhatunk. A vizsgálataim alapján azt az álláspontot alakítottam ki, hogy az Esztergályhorvátiban megfigyelt durva és nagyon durva soványítási eljárás kulturális jelentést hordoz, ugyanakkor viszont nem minden tárolóedényt soványítottak ilyen módon. Ezt a jelenséget talán kulturális kapcsolatok eredményeként is értékelhetjük. Feltételezhetjük, hogy például házassági vagy kereskedelmi kapcsolatok révén fazekasok költözhettek egyik közösségből a másikba, így nem minden tárolóedény készült a Halomsíros kultúra hagyományai alapján, hanem a forma tekintetében megőrizték a Halomsíros jelleget, a készítéstechnika azonban tükrözheti a más közösségből érkezett fazekas hagyományait.

13 Például Afrikában általános, hogy kulturális, kereskedelmi vagy házassági kapcsolatok révén személyek vagy családok költöznek egyik közösségből egy másikba (más etnikumú vagy nyelvű közösségbe). A házassági, vagy kulturális kapcsolatok útján, ha egy fazekas átköltözik egy másik közösségbe, akkor az új közösségben is folytathatja a kerámiakészítést (CULWICK 1935, 166; MACEACHERN 1992, 219). így az új közösségben egy másik kerámiakészítési tradíció megjelenése illetve továbbélése is lehetséges, amely során a készítéstechnika a beköltöző hagyományai szerint történik, de a forma az új közösség hagyományait, vagy kevert jelleget mutat.

14 A tipológiailag megfigyelt kapcsolatrendszerek és a vizsgálataim eredményei együttesen arra engednek következtetni, hogy jelentős kulturális hatással illetve kapcsolatrendszerrel számolhatunk a Halomsíros kultúra és az őslakosság tekintetében. Ha a tipológiailag megfigyelhető kulturális hatások és kapcsolatok vizsgálatába bevonjuk a kerámiák készítéstechnikáját is, ezzel a vizsgálódásunknak egy további elemzési szempontot adunk. A készítéstechnikai szempont azért fontos, mert ha a kulturális hatások és kapcsolatok megjelennek a kerámiatechnológiában, az azt jelenti, hogy más közösségből érkezett fazekasok megváltoztatták a hagyományaikat. Ez azért fontos, mert a hagyományok mélyen gyökereznek az egyének személyiségben, és kifejezik egy adott közösséghez való tartozást. Ha a kerámiaformák és díszítések keveredésén kívül a készítési eljárások keveredése is megfigyelhető, akkor a középső bronzkori kultúrák embereit, így a Halomsíros kultúráét is, úgy tekinthetjük, mint akik nyitottak voltak más kultúrák és kulturális hatások felé. Véleményem szerint a különböző kultúrák emberei tudatosan azonosultak az új kulturális környezettel és hatással és ez egy oda-vissza ható folyamatként képzelhető el a Halomsíros kultúra emberei és az őslakosok között, amely komplex kereskedelmi, társadalmi, kulturális és házassági kapcsolatokon alapszik, és nem feltétlenül hódítással vagy elnyomással függ össze a Halomsíros kultúra részéről.