Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kreiter Attila: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti–alsóbárándpusztai településről: hagyomány és identitás

Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti-alsóbárándpusztai településről 159 keresztül materializálódik az, hogy a személyek vagy csoportok hogyan hoznak létre hasonlóságot vagy különböztetik meg magukat másoktól (KREITER 2005, Chapters 6.4, 6.5). Az elsődleges identitás, mint pl. nemiség, rokoni kapcsolatok (család, nagycsalád, törzs, etnikum) a korai szocializáció során alakulnak ki, és nehezen módosulnak (JENKINS 2000, 21). Fontos megjegyezni, hogy a kulturális hagyományok, és azok jelentései, valamint a tárgyak készítésének a hagyományai szintén gyermekkorban rögzülnek a cselekvőkben (LONGACRE 1981; WHITEHOUSE 1992, 1996; WALLAERT-PÊTRE 1999). Az identitás kialakításában fontos szerepe van a hagyományoknak, mivel figyelembe veszi a múltbeli szokásokat, így a múltra épül (BARTH 1969, 13; COHEN 1978, 385; SHILS 1981, 167; HANDLER-LINNEKIN 1984, 275; GLASSIE 1995, 395; JENKINS 2000, 4). Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a hagyományok fenntartásának a folyamata egy olyan múltképet feltételez, amely jelentést hordoz (JENKINS 2000, 27-28). Ez azonban azt is jelenti, hogy a cselekvők nemcsak folytatják és fenntartják a hagyományokat, hanem el is fogadják azok jelentését. Ennél fogva a technológiai eljárások nem tekinthetők pusztán egy funkcionáló termékhez vezető egyetlen technológiai megoldásnak. A kutatók felismerték, hogy a közösségek tudatosan alakítják, illetve módosítják az anyagi kultúrájukat azért, hogy az azonos közösségbe tartozókhoz hasonlítsanak, illetve más közösségekbe tartozóktól különbözzenek (HOSLER 1996; CHILDS 1998; CHILTON 1998; GOODBY 1998; GOSSELAIN 1998, 2000; MACEACHERN 1998; SINOPOLI 1998; STARK 1998; WATTENMAKER 1998). Ahhoz, hogy megértsük az anyagi kultúra jelentését, figyelembe kell venni azt, hogy a készítő hogyan viszonyul a nyersanyagokhoz, az milyen jelentést hordoz a számára, és a tudatosan választott technológiai eljárások mit közvetítenek a kultúra többi tagja felé. Ugyanakkor viszont a készítőnek azt is figyelembe kell vennie, hogy a felhasználó hogyan viszonyul az általa hozott technológiai eljárásokhoz, amelyek meghatározzák az edény formáját, színét, díszítését és tapintását. Éppen ezért a készítő és felhasználó társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatából fakad, hogy az adott kulturális közegben milyenek a kulturálisan elfogadott termékek, mind formára, színre, díszítésre és tapintásra. Továbbá ebből a kapcsolatrendszerből fakad a tárgyak jelentése és társadalmi szerepe is. Ennél fogva egy kultúrán belül meglévő bizonyos technológiai megoldások, egy másik közösségben lehet hogy nem fogadhatók el, mert nem illenek bele az adott közösség kulturális képébe (FONTANA-ROBINSON-CORMACK 1962, 49; BINFORD 1965, 207; TOBERT 1984, 226-227; SILLAR 1997, 11, 13). Ezért a tárgyak valamint készítési technikájuk az azonos kultúrába vagy társadalmi csoportba tartozó emberek számára összetartozás-tudatot, más emberek számára pedig különbözőséget jelölhetnek. Például D. Miller arra mutatott rá, hogy közép Indiában nem feltétlenül az edény formája hordoz kulturális információt, hanem az edény formázásának módja fejez ki társadalmi határokat és a különböző kasztok identitását (MILLER 1985, Chapter 9). I. Hodder Kenya Baringo övezetében azt figyelte meg, hogy mindegyik törzs másfajta vízhordó edényt használ, és a törzsek nem használnának olyan edényt, amelyet más törzsben készítettek. Itt tehát alapvetően „funkcionális", a mindennapi életben használt tárgyakról van szó, amelyek kifejezik a közösségek között lévő különbségeket (HODDER 1979). Hasonló jelenség figyelhető meg a guatemalai felföldön is, ahol a különböző közösségek szintén csak a saját kultúrájukra jellemző vízhordóedényeket használják (REINA-HILL 1978, 242, map 10). Továbbá W. A. Longacre arról tudósít, hogy a kalinga (Fülöp-szigetek) fazekasok tudatosan fejezik ki az identitásukat a termékeiken keresztül, azonban termékeik reprezentálják az adott közösség kulturális elvárásait az edények formáját, díszítését és készítését illetően (LONGACRE 1991). Tehát annak ellenére, hogy termékeik egyértelműen hordozzák a kultúrájuk jegyeit, a fazekasoknak lehetőségük van a saját identitásuk kifejezésére. A kézművesek és az általuk készített termékek társadalmi legitimizálása így kifejezi a készítő és felhasználó, vagyis a közösség összetartozás-tudatát. Ezek a példák felhívják a figyelmet arra, hogy mind a tárgyak, mind pedig készítéstechnikájuk szerepet játszhatnak társadalmi és kulturális határok, vagyis a közösségek identitásának a kifejezésében. Már említettem, hogy a közösség ki kell hogy alakítsa azokat a jellegeket (materiális és immateriális), amelyek közvetítik az identitását, amit el kell fogadtatniuk másokkal is, akikkel kapcsolatba kerülnek. Ha egy közösség összehasonlítja a saját anyagi kultúráját más közösségekben készült tárgyakkal, az összehasonlítás során nemcsak a tárgyak, hanem a másik közösség társadalmi berendezkedése is összehasonlításra kerül. Ez abban nyilvánul meg, hogy a cselekvők a tárgyak közötti eltérést nemcsak funkcionális, hanem társadalmi és kulturális okokkal próbálják magyarázni. Amikor a cselekvők összehasonlítják, hogy ők hogyan készítenek valamit azzal, hogy mások hogyan készítenek hasonló tárgyat, akkor magukat is összehasonlítják másokkal, vagyis tudatosan szemlélik a tárgyak formája, díszítése és készítése közötti különbségeket. Más szóval a tárgyakon keresztül