Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kreiter Attila: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti–alsóbárándpusztai településről: hagyomány és identitás

Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsiros kultúra Esztergályhorváti-alsóbárándpusztai településről 157 203-204). Ennek az az oka, hogy a kerámiakészítés elsajátítása a preindusztriális társadalmakban hosszú tanulási folyamat, amely már gyermekkorban elkezdődik (ARNOLD 1985, 147, 206; WALLAERTPÉTRE 1999). A tudás ennélfogva beépül az egyének személyiségébe, az identitásuk részévé válik. A technológiai tradíció tehát konzervatív hagyomány, amely nehezen változik meg (RICE 1987, 462; GOSSELAIN 2000, 192). Mivel a technológiai eljárások kulturálisan beágyazottak, a technológiai eljárások egy kultúrán belül élő emberek tudatos választásának tekinthetők annak érdekében, hogy megkülönböztessék magukat más kultúrák embereitől.

5 A technológiai eljárások tehát használhatók a kultúrák megkülönböztetésére illetve kulturális kapcsolatok vizsgálatára (BRONITSKY-HAMER 1986, 90; GOSSELAIN 2000).

6 Ezzel ellentétben viszont a felületkezelés és a díszítés könnyen elsajátíthatók későbbi tanulás illetve újítás során, és ezen jellegek terjedése nem feltétlenül függ össze kulturális határokkal (GOSSELAIN 2000, 198).

7 Esztergályhorvátin a durva és a nagyon durva soványítás a tárolóedényekre jellemző, azonban a finom kerámiára nem. Mivel az ilyen típusú soványítás nem magyarázható meg egyértelműen funkcionális okokkal, ezt az eljárást tudatos választásnak tekintem, amely a kulturális hagyományokból fakad, vagyis használata kulturális jelentést hordoz. Felmerül a kérdés, hogy miért a házikerámiában figyelhető meg olyan jelleg, amely kulturális jelentést hordoz, hiszen a háztartásokban használatos, így azt gondolnánk, hogy nem reprezentálja az adott közösséget úgy, mint például a díszkerámia. A díszkerámia kapcsolatok révén távoli területekre is eljuthat, így elvileg az jobban tekinthető kultúrajelzőnek más közösségek felé és azt gondolhatnánk, hogy a finom kerámia jobban használható társadalmi és kulturális kapcsolatok vizsgálatára. A kulturális hagyományok és a finom kerámia kulturális jelentősége között azonban nem ilyen egyértelmű a kapcsolat (KREITER IN PRESS a). Ennek az az oka, hogy a házikerámia másfajta társadalmi kapcsolatoknak van kitéve mint a díszkerámia. Számos munka bizonyítja, hogy az egyszerűbb, a mindennapi életben használt tárgyak, mint például a tároló- és főzőedények megbízhatóbb képet adnak társadalmi és kulturális kapcsolatokról, mint a dísz- vagy finom kerámia (HARDIN 1970; DAVID-STERNERGAVUA 1988; STERNER 1989; HEGMON 1992, 1998; LEMONNIER 1992, 51-77; DOBRESHOFFMAN 1994). A díszkerámia készítését az egyén igényei (más kultúra egyéneinek az igényei is), elvárásai, valamint a társadalmi kapcsolatok is befolyásolják. Ennek következtében a fazekas módosíthatja a díszkerámiák formáját, díszítését, így az ezek által jelölt társadalmi és kulturális kapcsolatok gyakran „felszínesek" (GOSSELAIN 2000, 200). A díszkerámia szélesebb körben „mozog" mint a házikerámia ezért a készítőknek és a felhasználóknak akik egymáshoz közel élnek és hasonló piacokra látogatnak - lehetőségük van egymás termékeinek megismerésére anélkül, hogy egy kultúrába, vagy egy nyelvcsaládba tartoznának. Ezek a tényezők azt is eredményezik, hogy regionálisan új formák és díszítő motívumok alakulnak ki (IBID.). Például B. Sillar arról tudósít, hogy az Andok különböző kultúráiban élő fazekasok nem minden edénytípussal kereskednek a kultúrájukon kívülre, hanem elsősorban korsókkal és kancsókkal, vagyis finom kerámiával (SILLAR 1997, 11 Tab. 2, 14). A fazekasok elsősorban azokkal az edénytípusokkal kereskednek, amelyekről a közösségük ismert és hírnevet szerzett. A felhasználók a különböző kultúrák kerámiáit az edények formájáról, díszítéséről és soványításáról (csak abban az esetben, ha a soványítás megváltoztatja az edény tapintását vagy színét) ismerik fel (IBID.). Ez a példa világosan mutatja, hogy a finom kerámia más társadalmi és kulturális kapcsolatoknak van kitéve, mint a házikerámia. A finom kerámiával ellentétben a házikerámia a háztartások részét képezi és nincs kitéve olyan jellegű társadalmi kapcsolatoknak, amely a forma illetve a díszítés nagymértékű változását eredményezné (STERNER 1992).

8 Mivel a tárgyak készítése jelentést hordoz az adott közösség számára, és a vizsgálataim alapján következetesség figyelhető meg a kerámiatechnológia egyik legkonzervatívabb ágában (soványítás), és ez a következetesség a házikerámiában figyelhető meg, amely kulturálisan „érzékenyebb" mint a finom kerámia, azt feltételezhetjük, hogy ez a tudatos technológiai eljárás (durva és nagyon durva soványítás) jelentést hordozott és közvetített a Halomsiros közösség számára. Azért is feltételezhetjük ezt, mert úgy tűnik, hogy a durva és nagyon durva soványítóanyagok által okozott problémákat a fazekasok figyelmen kívül hagyták, és az általuk okozott problémák ellenére ezt a soványítási eljárást választották. Figyelemre méltó, hogy a durva és nagyon durva soványítás a kerámiák seprűzött, simított vagy fényezett felületének ellenére gyakran látható a készterméken, tehát szabad szemmel felismerhető (4., 12-14. kép). Hasonló jelenség figyelhető meg Németbányán (ILON 1996, 137) valamint Gellénháza-Budai-Szer II. lelőhelyen (H. SIMON-HORVÁTH 1999, 3. kép 1,4. kép 3, 6, 5. kép l).

9 Azt a benyomást kapjuk, hogy a faze-kasok a felületkezelési eljárások ellenére a soványító-anyagok használatát láthatóvá akarták tenni.

10 Ennek ismeretében a tárgyakat és készítési eljárásukat úgy tekinthetjük, mint amelyek információt hordoznak és közvetítenek az adott közösségről.