Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kreiter Attila: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti–alsóbárándpusztai településről: hagyomány és identitás

158 Kreiter Attila A Halomsíros kultúra kerámiája és készítési technikája részben különbözik más kora- és középső bronzkori kultúrák kerámiakészítési hagyományaitól (KREITER 2005, Chapter 6.4.6). A tipológiai vizsgálatok arra az eredményre jutottak, hogy a Halomsíros-kultúra nyugat felől érkezett a Kárpát-medencébe (MOZSOLICS 1957; BÓNA 1958; KŐSZEGI 1964; KEMENCZEI 1968, 1989; KOVÁCS 1969; TROGMAYER 1969). A Kárpát-medencei Halomsíros kultúrának különböznek a kerámiahagyományai a helyi lakosságtól, valamint némileg különbözik a délnémetországi, csehországi és ausztriai Halomsíros anyagtól is (CSÁNYI 1980, 154). A Halomsíros kultúra Kárpát-medencei anyagi kultúrájának kialakításában a helyi középső bronzkori lakosság is részt vett, a Halomsíros kultúra és az alaplakosság egymásra való hatása, keveredése valamint együttélése figyelhető meg (FOLTINY 1945, XV/1-10, 13-15, 17, 19-31; KEMENCZEI 1963, 178, 1968, 162; KOVÁCS 1966, 197-198, 1969, 168; CSÁNYI 1980, 154; H. SIMON-HORVÁTH 1999, 202) illetve feltételezhető (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995, 2. kép 7, 9; FISCHL 1999, 219, 10. kép 4). Ezt a folyamatot jól szemlélteti két egymástól távol eső temető leletanyaga, a tápéi és a tiszafüredi, amelyek az eltérő alaplakosság (Perjámos és Füzesabony kultúrák) miatt jól reprezentálják a kultúrák egymásra való hatását így az eltérő alaplakosságból fakadó különbségeket (KOVÁCS 1975, 45-46; TROGMAYER 1975). Továbbá a zákányszéki településen a korai Halomsíros kultúra leletanyagában a Vatya kultúra leletanyaga is megjelenik, amely a Halomsíros közösséggel együtt élő őslakos csoport emlékanyagának tekinthető (SÁNTA 2004, 65-65). Tehát a Halomsíros kultúrának kiterjedt kapcsolatai voltak az őslakossággal. A Halomsíros kultúra kerámiájának eltér a tapintása és a soványítóanyaga a középső bronzkori kultúrák kerámiájától, amelyre a kutatók felhívták a figyelmet (KOVÁCS 1975, 43-44; BÓNA 1992, 38). A kerámiakészítés különböző hagyományait figyelembe véve Bóna I. arra az álláspontra jutott, hogy a Halomsíros kultúra emberei a Kárpát-medencén kívülről hozták magukkal a kerámiakészítési hagyományaikat, mert a kerámiáik „mindenütt olyannyira különböznek a helyi fazekastermékektől (színre, anyagra, technikára - amely sokkal rosszabb), hogy azokból nem származtathatók" (BÓNA 1992, 38). Mivel a durva és nagyon durva soványítóanyag különösen a kvarckavics használata - gyakori a Halomsíros leletanyagban, viszont az általam vizsgált más kora- és középső bronzkori kultúrákban a legritkábban használt technológiai megoldás, ez a soványítási eljárás az egyik olyan technológiai jellegnek tekinthető, amely megkülönbözteti a Halomsíros-kultúra kerámiakészítési hagyományait más bronzkori kultúrák hagyományaitól. Ezért a durva és nagyon durva soványítóanyag használatát úgy tekintem, mint egy olyan kulturális hagyományokból fakadó tudatos technológiai eljárást, amely a Halomsíros kultúra emberei számára kifejezhette az azonos közösségbe való tartozást, és más közösségektől való különbözőséget. Ennél fogva a tárgyakat és azok készítésének módját úgy tekinthetjük, amelyek aktívan használhatók a „mi" és „mások" tudat kialakításában, fenntartásában és közvetítésében (GOSSELAIN 2000, 189). A technológiai eljárások során hozott tudatos választások vizsgálata elvisz minket az identitás témaköréhez. Az identitás vizsgálata egyre nagyobb teret kap a régészeti (BLINKHORN 1997; ANFINSET 2003; JONES 2003; CECIL 2004;) és antropológiai kutatásokban (BATTAGLIA 1983; BENTLEY 1987; WASHBURN 1994; ASTUTI 1995; BEKAERT 1998; BOWSER 2000). Az identitás a társadalmi létezés egyik alapvető jellege (JENKINS 2000, 3). Szociálpszichológiai vizsgálatok szerint minden kultúrában az emberek alapvető kognitív igénye, hogy azáltal, hogy másokhoz hasonlítják magukat létrehozzanak egy önképet, amely különbözik mások önképétől (IBID., Chapter 1). Az egyének identitása - mivel az egyének a társadalom részei - abból a közösségből fakad, amelyben élnek (TAJFEL 1982, 2). így a személyek identitása nem vonatkoztatható el attól a közösségtől, amelyben élnek, mert a társadalmi rend, a közösség világnézete, gazdasági viszonyai, politikai kapcsolatai, vagyis az adott közösség kultúrája beépül a személyek identitásába (HALL 1996, 4). Az identitás társadalmi kifejeződése és ezáltal az anyagi kultúrán keresztül való materializálódása azért fontos a számunkra, mert összehasonlító szociálpszichológiai vizsgálatok szerint az identitás létrehozása, kinyilvánításának módja kulturálisan és történelmileg meghatározott (WETHERELL 1982, 208). Vagyis az anyagi kultúrán keresztül való megnyilvánulási formája a különböző kultúrákban eltérő. Az identitás alapvető összehasonlításból fakad emberek és embercsoportok között a hasonlóság, illetve különbözőség tekintetében (HALL 1996, 2-3; JENKINS 2000, 4). Az identitás létrehozása és fenntartása azonban egy aktív folyamat, mert az egy közösségen illetve kultúrán belül élő emberek közötti hasonlóság nem adott, hanem létre kell hozni, és fent kell tartani (HALL 1996, 2-3; JENKINS 2000, 4-5). Létrehozásának és fenntartásának módja, valamint az identitás jelentése a hagyományokon és a társadalmi szabályokon múlik (JENKINS 2000, 20-21). Ebben a folyamatban a tárgyak valamint készítéstechnikájuk magukban hordozzák a kultúrát, így a tárgyakon