Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kreiter Attila: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti–alsóbárándpusztai településről: hagyomány és identitás

154 Kreiter Attila nagyobb az előző fejezetben bemutatott méretarányoknál, amelyek a kísérletek során már gyengítették a kerámiát (0.75 mm) (KILIKOGLOU-VEKINISMANIATIS ET AL. 1998, 262). Egy mintán belül is nagy változatosság figyelhető meg a kvarc méretét illetően és a különböző méretkategóriák a nagyon finomtól (< 0,1 mm) a nagyon durváig (>3 mm) előfordulnak. Ezen kívül a kvarc mennyisége is nagy változatosságot mutat, a különböző méretkategóriájú kvarcokat egy mintán belül összevetve a kvarc menynyisége közepes (10-15 %) és bőséges (40-50 %) között változik (KREITER 2005, 189-191). Esztergályhorvátin a makroszkópos, mikroszkópos és petrológiai vizsgálatok alapján a kvarcszemcsék elsősorban kerekítettek illetve kissé kerekítettek (KREITER 2005, Chapter 5.15). A fazekasoknak érdemesebb lett volna a durva (1-3 mm) - nagyon durva (>3 mm) kvarcot összetörni, mert mint az előző fejezetben említettem, a szögletes szemcsék jobban kapcsolatot létesítenek az agyaggal, mint például a koptatott, kerekített kavics. Továbbá, mivel a kvarcnak különbözik a hőtágulása az agyagtól, egy mintán belül a különböző méretű kvarcszemcsék - nagyon finom (< 0,1 mm) - nagyon durva (> 3 mm) - tágulása inhomogén belsőfeszültséget hoz létre a kerámiában, így az gyengül, mivel megnövekszik a mikrorepedések kialakulásának és terjedésének az esélye (BRONITSKY-HAMER 1986, 98). Mivel az agyag és a kvarc hőtágulása különbözik, a lehűlés után a nagyobb szemcsék és az agyag között gyakran figyelhető meg kis „rés", illetve a szemcséktől kiindulva mikrorepedések keletkezése is megfigyelhető a Halomsíros kultúra vizsgált mintáiban (5-6. kép), de más kultúrákban is, mint például Vatya kerámiákon Százhalombatta-Földvárról (7-8. kép) (KREITER 2005, 211-212, Figs 63-64). Mivel „rés" alakul ki a soványítóanyag és az agyag között, a soványítóanyag elveszti a funkcionális jelentőségét, hiszen a kettő között csökken, vagy megszűnik a kapcsolat, amely erősítené a kerámiát. A mikrorepedések pedig az egyik szemcsétől a másikig terjedve gyengítik a kerámiát, így az előbb vagy utóbb szétreped. A Halomsíros kultúra vizsgált mintáit figyelembe véve bizonyosnak tűnik, hogy a durva (1-3 mm) és nagyon durva (> 3 mm) kvarckavics gyengítette a kerámiát, mert a makroszkóposán megvizsgált kerámiák is a durva (1-3 mm) és nagyon durva (> 3 mm) kvarcszemcsék mentén törtek el (9. kép). Ebből kifolyólag a kvarckavics negatív tulajdonságait a fazekasoknak tapasztalati úton ismerniük kellett. Ennek tudatában a kiégetésnél nagy figyelmet kellett fordítaniuk a hőmérséklet szabályozására, ami nehezen kivitelezhető szabadtéri illetve gödörben történő kiégetés során. Továbbá a kvarckavicssoványításhoz hasonlóan, a soványításhoz felhasznált mészkő szintén durva (1-3 mm) - nagyon durva (> 3 mm). Mivel a kalcium oxid (égetett mész) kalcium hidroxiddá (oltott mésszé) történő átalakulása függ a szemcsék méretétől, a fazekasok összetörhették volna a mészkőszemcséket (könnyebb összetörni mint a kvarcot), csökkentve az esélyét annak, hogy az edény szétreped. Csupor I. és Csuporné Angyal Zs. szerint a meszet az agyagban csak lisztszerű formában lehet alkalmazni, így elkerülhető az edény szétrepedése, illetve az hogy a „mészkukacok" (kisebb mészdarabok) kisebb részeket robbantsanak ki az edény felületéből így mélyedéseket okozzanak (CSUPORCSUPORNÉ ANGYAL 1998, 19, 20). A fazekasoknak tisztában kellett lenniük a mész viselkedésével és annak negatív tulajdonságaival kiégetés közben, mert a mészkővel soványított kerámiák nagy része rontott. Amelyek nem rontottak, azok pedig a durva szemcsék mentén törtek el (10. kép). A fazekasok nem megfelelően kontrolálták a kiégetés hőmérsékletét vagy atmoszféráját, így a kerámia szétrepedt illetve a mészszemcsék helyén az edény külsején és belsején kis gödrök keletkeztek, amelyek használhatatlanná tették a kerámiát vagy korlátozták használatát (pl. folyadék tárolására alkalmatlanná váltak) (11. kép). Ez a jelenség gyakran megfigyelhető a Halomsíros kultúra vizsgált anyagában, de más, kora- és középső bronzkori kultúrában is, ahol a mészsoványítás előfordul (KREITER 2005, 206, Fig. 61). Meg kell említeni, hogy a mészsoványítás, minden általam vizsgált kora- és középső bronzkori kultúrában, ha elő is fordul, az egyik legritkábban alkalmazott soványítási eljárás (KREITER 2005, 324-327, Tables 22a-d). Interpretáció helyett... A fentiek alapján elmondható, hogy a Halomsíros kultúra fazekasai Esztergályhorvátiban olyan soványítóanyagokat használtak, amelyek megnehezítették a kerámiakészítést és - különösen a kvarckavics esetében - csökkentették az edény élettartamát. A vizsgálataim eredményei nem támasztják alá a funkcionalista modellek álláspontját, miszerint a soványítóanyagok használata csak funkcionális okokkal függ össze. Felmerül a kérdés, hogy akkor mivel magyarázzuk a fentebb leírt technológiai eljárásokat, illetve az eljárás végeredményeképpen a durva tapintású kerámia mit jelentett a készítő, a felhasználó számára és vajon milyen jelentést közvetített más közösségek felé. Mivel a funkcionalizmus nem ad megfelelő magyarázatott a megfigyelt soványítási eljárásokra, ezen technológiai megoldások kulturális okaira próbálok választ keresni. A dolgozat következő részében régé-