Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kreiter Attila: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti–alsóbárándpusztai településről: hagyomány és identitás

152 Kreiter Attila kvarc okoz, hogy a kvarcsoványítás magasabb kiégetési hőmérsékletet és egyenletes hőeloszlást igényel. A magasabb kiégetési hőmérséklet és az egyenletes hőeloszlás azonban nehezen kivitelezhető fazekaskemence nélkül (BRONITSKY-HAMER 1986, 98). D. Braun régészeti leletanyag (Midwest, Egyesült Államok) vizsgálata során arra az álláspontra jutott, hogy a fazekasok tisztában voltak a kvarc negatív tulajdonságaival, és a problémát úgy küszöbölték ki, hogy kisszemcséjü és egyenletes méretű kvarcsoványítást alkalmaztak (BRAUN 1982, 188-190). Összességében tehát a durva és nagyon durva kvarckaviccsal való soványítás nem előnyös. A népi fazekasok tudják, hogy az agyagban lévő kavics „mindenképpen káros, akár szét is robbanthatja az edényt" (CSUPOR-CSUPORNÉ ANGYAL 1998, 19). Jó minőségű kerámia tehát úgy készíthető, hogy ha a fazekas elkerüli azon soványítóanyagok használatát, amelyeknek a hőtágulási tényezője magasabb az agyagénál, így kiküszöbölheti a mikrorepedések kialakulását, az edény elrepedését és megnövelheti a termékének az élettartamát. Kísérletek alapján azok a jó kerámiák, amelyekben kevés megfelelően megválasztott soványítóanyag van és magas hőfokon lettek kiégetve (TITE-KILIKOGLOU-VEKINIS 2001, 315). Mészkő s о ványítás A meszet tartalmazó anyagok (mészkő, kagyló) soványítóanyagként való használatának összetett vizsgálatának elindítása O. Rye nevéhez fűződik (RYE 1976). Rye kutatásai óta a meszes anyagokkal való soványítás vizsgálata előtérbe került (e.g. STIMMELL -HEIMANN-HANCOCK 1982; STEPONAITIS 1984; BRONITSKY-HAMER 1986; FEATHERS 1989; HOARD-O'BRIEN-KHORASGANY ET AL. 1995; TITE-KILIKOGLOU-VEKINIS 2001, 319). Ezen soványítóanyagok vizsgálata azért vonzza a kutatókat, mert köztudott, hogy a kalcium karbonát komoly problémát okozhat kiégetéskor már viszonylag alacsony hőmérsékleten, mert a kalcium karbonát kalcium oxiddá (égetett mésszé) alakul át. A kalcium oxid vizet vesz fel a környezetből, valamint az agyagból és kalcium hidroxiddá (oltott mésszé) alakul (RYE 1981, 114; RICE 1987, 98; HOARD-O'BRIEN -KHORASGANY ET AL. 1995, 824-825; FEATHERS 2006, 92). Ez egy térfogatnövekedéssel járó folyamat, amely az edény belsejében és felületén repedésekhez vezethet, illetve kisebb-nagyobb mélyedéseket eredményezhet azáltal, hogy mészszemcsék robbannak ki az edény falából (SHEPARD 1965, 30; RICE 1987, 98; CSUPOR-CSUPORNÉ ANGYAL 1998, 19; KREITER 2005: 206, Figure 61). A hőmérséklet, ahol ez a folyamat elindul vita tárgya. A különböző mérések különböző eredményekre jutottak, de ez a hőmérséklet valahol 600 és 900 °C között van (RYE 1976, 120, 600 °C; STIMMELL-HEIMANNHANCOCK 1982,219,600 °C; RICE 1987,98, 870 °C). A folyamat nem köthető egy bizonyos hőmérséklethez, hanem inkább egy hőmérséklet tartományhoz és függ a kiégetés hőmérsékletén és atmoszféráján kívül a kalcium mennyiségétől, a kiégetés időtartamától, valamint az agyag összetételétől is (HOARDO'BRIEN-KHORASGANY ET AL. 1995, 824). Általános nézet, hogy a mészsoványítással járó probléma kiküszöbölhető, ha oxidációs körülmények között a kiégetés hőmérséklete nem nagyon lépi túl a 650 °C-ot, redukciós körülmények között pedig a 750 °C-ot (RYE 1981, 114; TITE-KILIKOGLOU 2002, 3). A meszes anyagok soványítóanyagként való felhasználása által okozott problémák ismertek a fazekasok számára, hiszen még a 20. századi kerámiakészítésben is nagy figyelmet fordítottak a probléma kiküszöbölésére (WOODS 1986, 168-169). Ettől függetlenül a meszet tartalmazó anyagok soványítóanyagként való alkalmazásáról az a nézet alakult ki, hogy elősegítik a kerámia hőnek való ellenállását, ami olyan edények esetében, amelyek rendszeresen hőnek vannak kitéve (pl. főzőedények) előnyös (HOARD-O'BRIEN-KHORASGANY ET AL. 1995). Használatukat ezért funkcionális okokra vezették vissza. A. Woods azonban rávilágított, hogy Angliában a neolitikumtól a középkorig nincs egyértelmű kapcsolat a főzőedények és bizonyos soványítóanyagok - így a meszet tartalmazó anyagok - között sem, miután számos soványítási eljárás ismert volt (WOODS 1986, 163-165). Csupor I. és Csuporné Angyal Zs. szerint a meszes agyag egyáltalán nem alkalmas főzőedény készítésére, mert rideg, a szabadtűznél való hevítést és a gyors hőmérsékletváltozást nem bírja (CSUPOR-CSUPORNÉ ANGYAL 1998, 19). Mindazonáltal a kutatók a meszet tartalmazó anyagokkal való soványítást előnyösebbnek tartják, mint például a kvarckavicssoványítást azért, mert hőtágulásuk kb. 600 °C-ig kisebb, mint a kvarcé (TITE-KILIKOGLOU 2002, 1). Azért is előnyös lehet ezen soványítóanyagok használata, mert hőtágulási tényezőjük hasonlít az agyagéhoz (RYE 1976, 117). Ennek következtében a kerámiában felgyülemlő belső feszültségek kisebbek (TITE-KILIKOGLOU 2002, 2). Továbbá a magas kalcium tartalmú anyagok soványítóanyagként való felhasználása azért előnyös, mert amikor a fazekas összekeveri az agyaggal, kalcium ionok szabadulnak fel, amik növelik az agyag formáz hatóságát (LAWRENCE 1972, 77-80; STIMMELLHEIMANN-HANCOCK 1982, 220, 227; TITEKILIKOGLOU-VEKINIS 2001, 320). Ennek következtében vékonyabb falú és gömbölyűbb edény