Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kreiter Attila: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti–alsóbárándpusztai településről: hagyomány és identitás

ZALAI MÚZEUM 15 2006 149 Kreiter Attila Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti-alsóbárándpusztai településéről: hagyomány és identitás Bevezetés A dolgozat célja, hogy mikroszkópos és petrológiai vizsgálatok segítségével elemezze a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta lelőhelyén feltárt urna formájú és hordó alakú tárolóedényeinek készítéséhez felhasznált soványítóanyagokat.

1 A lelőhely a Balaton nyugati részén, a Kis-Balaton szélén helyezkedik el (HORVÁTH 1996, 57). A település a Koszider időszakra keltezhető. A feltárás során 1981-82-ben 37 gabonatároló vermet és néhány gödröt tárt fel Horváth László. A kerámia leletanyag a késő Magyarád kultúrára (Dolny Peter) valamint a legkorábbi Halomsíros kultúrára jellemző jegyeket hordozza (HORVÁTH 1994, 219). Térben és kronológiailag az Esztergályhorvátihoz legközelebbi település a Gellénháza-Budai-Szer II. lelőhely (H. SIMON -HORVÁTH 1999). A vizsgált minták a gödrökből feltárt leletanyagból származnak. A mintavételezés során a teljes rendelkezésre álló leletanyagot átvizsgáltam makroszkóposán. A tárolóedények nagy része durva és nagyon durva kvarckaviccsal van soványítva. Kisebb részükben durva és nagyon durva mészkősoványítás is előfordul más soványítóanyag nélkül, vagy durva és nagyon durva kvarckaviccsal kombinálva. Továbbá a minták kis részében tört kerámia soványítás is előfordul. A makroszkópos vizsgálat során 709 darab tárolóedény töredéket vizsgáltam meg, melyből 447 (63 %) tartalmaz kizárólag kvarckavics-soványítást. A leletanyagból 20 mintát választottam ki vékonycsiszolat készítésre.

2 Mivel a durva és nagyon durva kvarckavics a leggyakrabban megfigyelt soványítóanyag, a dolgozat ennek a soványítóanyagnak a funkcionális vonatkozásaira helyezi a hangsúlyt, de kitér a mészkősoványításra is. A tört kerámia soványítás funkcionális vonatkozásaira más helyen tértem ki (KREITER IN PRESS b). A dolgozat bepillantást nyújt a kerámiatechnológia funkcionális és kulturális vonatkozásaiba, hozzájárulva ezzel a kerámiakészítéshez felhasznált nyersanyagok és a technológiai tradíció viszonyának jobb megértéséhez. Elméleti háttér A kerámia ökológiai irányzat szerint a kerámiakészítést a környezeti tényezők határolják be, így a fazekasok adaptálják a rendelkezésükre álló nyersanyagokat és technológiai módszereket (MATSON 1966). Továbbá a kerámiakészítéshez felhasznált nyersanyagok és soványítóanyagok a kerámiák funkcióival függnek össze (DUNNELL 1978). L. Binford hívta fel a figyelmet arra, hogy ugyanolyan természeti körülmények között élő embercsoportok különbözőféleképpen viszonyulnak a környezeti tényezőkhöz és az adaptáció jellege a közösség társadalmi, és ideológiai tényezőitől függ (BINFORD 1965, 207-208). Az adaptációs rendszerben a változásokat külső tényezők idézik elő, amelyekhez a fazekasoknak alkalmazkodniuk kell. Az adaptációs rendszerek megértéséhez a kutatók „operációs rendszereket" dolgoztak ki, amelyek a változásokat hivatottak modellezni az adaptációs rendszerben (CLARKE 1968, 84-131; FLANNERY 1972). Az adaptációs elméletek a természettudományos módszerek felé fordították a figyelmet. Ennek a megközelítésnek a legfőbb célja a hipotézisek tesztelése volt komplex vizsgálatokon keresztül, így olyan adaptációs modelleket próbáltak kidolgozni, amelyeket tudományos vizsgálatokon keresztül lehetett elemezni (RINDOS 1985; O'BRIEN -HOLLAND 1992). A környezeti tényezők hangsúlyozása a kultúrák adaptációs rendszerében az 1960-as években az „új régészetből" fejlődött ki, és ez gyakorolta az egyik legnagyobb hatást a kerámiavizs-