Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kreiter Attila: Kerámia technológiai vizsgálatok a Halomsíros kultúra Esztergályhorváti–alsóbárándpusztai településről: hagyomány és identitás

150 Kreiter Attila gálatokra. Egy olyan interdiszciplináris irányzat jött létre, amely célja az volt, hogy részletes információt nyerjen a kerámiakészítésről, és az eredmények segítségével képet kapjon az adott közösség társadalmi és gazdasági szerveződéséről (SHEPARD 1964). Ezek a tanulmányok a kerámiakészítést gazdasági és környezeti alapon vizsgálták, és azt hangsúlyozták, hogy a kerámiakészítést a környezeti tényezők, a nyersanyagok távolsága, az évszakok változásából adódó idényjelleg, valamint a kereslet-kínálat határozta meg (ARNOLD 1985, Chapters 2, 3, 5). Az 1980-as években a kutatók olyan univerzális modellek kidolgozásán fáradoztak, amelyek lehetőséget adnak a kerámiák értelmezésére úgy, hogy az összes korlátozó tényezőt figyelembe veszik (RICE 1981). Más tanulmányok a kerámiakészítés és a kerámiakészítésben végbemenő változásban az állandóan jelenlévő innovációt hangsúlyozták, ami lehetővé teszi a folyamatos adaptációt a változó környezethez (STIMMELLHEIMANN-HANCOCK 1982; STEPONAITIS 1984). D. Arnold a környezeti tényezőket és nyersanyagtípusokat figyelembevéve próbált olyan modellt kidolgozni, amely segít értelmezni a természeti tényezők és a társadalmi szerveződés közötti összefüggéseket (ARNOLD 1981). Azt vizsgálta, hogy a fazekasok a lakóhelyüktől mekkora távolságról szerzik be a nyersanyagaikat. Vizsgálatai szerint a nyersanyagokért megtett távolság 1 és 50 km között változott, azonban a 111 világszerte vizsgált fazekas 84%-a 7 km-en belülről szerezte be a nyersanyagait (ARNOLD 1985, 50). Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a fazekasok legfőbb célja, hogy csökkentsék a kerámiakészítésbe befektetett energia mennyiségét. Véleménye szerint a „beszerzési modell" segítségével hatékonyan vizsgálhatunk múltbeli társadalmakat, hiszen ha a nyersanyag messzebb van mint 7 km, akkor lehet hogy nem alakul ki a kerámiakészítés, valamint nem alakul ki teljes munkaidős specializáció, hiszen túl sok időt és energiát kell befektetni a nyersanyagok szállításába (IBID., 54). Arnold azonban nem ad magyarázatot arra, hogy bizonyos közösségek fazekasai miért tesznek meg nagyobb távolságokat a nyersanyagokért; a készítők és a felhasználók hogyan viszonyulnak a nyersanyagokhoz, illetve a nyersanyagok esetleges kulturális jelentőségére sem tér ki. A poszt-processzuális régészeti irányzat az adaptációs és funkcionalista modelleket erősen kritizálta, mert ezek a modellek általánosítóak, figyelmen kívül hagyják a nyersanyagok, a sovanyítóanyagok és a készítéstechnikák jelentését az adott közösség számára (LEMONNIER 1986; HODDER 1990; DOBRESHOFFMAN 1994). A tárgyak készítése során az energiabefektetés nem elégséges szempont ahhoz, hogy megmagyarázzuk, hogy a kézművesek miért részesítenek előnyben bizonyos nyersanyagokat, soványítóanyagokat és készítéstechnikákat (GOSSELAIN 1994; LIVINGSTON SMITH 2000). Ezen kívül a funkcionalista modellek a cselekvőket passzívvá teszik, akik passzívan töltik be társadalmi szerepüket. A posztprocesszuális régészetszemlélet ezzel szemben az anyagi kultúra és a cselekvők aktív szerepét hangsúlyozza a társadalmi kapcsolatok alakításában. A gazdasági és természeti körülmények figyelembevétele mellett tehát a cselekvőknek lehetősége van a kulturális jegyek kifejezésére (SILLAR 1997; GOSSELAIN 2000). Összehasonlító vizsgálatok bebizonyították, hogy ugyanazt a típusú, tökéletesen „funkcionáló" edényt számtalan módon el lehet készíteni, és a fazekasok azokat a módozatokat választják, amelyeket a tradíciójuk diktál (VAN DER LEEUW 1993). A fazekasoknak tehát megvan a lehetőségük a választásra, és a sok rendelkezésre álló lehetőség közül (mind a nyersanyag, mind a készítési mód tekintetében) azokat választják, amelyeket a kerámiakészítés tanulása során elsajátítottak és a technológiai hagyományuk része. Mivel a cselekvők szerepet játszanak az anyagi kultúra kialakításában, a tárgyaknak aktív szerepet kell tulajdonítanunk a társadalmi és kulturális kapcsolatok alakításában, hiszen ezen kapcsolatok az anyagi kultúrán keresztül materializálódnak. Mivel a funkcionalista irányzat a kerámiavizsgálatok fontos ágát képviseli a következőkben funkcionalista modellek segítségével azt vizsgálom, hogy a kvarckavics és a mészkő soványítóanyagként való használata hogyan befolyásolja a késztermék minőségét, illetve használatuk egyértelműen magyarázható-e funkcionális okokkal. Funkcionális megközelítés A tárolóedények mechanikai tulajdonságai igen fontosak, hiszen ha az edény eltörik, a bennük tárolt élelmiszer kárba veszhet. A tárolóedények esetében fontos kell hogy legyen a fizikai ellenállóképesség és a mechanikai hatásoknak való ellenállás, hiszen ki kell bírniuk a bennük tárolt élelmiszer vagy folyadék súlyát és nyomását, valamint a használatukból adódó kopást, ütődést. A kerámia mechanikai tulajdonságai függnek az edény formájától, falvastagságától, a felhasznált nyersanyagtól, soványítóanyagtól és az utóbbi kettő között lévő kémiai kapcsolattól. A felhasznált soványítóanyag határozza meg az agyag megmunkálhatóságát és viselkedését száradás, kiégetés közben. A soványítóanyag csökkenti a nyersanyagban létrejövő belső feszültséget száradáskor, valamint növeli az edény szilárdságát a kiégetés előtt, így az edény könnyebben átvészeli a kiégetést (SHEPARD 1965, 25-27; VAN DER LEEUW 1976, 84; RYE