Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Tokai Zita Mária: Adatok a Malo Korenovo kerámia délnyugat-dunántúli megjelenéséhez

12 Tokai Zita Mária magassága 10-20 cm közötti. Míg a gömbös tálak a szájnál beszűkülnek, addig a félgömbösek szájának átmérője nagyobb, vagy megegyezik a has szélességével. Az edény legszélesebb részén gyakran bütykök vagy fülek ülnek. Ezek a kerámiatípusok a Malo Korenovo teljes fejlődési szakaszában megvannak. 2. Bíkónikus tálak (3. kép 10-11): Ezek között is két típus különíthető el. Az egyik a mély bíkónikus tálakat tartalmazza, alacsony hengeres nyakkal és egyenes peremmel, a vállon gyakran fülekkel (TEZAKGREGL 1993, 22-23, 69, T. 2/2). A másik típus homorú felső részű, enyhén kihajló peremű bíkónikus táltípus (TEZAK-GREGL 1993, 22-23, 69, T 2/1, T. 2/3). Míg az első típus a Malo Korenovo korai fázisára, addig a második típus a klasszikus időszakának a végére jellemző, és a szomszédjától, a Sopot kultúrától vethette át. 3. Csőtalpas tálak (4. kép 1—3b): A tálak formája alapján alakíthatunk ki altípusokat: kónikus, bíkónikus vagy enyhén S-profilú. Malo Korenovo csőtalpas tálainak a formája valahol a Starcevo és a Sopot forma között helyezkedik el fél úton, de inkább a késő Starcevo formához áll közelebb (TEZAK-GREGL 1993, 23, 69, T 2/5). Ezek gyakran díszítetlenek, de néhány darabon karcolt zegzug minta látható a talprészen (TEZAK-GREGL 1993, T 3/3, T. 14/7). 4. Lapos tálak: A lekerekített gömbös aljú, kónikus tálak tartoznak ide, amelyek vállán gyakorta kis bütykök ülnek (TEZAK-GREGL 1993, 23, 69, T. 2/6). A Malo Korenovo horvátországi leletei között csak díszítetlen példányok kerültek napvilágra, a magyarországi anyagban pedig díszített darabok is felbukkantak. Amforák A gömbös hasú, alacsony cilindrikus nyakú és a has legszélesebb részén bütykökkel díszített amfora forma jellemző (4. kép 4-6b) (TEZAK-GREGL 1993,23, 69, T. 2/4). Ez a típus a klasszikus Vonaldíszes Kerámia kultúrájának gyakori formája. Fazekak Eddig csupán a mély, kónikus fazéktípust lehet e csoportba sorolni, amelynek nincs kihangsúlyozva a nyaka, a pereme pedig egyenesen levágott. E típusra jellemző, hogy a has legszélesebb részén apró bütykök ülnek (TEZAK-GREGL 1993, 23, 69, T 2/7). Mivel ez a forma csak a durva kerámia között jelent meg, így hazánk területéről eddig ismeretlen. Magyarországi kerámiaanyag A magyarországi leletanyag jelentős részét sajnos nem tudjuk teljes pontossággal az ismertetett kerámiatípusok részeként azonosítani, mivel általában kis méretű és elsősorban íves oldaltöredékekről van szó. A perem-, a profil- és a csőtalptöredékek esetében tudunk csak biztosabbat állítani. A következőkben elsősorban Becsehely

9 és Petrivente Malo Korenovohoz tartozó leletanyagát ismertetem. A Sormás Török-földeken napvilágra került kevés töredéket R Barna Judit publikálta részletesen, így ezekre most nem térek ki (BARNA 2005, 22-23, 8. kép 1-7). A lelőhelyek anyaga közül Becsehely-Bükkaljaidűlőben a legmagasabb a Malo Korenovo leletek száma, Petrivente-Újkúti-dűlőből is több mint száz darab ismert, Somás-Török-földeken hét töredék került napvilágra, Sormás-Mántai-dűlőben pedig még ennél is kevesebb. Becsehely Malo Korenovohoz sorolható leletanyaga jóval jelentősebb és nagyobb mennyiségű - bár ennek zöme még feldolgozás alatt áll -, mint a Petriventén talált töredékek száma. A két lelőhely mindössze 3 km-re fekszik egymástól, így nem csoda, hogy a leletanyaguk nagyon sok hasonlóságot mutat. A sötétszürke színű, barna törésfelületű darabok dominálnak, de a leletanyagban találhatók világosszürke, barna, fekete, szürkésbarna és barnásszürke színű töredékek is. Az edények égetésénél zömében a redukciós eljárás volt a jellemző. A jól iszapolt agyaghoz elsősorban finom szemű - ritkábban durva szemű - csillámos homokot tettek soványítóanyagként, de előfordult néhány töredéknél nagyon apróra zúzott kavics is. A fazekasok technikai tudásáról tanúskodik az edények falvastagsága is, amely 0,3 cm-től 1,0 cm vastagságig terjed. A magyarországi Malo Korenovo legáltalánosabb edényformáinak a tálak és a kisebb csészék számítanak, amelyeknek több típusa jelenik meg a leletanyagokban. Gyakoriak az enyhe S-profilú és gömbös mély tálformák és kisebb méretű csészék (2. kép l-7b; 3. kép 2-3, 5-9) (HORVÁTH-KALICZ 2003, 6. kép 12, 17, 18, 19; TOKAI 2003, XXII. t. 2-3, XXIII. t. 1; XXIV. t. 5-6). Szintén az egyik legelterjedtebb formának számít a homorú felső részű, bíkónikus mély tál (3. kép 1, 4, 10-11) (HORVÁTH- KALICZ 2003, 6. kép 15; TOKAI 2003, XXIII. t. 9-10). Lapos tálhoz tartozó íves peremtöredék is napvilágra kerültek (TOKAI 2003, VII. t. 3^1, XVIII. t. 2, XXIII. t. 3). Jellemző még a gömbös hasú, cilindrikus nyakú, a has legszélesebb részén vízszintesen vagy függőlegesen átfúrt bütyökfülekkel díszített amfora forma (4. kép 4-6b) (HORVÁTH-KALICZ 2003, 6. kép 13; TOKAI 2003, III. t. 1-3, VIII. t. 2-5, X. t. 2, XIII. t. 2). Sokféle peremtöredék került elő (4. kép 5; 5. kép 1-9): leggyakoribb az enyhén kihajló (TOKAI 2003, XXII. t. 3, XXIII. t. 1, XXIV t. 1,4, 8), jellemző még az erősen kihajló (TOKAI 2003, VIII. t. 1-2, XXIII. t. 2), az egyenes (TOKAI 2003, XXIV t. 2, 6), a tagolt