Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Tokai Zita Mária: Adatok a Malo Korenovo kerámia délnyugat-dunántúli megjelenéséhez

Adatok a Malo Korenovo kerámia délnyugat-dunántúli megjelenéséhez 11 Petrivente-Újkúti-dűlő: A lelőhely Nagykanizsától 13 km-re nyugatra, Petrivente községtől északra terül el. A lelőhelyet a tervezett M7 autópálya nyomvonala kelet-nyugati irányban szeli át, kelet felé az Ujkútipatak árterénél, a nyugati irányban pedig a petriventei bekötőútnál ér véget. A helyszínen a terepbejáráson kívül geofizikai felmérés is történt. A megelőző feltárási munkákra 2000-2002 között került sor, összesen 38.360 m

2-nyi területen, ahol 1.474 objektum lett feltárva.

5 Feltételezések szerint ez a teljes lelőhely 1/5 részét teszi ki. A leletek zöme a középső neolit DVK Keszthely csoport és a Sopot kultúra idejére datálható, valamint jelentős számban Malo Korenovohoz köthető leletek kerültek napvilágra. Importként néhány kerámiatöredék Zselíz, Stichband és Vinca kultúrákhoz tartozik. A rézkort a Proto-Boleráz időszakra keltezhető anyag képviseli, kevés szórványként pedig késő avar és Árpád-kori töredékek is jelentkeztek (HORVÁTH 2003b, 191; HORVÁTH 2004, 254-255; HORVÁTH-KALICZ 2003, 5-29). Sormás-Török-földek: A lelőhely Nagykanizsától 6 km-re nyugatra fekszik, Sormás határában a Mántaipatak partján. 2002-2003-ban az M7 autópálya építését megelőző feltárás során összesen 27.700 m

2 területen 446 objektumot tártak fel.

6 A leletek zöme a középső és késő neolitikum fordulójára és utóbbi elejére, a Sopot kultúra és a legkorábbi Lengyel kultúra Séi horizontjának idejére datálható. Kisebb számú leletanyaggal a kora neolit Starcevo kultúra, a középső neolit DVK Keszthely csoportja és a Malo Korenovo, a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra és a Tüzdelt-barázdás díszü kerámia, valamint a késő bronzkori Halomsíros kultúra képviselteti magát. A lelőhely legfiatalabb leletei a késő középkorra keltezhetők. A lelőhelyen importként megjelenő hét darab Malo Korenovo töredék közül öt Sopot kultúrához tartozó gödörből került elő, egy az egyik kora Lengyeli körárok belső körárkából, a hetedik pedig egy zömében kora Lengyeli kultúrát tartalmazó objektumból. E két kora Lengyeli objektumból napvilágra kerültek még másodlagos helyzetben levő DVK kerámiatöredéke is, valamint a DVK Keszthely csoportjának kis telepe a lelőhely ezen részére koncentrálódott, így ezzel magyarázza P. Barna Judit itt a két Malo Korenovo kerámiatöredék másodlagos jelenlétét (BARNA 2005, 17-36). Sormás-Mántai-dűlő: Sormás határában, a Mántaipatak keleti partján fekszik a lelőhely, szemben a Török-földekkel. 2002-2003-ban az M7 autópálya nyomvonalán végzett megelőző régészeti ásatás során itt 23.700 m

2 területen 554 objektumot tártak fel

7 (STRAUB 2004, 287). A legelső leletek a DVK idejéből valók, korábbi Vonaldíszes és Keszthely csoporthoz tartozó kerámiák kerültek itt napvilágra. A legintenzívebb megtelepedés a középső és késő neolitikum fordulóján és utóbbi elején, a Sopot kultúra és a legkorábbi Lengyel kultúra Séi horizontjának idején volt. Kisebb számú leletanyaggal a középső rézkor, a kora bronzkor képviselteti magát, valamint egy LT Cl korú kelta telep került itt napvilágra. A lelőhelyen importként megjelent nagyon csekély számú Malo Korenovo töredék is.

8 Leletanyag Kerámia A Malo Korenovo leletanyagnak zömét kerámiatöredékek adják, melyeket a sovány ítás alapján két nagy csoportba sorolunk: durva és finom kerámia. A durva kerámiák jellemzően vörös és szürke színűek, oxidációs égetésüek, homokkal és kaviccsal soványítottak. A finom kerámiák színe szürke és fekete, a törésfelületük zömében vörösesbarna színű, soványítóanyagként pedig homokot használtak. Tezak-Gregl szerint a Korenovo kultúra finom kerámiáinak zöme mindkét égetési eljárás alkalmazásával készült: az égetés kezdetén oxidációs, a végén pedig redukciós módszert használtak, és ezek együttes hatásának eredménye lett a sötétszürke színű, vörösesbarna törésfelületű leletanyag (TEZAK-GREGL 1993, 68). Ez az állítás azonban technikailag elfogadhatatlan, mert így szétrobbantak volna az edények. Feltehetőleg oxidációs égetésü kerámiákkal van dolgunk, a sötétszürke színt pedig a füsttel magyarázhatjuk (TOKAI 2003, 22). A magyarországi leletanyagot a jellegzetesen karcolt díszítés alapján tudjuk elkülöníteni - ezekre később bővebben kitérek -, melyeket szinte kivétel nélkül a finom kerámián alkalmaztak díszítőelemként, így csak a finom kerámia edényformáit tudjuk bemutatni a Tezak-Gregl-féle csoportosítás szerint, amit a horvátországi leletanyag alapján alakított ki (TEZAK-GREGL 1993). Tálak, csészék A finom kerámiák vezető formáját a tálak adják, amelyek méretben, profilban és perem-kiképzésben térnek el egymástól. 4-féle tálformát különíthetünk el, ezeket pedig további altípusokra oszthatjuk. 1. Gömbös tálak (2. kép 1—7b): Megkülönböztetünk mély gömbös tálakat és csészéket, erősebb vagy enyhébb S-profillal (TEZAK-GREGL 1993, 22, 69, T. 1/1, T. 1/2, T 1/3), valamint gömb vagy félgömb alakú tálakat egyenes vagy gömbös fenékkel (TEZAKGREGL 1993, 22-23, 69, T. 1/4, 1/5, 1/6). A Malo Korenovo leletanyagban a nagyon mély, és a valamelyest sekélyebb tálak is megjelennek, amelyek