Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

M. Virág Zsuzsanna: Középső rézkori kerámialeletek Zalavár–Basaszigetről (A Balaton-Lasinja kultúra tipológiájának és belső kronológiájának kérdéseiről)

ZALAI MÚZEUM 14 2005 M. Virág Zsuzsanna Középső rézkori kerámialeletek Zalavár-Basaszigetről (A Balaton-Lasinja kultúra tipológiájának és belső kronológiájának kérdéseiről) A Zalavári-hát keleti peremén fekvő ZalavárBasaszigeten, a Kis-Balaton rekonstrukcióját megelőző leletmentő ásatások során, 1984-1989 között a Balaton-Lasinja kultúra településének centrumában összesen 3200 m

2-nyi felületet kutattunk át (1. kép).

1 Miután a lelőhely feltárásának jelentős újdonságaival — a kultúra első ízben megfigyelt földfelszíni épületeinek nyomaival és rézleleteivel — már több ízben foglalkoztunk (M. VIRÁG 1986; 1989; 1990; 1996; 2003), most a település „szokványos" kerámialeleteinek értékeléséből nyert információkat foglaljuk össze. A Balaton-Lasinja kultúra zalavár-basaszigeti településének kutatása során, a humuszban és az objektumokban egyaránt viszonylag kevés kerámiatöredéket találtunk. Az épületalapok mellett feltárt összesen 167 különböző méretű és rendeltetésű gödör közül mindössze 119 tartalmazott kerámialeletet. Ezek közül 83 objektumban csak kevés vagy minimális, csupán kormeghatározásra alkalmas kerámialelet került elő, nagyobb mennyiségű, tipológiailag is értékelhető leletegyüttest alkotó edénytöredék mindössze 36 gödörből származik. A településen előkerült töredékek többsége különböző edényekhez tartozik, kiegészíthető példányt nem találtunk. E jelenség egyik kézenfekvő magyarázata az edénytöredékek egy részének újbóli felhasználása lehet, amelyet a kerámiazúzalék soványító anyagként történő alkalmazása alapján valószínűsíthetünk. A feltárt épületalapok és gödrök szuperpozíciója alapján a település életében három építési fázist különíthettünk el (M. VIRÁG 2003, 380-384; M. VIRÁG 2004). Az épületek elhelyezkedése, egymáshoz való viszonya alapján az objektumok megújítása folyamatosan történhetett, nem tapasztaltunk olyan jelenséget, amely alapján az egyes építési fázisok között a telep elhagyására következtethetnénk. A földfelszíni gerendavázas épületek fennállásának idejét óvatosan becsülve, a település életét maximum 100 évre feltételezhetjük. A települési jelenségek értékelése során megállapított belső időrend ellenére a kerámia — a készítés technikája, az edény formák és a díszítésmódok tekintetében egyaránt — egységes képet mutat, így a tipológiai elemzést a teljes leletegyüttesre vonatkozóan összesítve végeztük el. A kerámialeletek általános jellemzése A kerámiakészítés technikája Az edények színe általában világosbarna, illetve a barna különféle árnyalata. Hiányzik a fényezett fekete kerámia és a grafitozás. A kerámia anyaga többnyire gyenge minőségű, viszonylag kevés agyagot tartalmaz. Soványításra sokszor kerámiazúzalékot használtak, de gyakori a homok alkalmazása is. Az edények felülete általában polírozott. Az ilyen módon tömörített felület gyakran levált az edények felszínéről. Kerámiatípusok Tálak A tálak között mély, fazékszerű és laposabb formák egyaránt előfordulnak, mindkét alaptípus esetében. A tál lehet díszített (2. kép 7) vagy díszítetlen (3. kép 11 ; 4. kép 1,4,7). Bikónikus táltípus: A tálak rövid felső része enyhén domború, ritkábban egyenes vagy kissé homorú. Az alsó rész kissé homorú, vagy kónikus, de a laposabb forma esetében erősen homorodó is lehet (2. kép 4). Ez utóbbiak elképzelhetően nem önálló tálak, hanem talpas edények tálrészei voltak. A bikónikus táltípus változatai: a) A felső rész általában kannelúrával díszített. A kannelúrás díszítés