Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Petánovics Katalin: Régészet és néprajz – költészet és valóság

Régészet és néprajz - költészet és valóság 301 akikről a vállusiak azt tartották, hogy gonosz indulatúak voltak, mert az arra járó férfiakat és nőket elfogták, börtönbe zárták és megkínozták. Mások szerint a törökök lefejezték a barátokat, akik a mai napig „éjjelenként azon a tájon bolyonganak" (PETÁNOVICS 1991, 115). Azsidiek a szentléleki barátokról jobb véleménnyel vannak. Úgy hallották, hogy gazdálkodtak, földet műveltek és állatokat tartottak. „Állítólag a csordájuk lejárt a Pusztamezző alá, a Barát rétre, ahun a patakok folynak. Ott legetettek és itattak, meg kaszáták a szénának valót, és onnét hordták föl a kolostorba."

13 (Jakócs Imre és Tóth Imréné közlése). A tetőn hatalmas öreg tölgyek árnyékában vízgyűjtő tavak sorakoztak egymástól kisebb nagyobb távolságra, amelyek mára már eltűntek, csak a nevükben élnek. Egyiket Barát tónak hívják, mert a vörösbarátok itt is szokták az állataikat itatni. 1992-ben még volt benne némi kis víz a dagonyázó vaddisznók örömére (3-4. kép). Tudomásuk szerint a barátoknak a Szebikei tetőn nagy szőlőjük is volt. Gyermekkorukban de később is gyakran elmentek oda, s megnézték megvan e még a csigáskút, az épületromok,

14 és él-e még a barátok fákra kúszó kivadult szőlője. „Édesanyám sokszor eszokta mondani, hogy a barátok elfalazták a pincéjüket a törökök elü. A Szebike erdőná van egy elfalazó forma kü. A barátoknak ott van a borok, de hejjába. A pincébe ... A hordó má elpilledt, a bor ágyat csinát magának." (Oó Ferencné közlése).

15 Elgondolkodva jegyzik meg, hogyha azt valamikor kibontják, „ott még mi minden lehet! Mer a főd mélyébe még sok minden van, sok mindent rejt!" Másoknak az erdős mesélte, hogy „ott ... földalatti barlangok vannak, és árral lehet észrevenni, hogy amikor a szekér áthalad rajtuk, a főd zuhog." (Jakócs Imre közlése). Vannak, akik szerint a Szebike tetőn vár volt, és innét ostromolták a török időben a Tátikát.

16 A Nagylázhegy egy részét Törökirtásnak nevezik. Ez a név megmozgatta az emberek fantáziáját. Egyesek nem tudják, hogy a törökök irtották-e ki a magyarokat, vagy a magyarok a törököket? De a név ehhez az eseményhez kötődik, mert ott vezet a Szalavári út, s az a törökök útja volt, s ott volt a harc. (Kozmabognár Györgyné közlése). Mások viszont tudni vélik, hogy Rezi ostromakor a magyarok itt irtották ki a menekülő törököket. Korábban, a törökvilág előtt a Szalavári út a barátok útja volt. „Úgy tudom, így hallottam a régiektül, hogy ... Zalavárban van egy kolostor vagy annak a maradványa ... itt Szentlélekbe is van kolostor, és ezek — a barátok — ezen az utón tartották egymás között a kapcsolatot, itt jártak össze még a békés időkbe. Azér mondják Szalavári útnak." (Szi Ferenc Kálmán közlése). Albert János egyedülálló történetet mesélt. „Ezt a részt Törökirtásnak nevezték. Mikor az aranyat taláták, akkor má erdő vót ott, de korábban irtás vót. Ott vót egy török falu. Azér annak a neve török irtás. Mer azok irtották ki ott az erdőt annak idején, hogy falut telepítsenek oda. Hát 150 évig ittbenn vótak a törökök ... Mikor a törökök elmentek, akkor a falu is elment." Szerinte a vörösbarátok jóval a törökök előtt már itt laktak, s előlük menekülve ásták el az aranykincsüket.

17 Nem mindenki emlékszik rá, hogy milyen háború volt, de „ a szentléleki barátok a kelyhet oda rejtették egy fának a tövébe, és azt taláták meg, amikor a fát kivágták. " „Az én mamám 73-ban halt meg, akkor vót 71 éves, és őneki fiatal korában vót ez a kehely lelet. A Lázon vót. A barátok rejtették el."

18 Még egy utolsó variáció a kincsleletre, de ez már nem a törökökhöz kapcsolódik. „A vörösbarátok ott laktak a Szentlélekbe ... Még megvót a rom. A kolostor romja. Ott vót egy nagyon jó hidegvízű forrás ... Ahogy emenekütek, széllettek, elásták a miseruhát. Amikor a húszas-harmincas években ott fát vágtak, akkor előkerül az egyik gyökeréné egy szép miseruha. Pestre vitték a múzeumba. Akkoriban kétszáz pengőt kapott a Keserű Jóska érte.'" Kérdésemre hogy mikor menekültek el a vörösbarátok, talán a török időkben, határozott nemmel válaszolt. ,JVem, hanem második József alatt. Az 1700-as években vóí."

19 Beszélgetés közben eszükbe jutott, hogy a Zsöllyén a szőlőforgatásnál lépcsők kerültek elő, s egy emberi csontváz. Sokan jöttek oda, hogy megnézzék, és azt mondták, hogy valamikor kripta lehetett. Nem szóltak róla senkinek, mert „nem vót mellette semmi, csak lépcsők, meg a kifaragott köbül kripta. Abba vót a halott. Út is ment ara keresztü ... Hogy mikori, azt nem tudjuk, de út vót, láccott a forgatásná. Má nincs meg, mer régen beütettük szőlővé. Meg ahogy forgattuk a fődet, cserépedén maradványok vótak ara mindenfelé." (Hauk Józsefné közlése). Nem volt értékesíthető melléklet a halott mellett, így hát nem érdekelte őket, csak a tulajdonos meg a szőlőszomszédok emlékeztek rá. A földrajzi nevek között szerepel egy Pénzvermi dűlő nevű szántó, amely az alsózsidi faluvégen, a tapolcai úthoz közel fekszik. Pesty Frigyes is közli 1864-ben Pénzverem névvel és hozzáfűzi, hogy a „nevét az ottani pénz ásásral vette."

20 A régészeti topográfia a lelőhely megjelölése nélkül írja, szintén Pestyre hivatkozva:" Zsid község elöljáróságának 1864. évi jelentése ,fénzverem szántóföld^ elnevezést tüntet fel (MRT 1966, 166). A föld tulajdonosa, Tóth János így tájékoztatott: „A mi födünk vót a Pénzvermi düllő. Azt mondták, hogy királyi birtok vót valamikor ere ez az alsózsidi