Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Petánovics Katalin: Régészet és néprajz – költészet és valóság

302 Petánovics Katalin rész, és ott pénzt ástak el. De mi nem tuggyuk, hogy ki és milyen pénzt ásott el, és azt se tuggyuk, ki taláta meg." Felesége azt állítja, hogy ők mindig így emlegették: „Emegyünk a Pénzverembe." Férje szerint ha beszéltek a földről, azt mondták: „Pénzvermi düllő." Senki nem tudja már a hozzá fűződő történetet, de mivel beszélő név, mindenki sejti, hogy valamikor a 19. század folyamán pénzt találhattak ott. Az idősebbek közül néhányan hallottak arról is, hogy a templom „épittésekor is talátak ott elásott pénzt." Úgy vélik, hogy ezt is a törökök elől rejthette el a plébános. De mivel ebből senkinek nem volt haszna a faluban, és semmiféle élményük nem fűződött hozzá, nem is foglalkoztak vele. A História Domusban Fekete Gergely zsidi plébános a következőket írta a leletről: „A templom restaurálásakor a szentélyben a lecke oldalon a szentély fala mellett elásva pénzleletre bukkantak a munkások. 231 db ezüst, háromféle nagyságban egy cserépbögrében, melyet egy kőlap takart, voltak elhelyezve. Az érmék között vannak Ferdinánd-fél ék, amelyek 1627-ben kerültek ki a pénzverdéből... A pusztulás eszerint 1627 után következhetett be."

21 Dornyay szerint „Zsid a török alatt (1632) a rezii nahiehoz tartozott. Ekkortájt a törökök elől áshatták el a templomának földjébe azt a 231 drb. ezüstérmet ... melyet restaurálásakor (1901) találtak" (DORNYAYVIGYÁZÓ 1934,229). Nem régészeti leletről szól ugyan az alábbi kis történet, mégis ide kívánkozik, mert pénzzel, s a kifogyhatatlan képzelettel kapcsolatos. A pénzleletek után kérdezgetve Oó Ferencné elmondta, hogy a nagyszüleit éjjelenként sokat zaklatták a betyárok, hogy adjanak nekik ennivalót, mert gyakran megfordultak a zsidi erdőkben, s ott „nagy odvas fákba rejtették a lopott pénzt. Elfogták ükét, vagy mi történt vélek, uhhogy a pénz a faoduba maratt. Az oroszok benzint öntöttek egy ilyen öreg fába, és meggyújtották, és bennégett a pénz. Olvatt, fót ki, annyi vót benne. Nem mostanyi üdőbe dugták oda pénzt. Má Isten tuggya mikor. Régen. Nagyon régen." Egészen más jellegű régészeti emlék a bazaltkövekből emelt Ördögküek. Olyan jellegzetes és feltűnő kőhalmaz, hogy szinte mindenki felfigyelt rá. Pesty Frigyes helynévgyűjteményében Ördögköveként szerepel: „... egy nagy völgyben rettentő halom kő ugy látzik mintha oda hordva lett volna." A Zala megyei földrajzi nevek gyűjteményében két variációt olvashatunk a kőhalommal kapcsolatban. Az egyik tréfásjátékos elemekkel magyarázza a kövek ottlétét, a másik ésszerű indokot keres. És ez a kétféle szemléletmód a mai napig él a falu emlékezetében. 1. Az ördögökkel hordatták össze az erdőben lévő köveket. Az ördög répaszekéren hordta a követ, a szekér itt összetört a teher alatt, s az ördög itt hagyta a köveket (5-8. kép).

22 „Ott vannak az Ördögküek a Basznya gödörné — ez egy vízmosásos árok — meg a Szapoca talákozásáná. A mamánk, meg mások is tudták ezt, ők mesétek, hogy az ördögök vitték répaszekéren a küjet, fő vót rakva. Mikor ott mentek föl a dombnak, fölértek, ott összetörött a szekérnek a répakereke, és oda lefót az a sok kő." (Jakócs Imréné közlése). „Az Ördögküek egy óriási körbe rakott kőhalom. Azt mondják, hogy sokkal nagyobb vót, de amikor a 22-es harckocsi utat építették, Hadiutnak is mondjuk, akkor ideállítottak egy hatalmas rakodógépet, és a kőhalom egy részét elhordták. Ez valóságos kőhegy vót. Ez má csak a maradvánnyá. Mind egy medence, ollyan az egész. Köralaku. Föld nincs közte. Egésszen magassan vót fölhalmozva a kő, amig a katonák az útépítéshez el nem hordták. A papám is ere szokta szállittani a fát, és mindig fét, hogy itt a küekné összetörik a szekér kereke" (Füle Szilveszter közlése).

23 Szi Ferenc Kálmán öregmamája és öregpapája azt mesélte annakidején, „hogy ezt a kőhalmot az ördögök hordták ide répaszekéren. Répából vót a szekér kereke. Ugye a répa gömbölyű, és elvágva éppen megfelet keréknek. Eddig birta az utat, itt má összetörött, és a kő ide borút." A megkérdezettek közül volt aki így válaszolt: „Aaa, az csak mese lehet, hogy az ördögök répaszekéren hordták oda a küet." (Kozmabognár Györgyné közlése). 2. A Vörös-föld-tető a barátok szántóföldje volt, onnan hordták ide a köveket, hogy az itt levő völgyet azzal feltöltsék, s így bejárhassanak a faluba kerülő nélkül.

24 Albert János úgy hallotta, hogy a Vörösföldtető — mely nevét a vörös színű földjétől kapta — valamikor müveit terület, a vörösbarátok szántóföldje volt. Az irtáskor és a föld müvelésekor előkerült köveket összeszedték, és egy helyre hordták. Ebből lettek az Ördögküek. Az első pillantásra is feltűnő, és mesterségesen összerakott kövek eredetére a falu a maga módján természetfeletti okot keresett. Mivel nem általános-, hanem egyedi jelenséghez fűződő mondáról van szó, ezért ezt a típust a néprajzi szakirodalom helyi eredetmondaként határozza meg. Az ördög szerepeltetése egyúttal a történet hiedelemmondához való tartozását is jelöli.

25 A rövid „elbeszélésnek" van egy tréfás-, az ördög ostobaságára utaló színezete, hiszen mindenki tudja — az ördögön kívül — hogy a répa csak formájában hasonlít a kerékre, de szállításra alkalmatlan. Hogy mikor keletkezhetett a népi magyarázat, nem tudjuk, de az adatközlők nagyszüleikre való hivatkozása és