Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

P. Barna Judit: Sormás–Török-földek településtörténeti áttekintése. A középső neolitikum

18 P. Barna Judit A Starcevo-kultúra települései a Dunántúlon is, mint az egész elterjedési területen, változatos földrajzi környezetben találhatók, így a sormásihoz hasonló magas dombhátakon is. Jellegzetesnek mondható, s jól beleillik a kultúra dunántúli településtörténetébe az is, hogy vízközeli, É-D-i irányú dombháton találjuk a telepet, hiszen a kultúra népessége ilyen, a Drávát tápláló patakvölgyeken keresztül terjeszkedett észak felé (KALICZ 1990, 40; KALICZ 1993, 87; KALICZ et al. 1998, 155). Ennek oka a Kárpát-medence termelőgazdálkodás előtti ökoszisztémájának természetes mozaikosságában, kevertségében rejlik, melyben a folyóvölgyek mintegy „zöld folyósóként" megkönynyítették a Starcevo-telepesek mozgását (KERTÉSZSÜMEGI 1999; BÁNFFY 2004a, 357). A telep a lelőhelyet keletről határoló Mántai-pataktól meglehetősen távol esik; a telepeknek a vízfolyásoktól való távolabbi fekvése szintén jellemző a kultúrára. Nem zárhatjuk ki azonban azt sem, hogy a telep nem a Mántai-patakra, hanem a platótól nyugatra, kb. 150 m-re eső völgyben folyó csatorna előzményére, egy hajdan természetes, ma már szabályozott vízfolyásra települt. Eddigi adataink szerint a Starcevo-kultúra dunántúli településhálózata laza, az egyes telepek meglehetős nagy távolságra fekszenek egymástól (KALICZ 1990, 40; KALICZ et al. 1998, 156), ezért is szembetűnő, hogy a sormási lelőhelytől Becsehely (I)-Bükkaljai dűlő

3 mindössze néhány kilométer távolságra fekszik. Hasonlóan feltűnő földrajzi közelség figyelhető meg Lánycsók és Babarc viszonyában (BÁNFFY 2001, 47). A Starcevo-telep objektumai közepes méretű, kerek vagy ovális hulladékgödrök voltak, melyeket eredetileg nyílván anyagnyerés céljából ástak. Szélességük 1-2 méter, hosszuk \~^ méter közt változik, mélységük nem éri el az egy métert. Betöltésük szürkésbarna, faszén- és paticsmorzsás volt, rétegek nem különültek el. Gödörkomplexumok — melyek a kultúra eddig megismert lelőhelyein jellemzők — itt nem fordultak elő. Házalap, vagy lakóházra utaló más régészeti jelenség — a kevés paticsleletet leszámítva — szintúgy nem került elő. A leletanyag döntő többsége kerámiatöredék, melyekhez kevés patics, agyagnehezékek töredékei (3. kép 10-11) és kőeszközök (penge-, magkő- és örlőkő töredékek) társulnak. A gödrök állatcsont maradványokat nem szolgáltattak. A kerámialeletek általános jellemzése: Összesen 329 db Starcevo-cserép került beleltározásra. Ez a mennyiség a közölt, hasonló korú dunántúli leletegyüttesekhez képest meglehetősen csekély, s ez a datálásnál is nehézséget okoz. A kerámia anyagára az erősen pelyvás soványítás jellemző, színe vörös, vörösesbarna, ritkábban sárga, egy esetben szürke. A homokos soványításra csak elvétve találunk példát. Az égetés oxidációs. Az égetés alacsony hőfokára utal a jellegzetes szendvics-törésfelület. A talaj roncsoló hatása miatt a kerámiák felülete erősen lekopott, többnyire nem állapítható meg, hogy eredetileg volt-e rajtuk vékony agyag bevonat/slip, illetve polírozott volt-e a felület. A kerámiák vastag falúak (6-14 mm), csak egy-két esetben fordul elő a 2-3 mm-es falvastagság (3. kép 2). A minőség alapján finom- és durva kategória nem válik el élesen, különbség legfeljebb a felületkezelésben mutatkozik: egy-két esetben találkozunk gondosan simított felületű töredékekkel (3. kép 7), illetve bevonat/slip alkalmazásával is, de az egyenetlen, durva felület az általános. Egy kívül barbotinnal díszített tárolóedény belső oldalán jó állapotban maradt meg a barna slip (4. kép 7). A leletanyagban a következő formák, díszítések és jellegzetességek ismerhetők fel: viszonylag több töredék képviseli a kelyhek, tálak, fazekak és tárolóedények típusát, míg mindössze egy-két töredék határozható meg, mint tölcséres nyakú palack (3. kép 14), ember alakú edény, miniatűr edény (3. kép 8-9), illetve agyagnehezék része. Kelyhek. Élesebb hasvonalú, homorúan ívelt felső résszel, a hasvonalon bütyökkel (3. kép 1), párhuzamát Becsehely I. lelőhelyről ismerjük (KALICZ 1990, 73, Taf 46,6). Lekerekített hasú, gömbös forma (3. kép 2,5). Bár a töredékek nem illeszthetők össze, szinte biztosan ez utóbbi példához tartozik egy középmagas csőtalp (3. kép 6). A kehely pereme alatt és a has lekerekített törésvonalán elhelyezett lapos, ovális bütyök körül fekete festés nyomai maradtak fenn, s a felületen vékony slip is megfigyelhető. Formai párhuzama Vörs-Máriaasszony szigetről ismert (KALICZ et al. 2002, 4. kép). Tálak. Gömbös hasú tálak, esetenként bütykökkel díszítve (3. kép 7, 12). Ez a forma profilálatlan (3. kép 16) és profilait aljjal (3. kép 17-18) egyaránt előfordul. Mély tál, egyenes fallal (2. kép 1), párhuzama Gellénházáról említhető (H. SIMON 1996, Abb. 2, 4). A csőtalpakból alacsony- és középmagas forma is előkerült, ezek akár tálakból, akár kelyhekből is származhatnak (3. kép 4, 6), mindkettő enyhén gömbölyödő forma. Az edényaljak közt a kissé megvastagított kiképzés dominál (2. kép 7, 9), de előfordul a talpgyűrüs kiképzés is (2. kép 6). Egy lábtöredék anthropomorf edényből származik (3. kép 19 a-c). Ritka tárgytípust képvisel, ezért részletesebben is ismertetjük. Anyaga erősen pelyvás, kívül élénkvörös, belül világosszürke. A láb rövid, zömök, tömör, a lábujjakat nem jelölték. A talp egyenes, minden bizonnyal a töredékhez tartozó edény állófelületeként szolgált. Bánffy Eszter a legközelebbi analógiának tekinthető szentgyörgyvölgy-pityerdombi lelet értékelése kapcsán megállapította, hogy az