Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

P. Barna Judit: Sormás–Török-földek településtörténeti áttekintése. A középső neolitikum

Sormás—Török-földek településtörténeti áttekintése. A középső neolitikum 19 anthropomorf edény ritka, de jellemző kultikus lelete a délkelet-európai korai neolitikus kultúrkörnek, ahol több anthropomorf edény vagy üreges szobor ismert (BÁNFFY 2004a, 270-272, Fig. 144). A Starcevokultúrából Mostonga I. és II. lelőhelyről említ két példát (KARMANSKI 1968, Taf. XXI; KARMANSKI 1977, Taf. III), ezek közül az elsőként említett darabot tarja a szentgyörgy völgyi lelet legjobb párhuzamának, a sormásihoz azonban a második áll közelebb. Egyetlen eltérésként a mostongai darab gyürüs talpkiképzése említhető. Ezt az edényt Sergej Karmanski a Körös lib fázisba sorolta, s oly módon rekonstruálta, hogy annak felépítése nagyjából megfelel az emberi test anatómiai rendjének (KARMANSKI 1977, Taf III, RÍ). A Körös-kultúra kistőkei szórvány lábtöredéke szintén közeli formai analógia (FOGAS 2003, 3. kép 2 a-c). Bánffy Eszter további párhuzamokat hoz a Körös-Cris kultúrkörből,

4 valamint a Karanovo-kultúrából

5 is. A közép-európai vonaldíszes kerámia kialakulási idejére keltezett szentgyörgyvölgy-pityerdombi anthropomorf edénytöredék nem annyira a közép-európai vonaldíszes kultúra ember alakú edényeihez kapcsolódik, hanem sokkal inkább a délkelet-európai korai neolitikum, különösen a Starcevo-Körös-kultúra hasonló edényeihez, így nem meglepő a sormási és a szentgyörgyvölgyi darabok hasonlósága. Az egyetlen lényeges különbség a szentgyörgyvölgyi töredék sarkát díszítő vonaldíszben rejlik, a sormási példány ugyanis díszítetlen. A lelet ritkaságánál fogva is kiemelkedő, s Sormáson ez az egyetlen tárgy, mely a kultikus szférához tartozik. Két töredék képviseli a miniatűr edényeket. Az egyik egy cilindrikus talpgyürün álló kónikus alsó részű edényke töredéke (3. kép 8), párhuzama Pityerdombról említhető (BÁNFFY 2004a, 238, Fig. Ill, 24/11). A második példány némiképp kiszélesedő és megvastagított aljú, talán meredek falú fazék formáját utánozza (3. kép 9). Fazekak, tárolóedények. A leggyakoribb formák a töredékekből ítélve a durvább- és nagyobb edények, azaz a fazekak és tárolóedények lehettek, ezekhez tartozhatott a bordával, illetve a barbotinnal díszített oldaltöredékek nagy része (4. kép 11, 15). A fazekakon kétféle peremkiképzés fordul elő: rövid, enyhén kihajló (2. kép 2); rövid, cilindrikus (2. kép 3; 3. kép 13). Ez utóbbi példány pereme ujjbenyomkodásokkal tagolt. Mindkét forma párhuzamai a klasszikus és a késői fázis lelőhelyein is megvannak, pl. Lánycsókon (KALICZ 1990, 64-65) és Gellénházán (H. SIMON 1996, Abb. 2, 2, 5; Abb. 6, 4; Abb. 9, 3, 5; Abb. 11,2; Abb. 12. 1, 3). Tárolóedények. Cilindrikus nyakú, ujjbenyomkodásokkal tagolt peremű (2. kép 5) tárolóedény töredéke, mely egy Pepelane Lug — Linearis С — lelőhelyről közölt edényhez hasonlóból származhat

6 (MINICHREITER 1992, Taf. 8, 9). Tölcséres nyakú tárolóedény (4. kép 14, 16) párhuzamai Gellénházáról (H. SIMON 1996, Abb. 4. 7; Abb. 7. 6) említhetők. Tárolóedényekre utalnak a vastag hurkafülek is. Bomba alakú edény. Méretétől fogva akár a tálak, akár a fazekak közé besorolható (2. kép 4). Párhuzamok: Kaposvár-Deseda (KALICZ 1990, Taf. 31, 2-3, 8; Taf. 34, 3), Gellénháza (H. SIMON 2001, 21, Abb. 2, 3). Az edényfülek közt a vízszintes állású hurkafülek a gyakoribbak, melyeken vízszintesen futó, besimított csíkok húzódnak (4. kép 10, 12). Datáló értékkel nem bír, hiszen hasonló példákat a klasszikus fázisból — Lánycsók — és a késői fázisból — Kaposvár-Deseda, Becsehely I — egyaránt ismerünk (KALICZ 1990, Taf. 23. 1, 2, 4; Taf. 24, 12; Taf. 37, 1; Taf. 46, 9). Szalagfül indítása csak egy töredéken figyelhető meg (4. kép 13). A szalagfül késői jelenség a Starcevo-kultúrán belül: Gellénházáról — Spiraloid В fázis — említhetünk példákat (H. SIMON 1996, Abb. 4, 1; Abb. 5, 3). Ide tartozik még egy megnyúlt, kissé felfelé húzott fogóbütyköt is, mely kisebb, vékonyabb falú edény/tál(?) oldalát díszíthette (3. kép 3). A festés mint díszítő technika egyetlen esetben fordul elő, a már említett kehely külső oldalán. A festés annyira lekopott, hogy még csak következtetni sem lehet mintázatára, azaz, hogy egyenes vagy ívelt vonalú volt-e. Pusztán a fekete festés jelenléte kronológiai elemzéshez nem nyújt elég támpontot: a Linear В fázisban — Lánycsók — ugyanúgy megvan, mint a Spiraloid В fázisban — Harc-Nyanyapuszta, Babarc, Vörs-Máriaasszony sziget —, sőt még a vonaldíszes kerámia kialakuló időszakát képviselő, de a kerámia művességben késő Starcevo-hagyományokat őrző Pityerdombon is (KALICZ 1990, 63, Taf. 13, 5; Taf. 43, 4; BÁNFFY 2001, Fig. 3/5, 8; KALICZ et al. 1998, 162; BÁNFFY 2004a, 248). A díszítés főként plasztikus: különböző alakú és méretű csomókból kialakított — rátett — barbotin (4. kép 3^4, 7-8, 11, 15), bütykök és bordák alkotják. A bütykök közt a leggyakoribb az egyszerű kis méretű, félgömbös (3. kép 7, 12) vagy enyhén ovális forma (3. kép 1, 5). Dupla bütykök több töredéken is láthatók (4. kép 2-3). Ez utóbbiak akár fogóbütyökként is szolgálhattak. Egy oldaltöredéken lapos, középen benyomott bütyök található (4. kép 1). A bordák rövidek, vaskosak, tagolatlanok, azaz nem találhatók rajtuk ujjbenyomkodások. Három különböző variációjuk került elő (4. kép 5-6, 9). A rátett (csomós barbotin) a nagy edényeket — fazekakat, tárolóedényeket — díszíti. Mindig szabálytalan elrendezésű, egyetlen esetben sem rendezték mintába. Egy fazék töredékén megfigyelhető, hogy a