Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

P. Barna Judit: Sormás–Török-földek településtörténeti áttekintése. A középső neolitikum

ZALAI MÚZEUM 14 2005 P. Barna Judit Sormás-Török-földek településtörténeti áttekintése. A középső neolitikum* A lelőhely Zala megyében, Nagykanizsától 6 kilométerre nyugatra fekszik (1. kép 1), feltárását az M7es autópálya építési munkálatait megelőző munka keretein belül végeztük, 2002. tavaszától 2003. augusztusáig, Fekete Csanád, P. Barna Judit, majd Száraz Csilla vezetésével. Összesen 27 700 m

2 területen 446 objektum került feltárásra, melyek többsége, 270 objektum a középső és késő neolitikum fordulójára, illetve kezdetére — Sopot-kultúra és korai lengyeli kultúra — keltezhető. A lelőhely igazi jelentőségét e két újkőkori kultúra települései, hátrahagyott gazdag lelet-anyaguk,

1 s főként az általuk létesített két nagy kör-árok-rendszer adja (1. kép 2). Kis mértékben további hét kultúra telepjelenségei is előkerültek a lelőhelyen. E munka a lelőhely középső neolit településtörténeti adatait foglalja össze, azaz a Starcevo-kultúra, a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia Keszthelyi-csoportjának, valamint a Malo Korenovokultúra emlékanyagát. A Sopot- és lengyeli kultúrák településeit egy későbbi tanulmányban tervezzük bemutatni. A lelőhelyen kisebb mértékben képviselt további korszakok: Balaton-Lasinja, tüzdelt-barázdás díszü kerámia kultúrája, Halomsíros kultúra, késő középkor. Az M7-es autópálya nyomvonala É-D-i lefutású dombok déli lejtőjének előterében halad. Ez a terület neolitikus viszonyok között is kedvező feltételeket kínált a földművelésnek, ez magyarázza a környék sűrű újkőkori betelepültségét. Sormás-Török-földek lelőhely egy 182,5 méter B.f. magasságú dombon, főként annak déli platóján és lejtőjén terül el, K-Ny-i irányban kb. 480 m hosszan. É-D-i kiterjedése pontosan nem határozható meg, mivel északról egy erdő határolja, a feltárástól délre azonban még néhány száz méterre követhetők a felszíni leletek. A tervezett út nyomvonala 40-65 méter szélességben, ÉK-ről DNy-i irányban enyhe ívvel kanyarodva keresztirányban szelte át a települést. A légvonalban kelet felé pár száz méterre eső, szintén dombháti Sormás-Mántai-dűlő lelőhellyel több kapcsolódási pont is kimutatható. A dombok közti völgyben folyó Mántai-patak É-D-i irányú völgye közös határt képez a lelőhelyek közt. A leletanyag restaurált és leltározott. A feltárás során következetesen törekedtünk a különböző természettudományos vizsgálatokhoz — C

14-es kormeghatározás, nyersanyag-meghatározások, archaeobotanikai és archaeozoológiai vizsgálatok, stb. — szükséges minták begyűjtésére, melyek rendelkezésre állnak, vizsgálati eredményekkel azonban jelenleg sajnos még nem rendelkezünk. A Starcevo-kultúra települése és leletei A legkorábbi megtelepülés a Starcevo-kultúra egy kis lélekszámú csoportjához köthető. Rövid és minden bizonnyal csak átmeneti jellegű itt tartózkodásuk nyomait összesen 28 objektumban találtuk meg. öt objektumban (169., 283., 291., 292. és 362. objektumok) tisztán jelentkezett a leletanyag, míg hat objektumban a Starcevo-kultúra leletei a később rájuk ásott fiatalabb kultúrák leleteivel együtt kerültek elő (176., 204., 211., 287., 312., 333., 358. és 361.). További tizenkét, különböző korú objektumban, valamint szórványként fordult elő még egy-két, nyilvánvalóan másodlagos helyzetű Starcevo-cserép.

2 A Starcevo-kultúra egyrétegű települése a feltárt terület nyugati szélére, egy jól körülhatárolható, kb. 1500 m

2-es területre esik, mely a nyomvonal közepén, ill. északi felében terül el (1. kép 3). A szórványként előkerült kora neolit leletanyag is mind erről a területről származik. A telepjelenségek elhelyezkedése azt sejteti, hogy a feltárás délen talán igen, északon azonban — ahol az objektumok szóródása enyhe sűrűsödést is mutat — biztosan nem érte el a Starcevo-telep szélét. A sormási telep kis kiterjedésével és alacsony intenzitásával a Starcevo-kultúra dunántúli települései közt átlagosnak mondható (KALICZ 1990, 40^11).