Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Lőrinczy Gábor–Straub Péter: Alpi típusú övgarnitúra a Szegvár–oromdűlői 81. sírból

148 Lőrinczy Gábor - Straub Péter Jegyzetek: 1 A mélység a sírfolt jelentkezésétől értendő. 2 A folt élénksárga betöltése megegyezett a fülke mélyén lévő homokkal. 3 A szegvári állatcsontok meghatározását Vörös Istvánnak (MNM) köszönjük. 4 Az akna északkeleti végéhez legközelebbi állatcsontok helyzete alapján az akna alja fölött mintegy 15-20 cmre, a fülkéből kitermelt másodlagos betöltésen volt az állatmaradványok és a lószerszám eredeti helye, közel vízszintes helyzetben. Az akna délnyugati, ferdére kialakított részében eltemetett állati maradványok és a lószerszám a fülke száját elzáró, összegöngyölt bőrmaradványok kiszáradása, zsugorodása után a fölötte lévő földtömeggel együtt megsüllyedt és a fülke irányába csúszott, tehát dokumentált helyzetük másodlagos. 5 A 30-35 (32,5+/-2,5) éves férfi koponyája közepes (az occipitalis régió posztmortem deformálódott), váza jó megtartású. Sexjelző: +1,7, obiiteráció: I, faciès symphyseos: II, femur és humerus trajektorium: Il-es fokozatú. A koponya meglehetősen robusztus, brachymorph jellegű, a posztmortem deformáció miatt nem mérhető. A morfológiai jellegek alapján (os frontale, linea temporalis, fossa canina, gonio-táj) mongoloidcromagnoid jellegeket mutat. A vázcsontok méretei alapján termete: 170,85 cm. A jobb clavicula corpusán ferde irányú, kismértékű tengelyeltéréssel gyógyult fractura, melynek területén, a mediális oldalon exostosis alakult ki. A részletes embertani meghatározást Marcsik Antóniának (SzTE) köszönjük. 6 A gyöngy leírását és értékelését Pásztor Adriennek köszönjük. 7 A sír aknarészét Lőrinczy Gábor és Szőke Ágnes, a fülkét Istvánovits Eszter bontotta. A sír felszín- és metszetrajzát Istvánovits Eszter, a sírfotókat Lőrinczy Gábor készítette. Az 1. kép, a 8. kép 2-3 Czabarka Zsuzsa, a 2. és 5. kép Ingrid Dagmar, a 3. kép és 7. kép Koncz Margit munkája, a leletanyagot Vigh László (KJM) restaurálta. ° A fülke és a padmaly eredeti boltozatának magassága csak hozzávetőlegesen állapítható meg. 9 A sírban feltehetően részleges állattemetkezés is volt, ami a leletanyagában a Tiszántúlon egyedülálló sírt összekapcsolja a tiszántúli kora avar kori temetkezések többségével, és így társadalomtörténeti összefüggések levonását is lehetővé teszi. 10 A koporsó anyagából felvett minta 1985-ben dr. Horváth Ernőnek, a szombathelyi múzeum akkori igazgatóhelyettesének lett vizsgálatra átadva, akitől meghatározás nem érkezett, s ma már sem ő, sem az anyagminta nem utolérhető. 11 A Klárafalva-Vasút utcai sírok koporsóinak famaradványait meghatározták (MOLDOVAY 1993). 12 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a régi ásatásokon gyakran nem jegyezték fel a zabla előkerülésének helyét. 13 Szórványosan előfordul a Nyugat-Dunántúlon is, mint ahogy arról Szőke Béla Miklós tudósít: „Nem ritkán azonban kivették a ló pofájából a zablát, vagy pedig a ló mellé tették a felszerelést" (SZŐKE 1994, 160). De említhető közelebbi eset is, hiszen Szeged-Makkoserdő 23. és 270. sírjából részlegesen eltemetett, de nem felszerszámozott ló került elő (SALAMON 1995, 13, 35; BENDE2000, 37. j.). 14 Esetleg még ide sorolható a Békéscsaba belterületén, a szarvasi és a csorvási útelágazásnál előkerült hiányos leletegyüttes. Az eddigi publikálók (BANNER 1956, 29; MEDGYESI1991, 112, 16. t. 1-6; MRT 1998, 238, 92. t. 1-2, 5-8) Banner Benedek feljegyzéseire támaszkodva az előkerült leleteket lovassírból származónak határozták meg, minden bizonnyal az előkerült zabla és kengyel alapján. A kiváló minőségű kengyelen és zabián, vascsatokon égésnyomok feltételezhetőek. 15 Minden valószínűség szerint a keresztcsontos sírok, illetve lelőhelyek számát tovább lehet sorolni. Lásd előző j.! 16 A Kárpát-medencében a tiszántúli területeken kívül előkerült, a 7. század utolsó harmadából származó temetkezésekből ismerté vált juhkeresztcsontok ételmellékletként való adása nem feltétlenül a Kárpátmedencében felvett szokás, hanem az új népesség Keletről hozott temetkezési hagyományát jelzi. Jó példa erre a szabadszállási 2. sír (BALOGH 2004, 76). Az ebből a temetkezésből származó ételmelléklet archaeozoológus általi meghatározása nem várt eredménnyel szolgált: a keresztcsont és ágyékcsigolyák valójában nem egy állattól, hanem egy báránytól és egy fiatal kostól származnak (VÖRÖS 2004a). 17 A régi ásatási anyagból származó zabiák típusát gyakran nehéz meghatározni a tárgyak töredékessége miatt. 18 Garam Éva a két hengeres tárgyat feltételesen korbács tartozékának határozta meg (GARAM 1992, 143), ám azok — sírbeli helyzetük alapján (KRALOVÁNSZKY 1992, 126, 2. ábra) — egyértelműen a zabla oldalpálcáinak felső felét díszítették.