Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Lőrinczy Gábor–Straub Péter: Alpi típusú övgarnitúra a Szegvár–oromdűlői 81. sírból

144 Lőrinczy Gábor - Straub Péter megoldása, s csupán a korai készletekben található egyegy nyolcas vagy négyzetes alakú, kisméretű veret. Ezzel szemben a későbbi darabokon pontkörös díszítést találni, eltűnnek a kisméretű kiegészítő veretek, s mivel nagyrészt már helyi utánzatokról van szó (ZABOJNIK 2000, 354), a készletek is jóval hiányosabbak. Bóna István tulajdonképpen a 19. század végén, Lipp Vilmos által — ma már tudjuk, az egyik legnagyobb Kárpát-medencei avar kori temető(részlet)ben (KISS 1997, 141) — Keszthely-Dobogón feltárt készletek alapján tudta rendszerezni az egyes véreteket.

25 Hiteles megfigyelés hiányában az övtípus szerkezetét, az egyes veretek funkcióját akkor nem állt módjában vizsgálni (BÓNA 1963, 56). Meglepő módon azonban, az elmúlt négy évtized bőséges német és olasz nyelvű szakirodalomában sincs az alemann, bajor, frank és langobard sírokból újabban, hiteles ásatásokból nagy számban előkerült alpi övkészletek rekonstrukciójáról részletesebb elemzés,

26 a különböző cikkek és monográfiák képtábláin az azonos típusú véreteket sokszor a legkülönbözőbb helyzetben találni. Szinte teljesen esetleges, hogy a szerzők a Bóna István alapmunkaként szolgáló publikációjában а С és D jelű véreteket (BÓNA 1963, Abb. 1) milyen állásban közlik. Miután a trapéz és háromszög alakú veretek fülecskéi esetében a magyar szerző nyomán a kutatás elfogadta azt a kézenfekvő gondolatot, hogy azokról mellékszíjak vagy szalagok csünghettek le (BÓNA 1963, 56-57), a képtáblákon szinte minden esetben áttöréssel lefelé ábrázolják őket. Az áttörés nélküli négyszegecses véretekkel

27 állítva és fektetve egyaránt találkozni, leggyakrabban közvetlenül az ellenveret mellé rajzoltatják őket a publikációkban. A stilizált állatfejekből komponált nyolcas alakú, feltűnően ritka veretek helyzetére és tényleges funkciójára vonatkozóan viszont szinte egyáltalán nincs támpontunk. Miután a szegvári sír bolygatatlanul került elő, benne az említett övdíszek helyzete hitelesen megfigyelhető volt (8. kép 2).

28 A legszembetűnőbb, hogy a trapéz alakú bronzveretek (3. kép 1-5) közül valamennyi keskenyebb részével felfelé állt. A négy veretből egy előlapjával fel-, három lefelé feküdt, utóbbiak az öv hátsó részén helyezkedtek el. Bár az áttört veretek esetében a fülek tényleges függesztő funkciója kétséges,

29 a trapéz alakú véreteket a publikációkban csak elvétve közlik füllel felfelé. A veretek sírbeli helyzetére tulajdonképpen a megszokottól fordított sorrendben és irányban előkerült csat, ellenveret és nagyszíjvég hármasa ad magyarázatot. A hitelesen feltárt, rabolatlan 7-8. századi avar- és germán sírok százaiban a viselet részeként sírba került sokmellékszíj as öv ugyanis balról jobbra záródik, a csatpecek a jobb alkar irányába mutat, legyen szó préselt, lemezes vagy öntött véretekkel díszített derékszíjról, a nagyszíjvég pedig legtöbbször a váz bal oldalán, a medence vagy a combcsont magasságában helyezkedik el. Az alpi garnitúrák esetében amennyiben a csat és az ellenveret nem egymással szemben fekszik, az övet megoldva helyezték a sírba, legutóbb több ilyen példát is közöltek a weingarteni temetőből (ROTH-THEUNE 1995, 145, 215), de a Kárpátmedencei temetkezések egy része esetében is ezt kell feltételeznünk. A sommereini 216., a kölked-feketekapui 399. és a tiszafüred-majorosi 787. sírban viszont sikerült dokumentálni a hiányos alpi övkészlet vereteinek helyzetét (7. kép). Mindháromban balról jobbra záródott az öv, a veretek áttört részükkel (Kölked-Feketekapu, Sommerein), illetve keskenyebb végükkel (Tiszafüred-Majoros) lefelé fordítva feküdtek, a nagy szíj vég pedig minden esetben a bal medencelapát közelében feküdt (DAIM-LIPPERT 1984, Taf. 108; GARAM 1995, Abb. 39; KISS 1996, Taf. 12, 4).

30 A szegvári temetkezésben azonban pontosan fordított elrendezés figyelhető meg, s a nagyszíjvégnek a jobb alkarcsontok és bordák közti helye is szokatlan (8. kép 3). A szegvári sír esetében tehát a trapéz alakú veretek helyzete mellett a csat és az ellenveret viszonya is arra utal, hogy az övet a temetéskor — számunkra ma még ismeretlen okból — fordítva csatolták fel az elhunyt derekára, ennek megfelelően a rekonstrukcióhoz a véreteket sírban való helyzetükhöz képest meg kellett fordítanunk (8. kép 1). A mellékszíj helye — legalábbis a szegvári sír esetében — nem a kisebb méretű trapéz alakú veretek alapján határozható meg, hanem a legnagyobb bronzverettel (3. kép 2) van szoros összefüggésben, amelyet keskenyebb, karéjos vége alapján lyukvédőnek is szoktak tartani. Ez azonban tévedés, a veret ugyanis homorú ívével felfelé, álló helyzetben, előlapján feküdt, pontosan a deréköv hátsó, középső részén, a csigolyák vonalában, a két füles, trapéz alakú, kisebb hátsó veret között. Tulajdonképpen e veret alatt csüngött le a mellékszíj. A verettől felfelé a koponya irányába került elő a nyolcas alakú veret (3. kép 6) és a kisszíj vég (3. kép 7), a trapéz alakú verettől való távolságuk és helyzetük kétségtelenné teszi, hogy az elhunyt sírba helyezésekor a szíj felcsapódott. A nyolcas alakú veret az előszállás-bajcsihegyi 38. sír leírásában (MAROSI-FETTICH 1936, 30) is az öv hátsó részén szerepel, illetve a bolygatatlan kehidai 2. számú sír rekonstrukciójában is a mellékszíj tartozékaként szerepel a legkisebb — ott négyzetes — dísz,

31 amely mellékszíj veret lehetett.

32 Az egyetlen nem füles kiképzésű kisebb veret helye is hiteles, Szegváron a bal könyök belső oldalán, a három áttört verettél megegyező irányban feküdt, az öv bal oldali szakaszán.

33