Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Nagy Margit: Kor népvándorlás kori gyermeksír amulettekkel Mártélyról (Csongrád megye)

Kora népvándorlás kori gyermeksír amulettekkel Martélyról (Csongrád megye) 101 297, Abb. 5, 3) vagy a nyaklánc díszeként viseltek (Madaras-Halmok 656. sír: VÖRÖS 2003, 29). A korongos csüngők viseletét a Przeworsk kultúra 2-3. századi leletei között Jaroslav Tejral szarmata hatásnak tartja (TEJRAL 2003, 270-273). A korongcsüngők a hunoknál is népszerű amulettnek számíthattak: 11 arany példányt tartalmazott az egyik Volga menti hunkori sírlelet (Lenyinszk: ZASETSKAIA 1994, 185-186, Tab. 33, 3). A korongcsüngő magától értetődő, asztrális jelentését jól igazolja a pleidelsheimi alamann temető 6. sírjából előkerült, sugaras díszű példány, melyet az Inf. I. korú kislány pöttyös amulettgyöngyökkel, egy bronz- és egy kőcsüngővel együtt a nyakában viselt (KOCH 2001, 406, Taf. 4B). A mártélyi korongcsüngőt nem a szokásos függesztőfüllel látták el, hanem a hátlap közepére kis fémhurkot forrasztottak. Hátlapra szerelt fémszalag hurkot csak a véreiként használt korongoknál alkalmaztak, pl. a jászalsószentgyörgyi arany-, ezüst és bronzvereteken (HILD 1901, 121-122, 124-125; H. VADAY 1989, 233, 11. t. 1-2), az Ecsegfalva, Pusztaborz 7. sír 3 db vasveretén (ROZSASZATMÁRI 2002, 98, 6. kép 2-4), a Malomfalva/More§ti 42. sír korong alakú bronzveretén (POPESCU 1974, 223, Taf. 10, 7). Csüngő hátlapon a mártélyihoz hasonló forrasztott hurok eddig még nem fordult elő. Az ezüst lemezből kivágott lunulát (3. kép 5) a felső szélébe fúrt lyukon át függesztették fel. A lunula belső íve sima vonalú; a lemezes félholdak közepén megszokott csúcs hiányzik (9. kép 18), így a pannóniai késő római temetők lunula csüngőinek formájához áll legközelebb.

13 A madarasi temető 657. sírjában formára is, méretre is hasonló ezüst függő volt (VÖRÖS 2003, 29), melyet bronz füllel láttak el (9. kép 6). Egyszerű átfúrás van a mezőszemerei 31. sír (VADAY-DOMBORÓCZKI 2001, 13, Abb. 16, 1) ezüstözött felületű példányán (9. kép 16) és a Csongrád-Kettőshalmi dűlő lelőhelyű (CSALLÁNY 1961, 225, Taf. 211, 6) ezüst lunulán (9. kép 17); utóbbiak a mártélyi lunula legközelebbi analógiái. A lemezes lunulák 4. század végi, 5. század eleji keltezését két fontos kincslelet támasztja alá (9. kép 20-22), melyek arany, illetve ezüstlemezből kivágott félholdcsüngőket is tartalmaztak: az erdélyi Tekerőpatak/Valea Stímba (SZÉKELY 1945, 1. kép) és a lengyelországi Siedlikowo (MACZYNSKA 1999, Fig. 12). Az avar kori lunulák többsége öntött; a díszítésmódot tekintve változatosabbak a többnyire sima felületű késő római kori lunuláknál.

14 A lunulákat balta, ásó, rombusz, téglalap, levél, ovális formájú amulettekkel együtt is hordták, amint ez a sármellék-égenföldi női temetkezésnél (9. kép 7-8, 12-13) és Szekszárd-Palánk 217. sírjában (9. kép 9-11) megfigyelhető volt. A félholdasakat korong formájú csüngőkkel párban is viselték; utóbbit füllel ellátott vagy átfúrt régi érem is helyettesíthette. Félhold és korong csüngőket együtt az alföldi szarmata nőknél találtak, a mezőszemerei 3. és 55. sírban (VADAY-DOMBORÓCZKI 2001, 32, Abb. 54, 2, 11), illetve a Füzesabony-Pusztaszikszói gyümölcsös 1. sírban. A füzesabonyi asszony az ezüst lunulát (9. kép 1) átfúrt 2. és 4. századi érem mellé fűzte a nyakláncára (SZABÓ 1990, 175-176, 4. kép 5). A félhold és korong alakú amulettek együttes viseletének kozmológiai jelentése nem szorul magyarázatra. A mongol mitológiában a nap és hold tiszteletének számos nyoma maradt fenn (pl.: A MONGOLOK 1. könyv [21], [59], 2. könyv [103], 7. könyv [189] 1962, 11, 29, 77, stb.). A csüngődíszek vázlatos áttekintése is megerősíti, hogy a fő égitestek kultusza a szarmaták (KERÉNYI 1956, 19-20) és a hunok szellemi kultúrájának is fontos része volt (ASZT-KOVÁCS 1999,51-52). A nyaklánc harmadik amulettje, a gímszarvasszemfog csüngő sem ismeretlen a Barbarikum női- és gyermekviseletében. Bronzlemez foglalatos gímszarvasszemfogat az endrőd-szujókereszti 49. sír — a mártélyihoz hasonló korú — kisgyermeke is viselt, aki mellé az amuletteket tartó kerekszemű vaslánc végén, félhold alakú koponyacsont függőt is eltemettek (H. VADAY-SZŐKE 1983, 86, 6. kép 8). Jászberény környékén az 1930-as években jelentős mennyiségű szarvasfog csüngőt találtak: a Csegelaposról begyűjött szarmata szórványleletek között 80 db gyökerénél átfúrt gímszarvasszemfog volt (PÁRDUCZ 1937a, 59, II. t. 1). Tápé-Malajdok „A" temető 24. gyermeksírjában 4. századi éremmel és üveggyöngyökkel együtt átlyukasztott gímszarvasszemfog csüngőt találtak (PÁRDUCZ-KOREK 1948, 294, 54. t. 13).

15 A késő antik Viminacium keleti-gót lakói között egy kisleány 7 db szarvasfogat viselt a nyakláncán (ZOTOVIC 1981, 113 Tab. XIII, 3). Az 5. század második felének egyik vésett díszű aranyozott ezüstcsatját tartalmazó szécsényi germán női sírlelet (1885) nyakláncának gyöngyeihez átfúrt gímszarvasszemfogak is tartoztak (CSALLÁNY 1961,238, Taf. 251,7-8).

16 A mártélyi sírból előkerült ovális, erősen kiszélesedő csont csatkarika (10. kép 1) formája az 5. század első felének fémcsatjait idézi: ilyen csatkarikákat aranyból öntöttek, mint pl. a szeged-nagyszéksósi (BÓNA 1993, 119, 84. kép) és a pécs-üszögpusztai (BÓNA 1993, 106, 47. kép) példányokat. A csatforma előzménye a marosszentanna-csernyahovi kultúra egyik jellegzetes fémcsat típusa. Méretre is megegyező bronz csatpárt pl. a frunzovkai csernyahovi telep (KRAVCSENKO 1967, 162-163, Ris. 2, 1, 3) anyagában találtam (10. kép 2). Földrajzilag a már-