Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Bánffy Eszter: Újkőkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében

8 Bánjfy Eszter Mezolithikus előzmények? A Kárpát-medence legtöbb vidékéhez hasonlóan, sajnos, egyelőre nem áll rendelkezésre semmilyen közvetlen bizonyíték a Kerka-völgy és a környező dombvidék újkőkort megelőző lakottságára vonatkozóan. Sem a Jászságban talált mezolit telepnyomokhoz hasonló jelenségeket nem fedeztünk fel,

8 sem legalább jelenlétükre utaló jellegzetes kőeszközöket a felszínen, mint pl. a dél-dunántúli Kaposhomok esetében.

9 Mindebből azonban elhamarkodott volna azt a következtetést levonni, hogy a Kerka-vidék lakatlan volt ebben a korban. Elegendő tanulsággal szolgáltak a hasonló, lakatlanságot feltételező vélemények az Alföldön, amelynek bizonyos vidékeiről ma már számos mezolit települést ismerünk, és nincs ok azt feltételezni, hogy más, hasonló természeti adottságú területeket kikerültek volna e korszak vadászó-gyüjtögető népcsoportjai. Még akkor sem, ha abból indulunk ki, hogy az újkőkorban bekövetkezett népességnövekedés előtt mind a Kárpát-medence, mind Közép-Európa legnagyobb része csak gyéren lakott terület volt. Az alábbiakban reményeim szerint kiviláglik majd, milyen közvetett régészeti és környezeti nyomok utalnak a terület középső kőkor végi betelepültségére. Korai neolithikum - a legidősebb településnyomok A Kerka völgyét övező dombhátakon és alacsony folyóteraszokon a legkorábbi települések a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia (DVK) kultúrájához tartoznak. Olyan szerencsés helyzetben vagyunk azonban, hogy e kultúra legidősebb fázisának lelőhelyén olyan jelenségekre és leletekre bukkantunk, amelyek más kultúrájú népcsoportok hagyatékával való keveredésre utalnak, és e jelekből történeti következtetéseket is le lehet vonni. A keveredés kétféle kultúra, kétféle életmód és gazdaság jelenlétét tükrözi, a legidősebb vonaldíszes kultúra jellegzetes vonásai ezen a vidéken igen valószínűen éppen ebből formálódtak, alakultak ki. Három fő tényező utal közvetett módon a vadászógyüjtögető helyi lakosság jelenlétére és részvételére a kialakuló vonaldíszes kultúrában. Az egyik a vonaldíszes lakosság megtelepedésével kapcsolatos, a másik a Starcevo-kulrúra északi peremvidékének kerámiájában lelhető fel, a harmadik pedig mindkét kultúra településeivel fennálló kereskedelmi kapcsolatokra utal. A Balaton nyugati partjától nyugati irányban haladva az előző mikroregionális kutatások fontos megfigyelése volt a vonaldíszes lelőhelyek egyenetlen előfordulása. Mind talajtani, mind klimatikus szempontból igen hasonló, nedves völgyekkel szabdalt lankás dombhátak között terepet járva azt tapasztaltuk, hogy az egyik helyen egyáltalán semmilyen nyomát nem találjuk a vonaldíszesek megtelepedésének, a másik helyen pedig olyan sűrűn fekszenek egymás mellett a lelőhelyek, hogy két tanya lakói valószínűleg átláttak egymás házatájára. Mindennek lehetnek finomabb, mai prospekciós eszközökkel nem mérhető okai is, azonban balkáni területeken előfordult hasonló viszonyok alapján valószínű, hogy a délről érkező földművesek mozaikos megtelepedését őslakos vadászó és gyűjtögető népcsoportok jelenléte is okozta: egyszerűen kikerülték egymás szállásterületét.

10 Feltűnő jelenség, hogy a Dunántúl nyugati és déli részén megtelepült korai földművelő lakosság a leletek tanúsága szerint szinte kizárólag egyfajta kőanyagot használt pattintott eszközeinek elkészítésére. Ez a nyersanyag a Bakony hegységben, Veszprémtől északnyugatra, a Szentgál mellett található külszíni bányából származik. Vagyis meglehetősen messze a dél-dunántúli Starcevo-kultúra északi és nyugati határvidékétől. Ugyanakkor a szentgáli bánya közelében a Balaton-Felvidéken számos igen korai lelőhely felszíni nyomait gyűjtötték össze a topográfiai munkálatokat végző régészek.

11 Mindebből arra lehet következtetni, hogy kellett lenni olyan népcsoportoknak, amelyek egyrészt a szentgáli bánya környékét ellenőrzésük alatt tartották, másrészt ellátták a tőlük távol akár több mint kétszáz km-re megtelepült késő Starcevo és legkorábbi vonaldíszes kultúra embereit az értékes kő nyersanyaggal, amelyet aztán helyben munkáltak meg a korai földművelők. Feltételezhetően a dunántúli késő mezolit őslakosság csoportjai lehettek e kereskedők. Hasonlóképpen a Balaton déli partjára minden bizonnyal vízi úton, a helyi lakosság közvetítésére kerültek azok a hatalmas megmunkált metamorf kőzetdarabok, amelyek Balatonszemesen egy vonaldíszes lelőhelyen találtak nemrégiben.

12 Végül az utóbbi években feltárt kései Starcevo és korai vonaldíszes települések leletanyagában érdekes különbségeket lehet felfedezni az északi határvidéken, tehár nagyjából a Balaton partjai mentén és attól nyugatra. Itt elsősorban a Vörs-Máriaasszonyszigeten és a Gellénháza-Városréten feltárt kései Starcevolelőhelyekre gondolok, melyhez jó ellenpontot nyújt a kultúra legfiatalabb (Spiraloid B) fázisának új, déldunántúli lelőhelyének leletanyaga Babarcról, segítségével élesebben meghatározhatók a kultúra kerámiáján belüli különbségek a két területről.

13 A kései Starcevo-kultúra jellegzetességeit találjuk azonban a legidősebb vonaldíszes településeken is, legalábbis azon a kettőn, amelyet a legutóbbi években lehetett megismerni: a Kerka-völgyi Szentgyörgyvölgy-Pityerdombról van szó, és a Zalaegerszeg melletti Andráshida-Gébárti-tó lelőhelyről.

14