Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

136 Kvassay Judit - Kiss Viktória — Bondàr Mária hatunk, vagyis e kerámia nem csupán a koszideri korszak vagy a korai halomsíros időszak „ujjlenyomata", hanem a Dráván túli területekkel folytatott kapcsolatrendszer emléke (az Észak-Dunántúlon előkerült álzsinórdíszes kerámiáról ld. alább). Ezzel kapcsolatban érdemes visszatérnünk a Veterov kultúra leleteinek tárgyalására. A Burgenland és Alsó-Ausztria területén előkerült álzsinórdíszes kerámia értelmezéséhez a zárt leletegyüttesekből származó leletek nyújthatnak segítséget (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, 33, Taf. 2): ezek a Veterov kultúra, illetve a Böheimkirchen csoport anyagával együtt kerültek elő. A Böheimkirchen-Hochfelden, a Veterov kultúra névadó telepén zárt objektumokból előkerült álzsinórdíszes kerámia (NEUGEBAUER 1977, Taf. 40. 1, Taf. 65. 1,7, Taf. 67. 1-3, Taf. 74. 1, Taf. 84. 1, Taf. 86. 1-2) alapján J.-W. Neugebauer az elsőként előkerült, hasonló díszü edény, a dürnkruti bögre (korábban aunjetitziként leírt kísérőkerámiáját) szintén a Veterov kultúrához sorolta (NEUGEBAUER 1976; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ - GÖMÖRI - KAUS 1982-1983, 14). További adalék, hogy Guntramsdorf lelőhelyen, csatornaépítés során, több alkalommal is feltártak olyan telepjelenségeket, amelyekben a két lelettípus együtt volt megtalálható (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, Abb. 2; NEUGEBAUER 1977a, NEUGEBAUER 1978).

19 Darufalván (DrassburgTaborac) szintén több, álzsinórdíszes kerámiát tartalmazó gödör került elő. Ezek egyikéből (I. gödör) díszítetlen, a Veterov kultúrához köthető edénytöredékeket, egy másikból (4. gödör) négy bütyöklábon álló edény töredékét is említik (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, 201, Abb. 3; 1981, 31, Abb. 3; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ - GÖMÖRI - KAUS 1982-1983, 13). Nagyhöflány (Grosshöflein-Föllik) lelőhelyen Tömördy F. által feltárt kettős temetkezésben az álzsinórdíszes edények mellett szintén megtalálták a Veterov kultúra kerámiatöredékeit (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ - GÖMÖRI KAUS 1982-1983, 8-12, 2-5. kép). Utóbbiak a lelőkörülményekről fennmaradt feljegyzések szerint a gödör alját borító 30 cm-es rétegből származtak, ebből Z. Benkovsky-Pivovarová arra a következtetésre jutott, hogy az ember- és állattetemeket a Veterov kultúra gödrébe ásták bele (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ - GÖMÖRI - KAUS 1982-1983, 8-9, 15). Vékony G. Tömördy eddig figyelmen kívül hagyott megfigyelését - az „átvágott gátai rétegről" - a mai kronológia adatai szerint értelmezve hasonló véleményt fogalmazott meg. Eszerint az álzsinórdíszes kerámiát használó emberek a sírt (vagy inkább áldozati gödröt?) a Veterov kultúra teleprétegébe ásták bele, vagyis a temetkezés fiatalabb a Veterov kultúra időszakánál - így a Litzenkerámia a korai halomsíros kultúrához kapcsolható (VÉKONY 2000, 176-177). A Dunától északra fekvő Waidendorf-Buhuberg telepéről B. Hahnel szintén több álzsinórdíszes edénytöredéket közölt a Veterov kultúra rétegéből (HAHNEL 1988, 71-71). A Litzenkerámia és a Veterov kultúra egykorúságát tehát számos leletegyüttes bizonyítja nemcsak a Dunától északra és délre eső alsó-ausztriai területeken, de Burgenlandban is. A bizonytalan lelőkörülmények ellenére talán ugyanezt erősíti meg a fölliki sír is, amennyiben azt feltételezzük, hogy a tetemeket egy még nem teljesen feltöltődött telepgödörben helyezték el. E feltételezést alátámasztja, hogy a nagyhöflányi lelőhely egy másik részén is a Veterov kultúra kerámiájával együtt kerültek elő Litzen-díszes edények (GrosshöfleinFöllik, Fundstelle III: BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1977, Abb. 1-2), továbbá, hogy a Veterov kultúra morvaországi telepeiről számos ilyen gödörtemetkezés ismert (STUCHLÍK 1992, 20-22). Pinkaóvár (Burg) lelőhelyet telepként említik: itt a Litzenkerámia töredékei egy 50 cm vastag kultúrrétegből származnak, míg a felette előkerült, 10 cm-es, középkori kerámiával kevert rétegből a Veterov kultúra edénytöredékei is napvilágot láttak (MITSCHAMÀRHEIM - OHRENBERGER - S ARIA 1954, 188-189, Taf. 12-13; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, 30).

20 E térségtől keletebbre, az Északnyugat-Dunántúlon elterjedt középső bronzkori műveltség a már említett gátai kultúra volt. Emlékanyagát Bóna I. foglalta össze; a kultúra végét - a halomsíros kultúra támadásával összefüggésben - a középső bronzkor 2. fázisára tette (BÓNA 1975, 247-248; BÓNA 1992, 34; vö. még KISS 2000, 16; KISS 2002, 478). Ebből következően Károlyi M. a halomsíros kultúra hegyfalui településén előkerült, idősebb emlékanyagot a gátai kultúrához kapcsolta (KÁROLYI 1979-1980, 136-138). Hozzá kell azonban tenni, hogy a korábbi kutatás a magyarádi kultúrával is számolt a Kisalföldön (PATAY 1938, 68-69; MITHAY 1942, 12-14). Kovács T. hívta fel a figyelmet arra, hogy Északnyugat-Magyarország koszideri kori kulturális képének meghatározását nehezíti az a tény, hogy a Benkovsky-Pivovarová által a koszideri korra keltezett Mistelbach-Regelsbrunn típus illetve a vitatott keltezésű álzsinórdíszes kerámia Fertő-tó környéki elterjedési területe egybeesik. így - bár továbbra is nagyon kevés leletanyag volt ismert -, három kultúrcsoport is felmerült a térség koszideri kori kulturális hovatartozásával kapcsolatban. A korábbi magyar kutatás eredményeit is figyelembe véve, Kovács T. véleménye szerint Délnyugat-Szlovákiában, Északkelet-Ausztria-