Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod - Bekeháza lelőhelyen 137 ban és az Észak-Dunántúl egyes részein a koszideri korszakban olyan lakosság élt, amelynek anyagi műveltsége a késő magyarádi kultúrával azonosítható. A szlovákiai területtől különböző jellemzők nyugati hatásoknak tulajdoníthatók, a területi különbségek az eltérő alaplakosságból adódhatnak (KOVÁCS 1984, 382). A későbbiekben a Vetefov kultúra szerepét vagy hatását Marton E. vetette fel a középső bronzkor végén a velemi Szent Vid-hegyen elsőként megtelepedő népességgel kapcsolatban (MARTON 1996, 250,

1.1. 8). Ugyanerről a lelőhelyről Ilon G. közölt egy bütyöklábas bögrét (ILON - KÖLTŐ 2000, IV. t. 1), mely a korai halomsíros kultúra, vagy esetleg a Vetefov kultúra emléke lehet. Legutóbb a magyarádi és a korai halomsíros kultúra északnyugat-magyarországi emlékanyagával szintén Ilon G. foglalkozott (ILON 1998-1999). A magyarádi és a Vetefov kultúra elterjedési területének határa a Morva folyó mentén, tehát a Fertő-tó közelében találkozik. A két kultúra anyagi műveltségének szoros rokonsága miatt a kutatók gyakran Mad'arovce-Veterov-Böheimkirchen kultúráról beszélnek (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, 34; RUTTKAY 1988-1989, 140-145; STUCHLÍK 1992, 16) - ez egyben azt is kifejezi, hogy a tárgyalt nyugat-magyarországi térségben, egy-két szórványos edény esetében nehéz a pontos kulturális hovatartozás megállapítása. Néhány újabban ismertté vált Vas megyei leletegyüttes, továbbá az álzsinórdíszes kerámia és a Veterov kultúra viszonyának fenti áttekintése nyomán mégis megkísérlelhető az északnyugat-magyarországi és északkelet-ausztriai térség anyagának az eddigitől eltérő értelmezése. Legfontosabb a Sárváron feltárt, több gödörből álló településrészlet, amelynek kerámiaanyagában a Vetefov kultúra jellegzetes formáit és díszítéseit ismerhetjük fel.

21 Emellett a Bekeházáról bemutatott, bütyökfogós fazékformához hasonló darabok és két álzsinórdíszes edénytöredék is előfordul a leletek között. A kissé délebbre, Körmend környékén végzett terepbejárások során két további lelőhelyen is hasonló kerámiát találtak (RádóckölkedFelső mező, Nagymizdó-Várdomb: ILON - RASZTOVICS 2000, 157: 56/1. lh., 56/2. lh., 184: 43/2. lh.); ugyanitt álzsinórdíszes kerámia is megtalálható. E leletek alapján a korábban a magyarádi kultúrával kapcsolatba hozott emlékanyag egy része (ILON 1998-1999, Stufe 1, Fundort 18, 20) és néhány további, a halomsíros kultúra legkorábbi, nyugatdunántúli népességéhez kötött lelőhely anyaga (KÁROLYI 1979-1980) talán szintén a Vetefov kultúrához sorolható. E Vas megyei lelőhelyek és a burgenlandi leletek fenti elemzése indokolja a feltételezést, hogy azokat a Bécsi-erdő és a Rábaköz mocsarai között feltérképezett lelőhelyeket, ahol a Vetefov kultúra és az álzsinórdíszes kerámia leletei együtt kerültek elő, illetve a térség néhány, a magyarádi illetve a korai halomsíros kultúrához kötött leletegyüttesét a Veterov kultúrához soroljuk. Az említett területen a Vetefov kultúrával kapcsolatba hozható lelőhelyek ÉNy-ról DK felé haladva a következők: Schwechat-Wien Umgebung (RUTTKAY 1971; NEUGEBAUER 1977a, Anm. 25), BadenKönigshöhle (LADENBAUER - OREL 1954, Taf. III. 3, Taf. IV), Guntramsdorf (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, Abb. 2; NEUGEBAUER 1977a, NEUGEBAUER 1978), Darufalva/Drassburg-Taborac (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, 201, Abb. 3; 1981, 31, Abb. 3), Nagyhöflány/Grosshöflein-Föllik (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1977, Abb. 1-2; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ - GÖMÖRI - KAUS 1982-1983, 8-12, 2-5. kép), Oka/Oggau (PITTIONI 1954, Abb. 213. 5-8, Abb. 214. 1-2; HICKE 1987, 63, Abb. 44, Taf. XI.3, XV.9, XVI.ll, XXI.26), Mannersdorf (MELZER 1984, 241, Abb. 311; NEUGEBAUER 1994, 61), Védeny/Weiden am See (OHRENBERGER 1957, Taf. I. 10-14), Pinkaóvár/Burg (MITSCHA-MÀRHEIM - OHRENBERGER - SARIA 1954, 188-189, Taf. 12-13), Velem (KÁROLYI 1979-1980, 154, 13. kép 4; MARTON 1996, 250, I. t. 8; ILON 1998-1999, 256, Stufe 1, Fundort 18), Gyöngyösfalu (KÁROLYI 1979-1980, 143-146, 6-8. kép), Hegyfalu (KÁROLYI 1979-1980, 136-138, 3. kép 1-3), Kenyéri (KÁROLYI 1996-1997, 12, 3. kép 1, 4. kép); SárvárMóka és -Szaput (közöletlen, ld. fentebb), Rádóckölked, Nagymizdó (ILON - RASZTOVICS 2000, 157, 56/1. lh., XXXII.t.2; 56/2. lh., XLIV.t.3-5; 184, 43/2. lh., XLV.t.). A Lajta és a Rába-Rábca mentéről említett adatok fenti értelmezése nyomán a Zala megyéből bemutatott bekeházai anyag már nem áll egyedül, hozzákapcsolható a Vetefov kultúra elterjedéséhez. További adalék, hogy a lelőhelyünk szomszédságában található Zalaszentiván-Kisfaludi hegyről több alkalommal múzemba került szórványos leletek részletes áttekintése alapján Száraz Cs. a Vetefov kultúra kerámiáját különítette el (SZÁRAZ 2002, 517-519, Fig. 1. 1, 1. 3).

22 Ugyaninnen koszideri korú bronzkincs is ismert (BÓNA 1958, 218, Taf. VI). Ezek szerint, Z. Benkovsky-Pivovarová felvetésével és Kovács T. véleményével (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, 34; KOVÁCS 1984, 382; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1996, 157) összhangban megállapítható, hogy a Vetefov kultúra a Böheimkirchen csoport eddig körülhatárolt területétől keletre, a Fertő-tóig, továbbá a Repce és a Rába középső folyásvidékéig (a korábbi gátai terület keleti széléig; vö. KÁROLYI 1971-1972; BÓNA 1975, 249; KÁROLYI 1978-1979, 136; LEEB