Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

126 Kvassay Judit - Kiss Viktória - Bondár Mária kerámia (Furchenstich) népének telepnyomai már nem annyira intenzívek, de jelenlétük a megye csaknem egész területén kimutatható. A Badeni kultúra elterjedési térképe is újabb és újabb lelőhelyekkel gyarapodott az elmúlt évtizedekben. A szisztematikus kutatások (topográfiai terepbejárások, Kis-Balatoni leletmentések, Hahót-környéki mikrorégiós kutatások, a Kerka-völgyi mikrorégió feltérképezése és napjaink nagy beruházásokat megelőző régészeti feltárásai) megcáfolták a korábbi feltételezéseket. Ha csekély számban is, de előkerültek a Badeni kultúra telepmaradványai. A megye keleti felében, a Balaton északi partjának közelében (korábban Veszprém megyéhez tartozó terület) sürübb a késő rézkori településhálózat - 18 lelőhely (MRT 1, térkép) -, mint a Keszthelyi-öböltől nyugatra (HORVÁTH - H. SIMON 2003, Karte 7 19 lelőhely). A telepmaradványok felszíni gyűjtésből illetve ásatásokon előkerült egy-két gödörből ismertek. A megye déli része, Nagykanizsa környéke sem mutat intenzívebb megtelepedést, innen 12 lelőhelyet ismerünk (HORVÁTH 1994,7. kép; P. BARNA 2003). A lelőhely tágabb térségében, Zalaegerszeg környékén a Badeni kultúrának csak kevés települése ismert. A bolerázi csoport lelőhelye megtalálható Zalaegerszeg-Andráshidán, Zalaszentgróton és Zalaszentivánon (HORVÁTH - H. SIMON 2003, 138-140.), ahol felszíni leletek vagy kisebb ásatásokon feltárt egy-egy gödör bizonyítja a késő rézkori ember megtelepedését. A Badeni kultúra ún. klasszikus időszakából mindössze két lelőhely ismert a környékről, Zalaszentmihályról (HORVÁTH - H. SIMON 2003, 145.). Feltételezhetnénk, hogy a késő rézkori lelőhelyek hiánya bizonyos területeken a kutatási módszerek, kutatási lehetőségek számlájára írható. Ennek ellentmond az a tény, hogy napjaink nagyfelületű ásatásai (nagyberuházások, útépítések) során sem változott meg jelentősen az egykori településhálózatról alkotott kép, maradtak településmentes területek. Az okok tehát nem a kutatás hiányában vagy módszerében keresendők, hanem földrajzi, éghajlati, környezeti és életmódbeli tényezőkben. A térség talajtani adottságai, erdői és csak időszakosan bővizű patakjai erősen meghatározták azt az „életteret", amelyben a kisebb létszámú közösségek biztosítani tudták fennmaradásukat. Az elterjedési térképeken jól követhető, hogy csak a nagyobb vízhozamú tó (Balaton, Kis-Balaton), a Zala folyó és nagyobb patakok (Principális, Szévíz, Válicka) nyújtottak megfelelő környezetet a telepek életéhez. Az ugyancsak patak mellett elhelyezkedő lelőhely, Bekeháza egyetlen Badeni gödre a késő rézkori településhálózat egy újabb településével gazdagítja az elterjedési térképet. 3.3. Középső bronzkor, Vetefov kultúra (Kiss Viktória) Objektumok

6 A bronzkorba sorolható leletek hat gödörből (7. obj.: M.2003.7.12.1-3, M.2003.7.13.1-53, 55-64; 8. obj.: M.2003.7.14.1; 11. obj.: M.2003.7.15.1-21; 14. obj.: M.2003.7.17.1-2; 22. obj.: M.2003.7.20. 1-17; 28. obj.: M.2003.7.23.1-3) és két cölöplyukból (13. és 29. obj.: M.2003.7.16.1; M.2003.7.24.1) kerültek elő (5. kép 1-2, 6. kép 1-3, 7. kép 1, 5-6). Hasonló edénytöredékek előfordultak még az 1-15-19-20. számú, Árpád-kori kemence és gödöregyüttes anyagában (M.2003.7.8.1, 3, 5, M.2003.7.9. 1-8, 12, M.2003.7.18.1-2,M.2003.7.19.1); a nagyobb mennyiségű őskori kerámiából következően feltételezhető, hogy ez az objektumcsoport egy bronzkori gödröt bolygatott meg illetve pusztított el. Bronzkori kerámia került elő még a 3., 24. és 25. (szintén Árpádkori) gödrökből és cölöplyukból (M.2003.7.11.1-2, M.2003.7.22.1, M.2003.7.25.1-3) és felszíni szórványként a 2., 4. és 5. kutatóárok területéről (M.2003.7.2.1-2, M.2003.7.3.3, M.2003.7.4.1, M.2003.7.5.8-14). Feltehetően korszakunkhoz sorolható az 1. gödörből, bronzkori és Árpád-kori kerámiával együtt talált, vékony drótból hajlított bronzkarikatöredék (M.2003.7.9.12; h: 2,5 cm; átm: 0,2 cm). A bronzkori objektumokból pattintott és csiszolt kőeszközök is előkerültek, vizsgálatukat Horváth Tünde végezte el (Id. a Függelékben). Leletanyag A leletanyag korát elsősorban a jellegzetes álzsinór(Litzen)-díszes

7 bögre- és táltöredékek (18. kép 8-12) alapján lehetett a magyarországi középső bronzkorra keltezni (a Litzenkerámia leletanyagának keltezéséről részletesen ld. alább). A legtöbb formánál általánosan jellemző durvított-fröcskölt és ujjbehúzkodással tagolt felületkezelés (pl. 12-14. kép) alapján első látásra a Somogy vár-Vinkovci kultúrával (esetleg a Badeni kultúrával), illetve a halomsíros kultúra korai időszakának kerámiájával való rokonság is felmerülhetne, de a zárt gödrökből származó, konzekvensen előforduló, zömében díszítetlen edénytípusok együttese a mai Magyarország területéről eddig ismert régészeti kultúrák anyagában párhuzam nélkül áll.

8 Emiatt a bekeházai bronzkori leletek kulturális azonosításához a tágabb térség korai és középső bronzkori kultúrái között kerestem rokon típusokat. Mivel az említett időszakban a területtől keletre elterjedt kisapostagi kultúra illetve a mészbetétes kerámia kultúrája emlékanyagában nem számíthatunk hasonló edényformákra, ezért a lelőhelytől észak-északnyugatra, nyugatra illetve délre fekvő régiók régészeti mű-