Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod — Bekeháza lelőhelyen 127 velődéseinek keramikájára kell figyelmet fordítanunk. A bekeházai leletegyüttes legjellegzetesebb típusához, az álzsinórdíszes kerámiához sorolható edények

9 Ausztriából, Magyarországról, Horvátországból és Szlovéniából eddig ismert példái szinte kivétel nélkül a díszedények közé tartoznak; az ezekhez társuló házikerámia-formákról csak bizonytalan sejtésekkel rendelkezett a kutatás (Horvátországban: MAJNARIC-PANDZIC 1976, 99). Ausztriában Z. Benkovsky-Pivovarová az - általa önálló kultúrának tartott - álzsinórdíszes kerámia mellett előforduló kísérőkerámiát a Vetefov illetve a magyarádi kultúra és a mészbetétes kerámia kultúrája házikerámia-formáihoz kötötte (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, 204-208; 1981, 29-31).

10 Ezzel összefüggésben azonban J.-W. Neugebauer megkérdőjelezte a Litzenkerámia kulturális önállóságát (NEUGEBAUER 1977, 1977a; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981, 33; részletesen ld. alább), és a különböző kultúrák területén megjelenő, interkulturális díszítőmódnak tartotta az álzsinórdíszítést. Ujabban, a szlovéniai autópálya-építésekhez kapcsolódó régészeti leletmentések során olyan településeket tártak fel (Slivnica, Murska Sobota-Nova tabla: STRMNCIK-GULIC 2001; GUSTIN TIEFENGRABER 2001, 109; TIEFENGRABER 2001, 80), amelyek a Litzenkerámia önálló kultúraként való értelmezését igazolják - legalábbis Szlovénia és a szomszédos Észak-Horvátország területén. A Muraszombatnál (Murska Sobota) feltárt telepen az álzsinórdíszes kerámia mellett olyan vonalkötegdíszes fazekak

11 fordulnak elő nagy számban, amelyek a Dunántúlon, a mészbetétes kerámia kultúrája településein használt házikerámiával rokoníthatók. Hasonló, vonalkötegdíszes, kihajló peremű fazekak és hordóalakú edények kerültek elő álzsinórdíszes kerámiával együtt Horvátországban, a Dráva-Száva közötti területen feltárt településeken is (Koprivnica-Cerine III.: MARKOVIC 1986, T. 3. 7-8; MARKOVIC 1993-1994, T. 3; Grabrovac: MARTINEC 2002, T. IX). A Grabrovacról közölt töredékek némelyike távolról talán a bekeházai formákkal is rokonítható (MARTINEC 2002, T. X), a legtöbb edény azonban eltér telepünk kerámiatípusaitól. A Zala megyével nyugatról szomszédos dél-burgenlandi és dél-stájerországi, illetve karinthiai korai és középső bronzkori (vagyis a rézkor véginek tartott Vucedol kultúra és az urnamezős kultúra időszaka közötti, vö. LIPPERT 1999, Tab. 2) régészeti műveltségekről jelenleg is kevés információ áll rendelkezésre (MODRIJAN 1973, 133-134; MODRIJAN 1973a, 142; LIPPERT 1999, 345, Karte 2, Tab. 3; DRESCHER-SCHNEIDER - WICK 2001, 18-20, 23; HEBERT - WENEDIG 2001, 41; RUTTKAY 2002, 155, Abb. 6). Figyelemre méltó, hogy D. Kramer Wildonból a Litzenkerámia gazdag lelet-anyagát említi (KRAMER 1989, 28-29; KRAMER 1996, 9), és egy további adat szerint Riegersburgból is hasonló leletek láttak napvilágot (LIPPERT 1999, 345, Tab. 3. 73).

12 Ez arra utal, hogy a régió kulturálisan a szlovéniai területhez kapcsolódhatott. A Délnyugat-Magyarországtól észak-északnyugatra elterülő vidékről ismert régészeti anyag tanúsága szerint a magyarországi korai bronzkor végén és a középső bronzkorban az Alpokalján és Kelet-Ausztria a Dunától délre eső - alsó-ausztriai és észak-burgenlandi - területén a gátai (Wieselburg) és az Unterwölbling kultúra, később a Veterov kultúra Böheimkirchen csoportja terjedt el. A Dunától északra eső ausztriai térség az aunjetitzi kultúra, majd az ebből kialakult Veterov kultúra elterjedéséhez tartozott (vö. NEUGEBAUER 1994, Abb. 4; BENKOVSKYPIVOVAROVÁ 1995, Abb. 4). E kultúrák házikerámiájában megtalálható a már említett, fröcskölt-durvított felületkezelés. Az éles hasi törésű, kihajló peremű táltípus és a füles bögrék szintén jellemzők az aunjetitzi és a Veterov kultúra anyagában (összefoglalóan: NEUGEBAUER 1994, Abb. 58, Abb. 62). Az álzsinórdíszes edénytöredékek azonban inkább a fiatalabb keltezést erősítik meg. A bekeházai kerámiaformák alábbi elemzése szerint leletanyagunk a Veterov kultúra Dunától északra fekvő ausztriai és morvaországi anyagával, illetve a Dunától délre elterülő térségben elkülönített Böheimkirchen csoport leleteivel mutatja a legtöbb rokon vonást. A térségben korábban ismeretlen leletanyag közlése indokolja a tanulmányunk többi részétől eltérő, részletes edényleírást.

13 Amforák, urnaalakú edények A közép-európai kutatás által amforának nevezett a magyar terminológia szerint inkább az urnaalakú edények közé sorolható -, két- vagy négyfülű edényekhez tartozó töredékek két különböző formát képviselnek. Az egyik egy ívelten kihajló peremű, szűk szájú, ívelten kiöblösödő hasú, kétfülű edény (11. kép 1), míg a másik (csak néhány peremtöredék által jelzett) típus szélesebb szájú, profilait nyakú, ahol a nyakhaj-latot olykor borda is hangsúlyozza (19. kép 1-2). A Veterov kultúra Böheimkirchen csoportja edényformái között előforduló, hasonló amforákat J.-W. Neugebauer a kultúra kerámiatipológiájában а С típusba sorolta (NEUGEBAUER 1979, Abb. 2. С). Ezek közé általában szélesebb szájú, zömében hengeres és profiláltabb nyakú változatok tartoznak, a klaszszikus Veterov területen és a Böheimkirchen csoportnál is (Gossweikersdorf: NEUGEBAUER 1975, Taf. 12. 17; Böheimkirchen: NEUGEBAUER 1977, Taf. 82. 2;