Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod — Bekeháza lelőhelyen 123 Vetefov cserepet (ltsz.: M.2003.7.24.1; 18. kép 7.) találtunk. 30. objektum: cölöplyuk A 10. szelvény északkeleti sarkában jelentkezett elmosódó szélű, barna, enyhén faszenes-paticsos foltja. Barna, laza betöltésében leletet nem találtunk. A keletnyugati hossztengelyű, tojásdad alakú, 38><32 cm-es cölöp lyuk a bontási szinttől 12 cm-re mélyedt az altalajba. Oldala és alja íves volt (7. kép 7.). 31. objektum: gödör, őskor A 10. szelvény északkeleti sarkában jelentkezett elmosódó szélű, szürkésbarna, faszenes-paticsos foltja. Keményre tömörült, barna, enyhén faszenes betöltésében csak nagyobb paticsdarabokat találtunk. Az északkelet-délnyugati hossztengelyű, ovális, 124x90 cm-es gödör 30 cm-re mélyedt a bontási szinttől az altalajba. Oldala egyenesen szűkült, alja lapos volt (7. kép 8.). Foltjának nyesésekor egy kovakő pattinték (ltsz.: M.2003.7.26.1.) került elő. 3. A feltárt objektumok és leletek értékelése 3.1. Középső rézkor, Balaton-Lasinja kultúra (Kiss Viktória) Zalaegerszeg-Ságod-Bekeháza lelőhelyen egy gödör (23. objektum: M.2003.7.21.1-22) tartozott a Balaton-Lasinja kultúra településrészletéhez (7. kép 2). Emellett felszíni szórványként és a későbbi objektumokból is előkerült néhány középső rézkori edénytöredék: az 1-2. és 5-6. kutatóárok, illetve a 9-12. szelvények területéről (M.2003.7.1.1, M.2003.7.3.1-2, 4, M.2003.7.5.1-7, M.2003.7.6.1^, M.2003.7.7.1, 3-5), és az 1. (Árpád-kori) objektumból (M.2003.7.8.2, 4, M.2003.7.9.9-10). A 11. (bronzkori) gödörből egy szürkésbarna, homokkal soványított, erősen kopott felületű, vastagfalú edény oldaltöredéke, továbbá egy kettőskónikus tál lefelé álló fogóbütyke (M.2003.7.15.18) sorolható a Balaton-Lasinja kultúra leletei közé. A kerámia mellett a 23. objektumból pattintott kőeszközök is napvilágot láttak (leírásukat és értékelésüket ld. Horváth Tünde tanulmányában, a Függelékben). Az utóbbi évtizedekben a kis-balatoni, illetve a Győr-Moson-Sopron, Zala és Somogy megyei, nagy felületű leletmentő ásatásokon feltárt lelőhelyek azt mutatják, hogy a Balaton-Lasinja kultúra népessége többnyire kisebb falvakból álló, sűrű települési hálózatot hozott létre (M. VIRÁG 1996,22; BÁNFFY 1998, 12; M. VIRÁG - BONDÁR 2003, 128; M. VIRÁG 2003; Somogy megyéről legújabban: HONTI et al. 2002, 2004). A kis telepeken néhány nagy méretű, alapárkos ház körül szórtan helyezkedtek el a földbe ásott, különböző funkciójú gödrök. Hoszszabb idejű helybenmaradásra csak néhány esetben utal a házak megújítása, a legtöbb lelőhelyen azonban csak néhány gödör tanúskodik a rövidéletű, tanyaszerű településről (KALICZ 2003, 13; M. VIRÁG BONDÁR 2003, 128). Ennek ismeretében nem meglepő, hogy mindössze egy középső rézkori objektum került elő a Bekeházán feltárt területen. A lelőhely és az ásatási felület viszonyából, illetve a 23. gödör elhelyezkedéséből (1. kép 1, 3) talán arra is következtethetünk, hogy a Balaton-Lasinja kultúra településének súlypontja a domboldalon északkeletebbre esik és a feltárás csak a telep délnyugati szélét érintette. A kultúra leletanyagát - a számos, Zala megyéből ismert településhez hasonlóan (H. SIMON 1990, Abb. 5; HORVÁTH - H. SIMON 2003, Karte 6; KALICZ 2003, 13; M. VIRÁG 2003, 380) - lelőhelyünkön is főként a kerámiatöredékek alkotják. Az edények többségére a kerámia-, kisebbrészt a kavicszúzalékos soványítás jellemző. A kerámia zöme redukciós égetésű; a felület erősen kopott, az eredetileg fényezett edényfelszín kevés esetben maradt meg. Az előkerült edények díszítetlenek, a tálakon és korsókon gyakran előforduló, besimított kannelúrával vagy bekarcolt dísszel nem találkozunk; csak a bögréken és a tálakon van apró vagy kissé nagyobb bütyökdísz. Az egyik bronzkori gödörből származó, besimításszerű függőleges vonalmintával díszített, vékonyfalú bögre vagy kisebb korsó töredékeivel (19. kép 7-8) kapcsolatban esetleg felmerülhet, hogy a középső rézkori leletek közé kell sorolni (vö. KALICZ 1995a, Abb. 16. 8, 12, Abb. 19; BÁNFFY 1996, 21. kép 1). Tálak A kultúra leggyakrabban előforduló edényformája, melyet a vállkiképzés profiláltsága alapján osztályoz a kutatás (KALICZ 1995, Abb. 3. 9-10, 13-14; vö. még SOMOGYI 2000, 35, HORVÁTH 2002, 258-263, Abb. 1). A megtört profilú, kettőskónikus táltípuson belül a felső rész alakja határozza meg az altípusokat. A bekeházai gödör tálformáinak egyike a hengeres (8. kép 2), néhány pedig a kónikus felső részű kettőskónikus tálak közé sorolható (8. kép 1, 3). A legnagyobb részben megmaradt tál törésvonalán a kultúra jellegzetes, enyhén lefelé álló (csepp alakúnak is nevezett) bütyökdísze is megtalálható (8. kép 1). A hasonló, de kissé kiszélesedő, nyelvszerű bütyök (8. kép 6) is tálhoz tartozhatott. Az említett, bütyökdíszes tál alsó része enyhén homorúan ívelt (konkáv), míg a hengeres felső részű darab alsó har-