Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

124 Kvassay Judit - Kiss Viktória - Bondár Mária madának fala egyenesen szűkül össze. A kónikus felső részű tálak párhuzamait bütyök nélkül, díszített és díszítetlen formában megtaláljuk Nagykapornak (HORVÁTH 1991, 118-119, 1. kép 1-2) vagy Zalaszentbalázs (BÁNFFY 1996, 99, 18. kép) anyagában. Lelógó bütyökmintával például Nagykapornakon (HORVÁTH 1991, 118-119, 1. kép 9), Balatonmagyaródon (BÁNFFY 1994, 239, 6. kép 3), illetve a lelőhelyünk szomszédságában fekvő zalaegerszegandráshidai lelőhelyen (HORVÁTH 2002, Abb. 1. 4). Somogy megyében Sávolyon és Vörsön fordul elő (SOMOGYI 2000, 35, 16. kép 2, 6). Két táltöredék az ívelt profilú tálak közé sorolható (8. kép 4-5). Az egyik darab pereme hengeres és megvastagodó. Hasonlót Nagykapornakról és Zalaegerszeg-Andráshidáról mutat be Horváth L. A. (HORVÁTH 1991, 118-119, 2. kép 3; HORVÁTH 2002, Abb. 1. 5). A másik befelé ívelt és a peremszél felé elvékonyodik, ezt behúzott peremű tálként is említik; párhuzamát szintén Nagykapornakról és Zalaegerszegről idézhetjük (HORVÁTH 1991, 118-119, 1. kép 8, 2. kép 6; HORVÁTH 2002, 260, Abb. 1. 14). Bekeházán egy csőtalpas tál töredékéből a csőtalp tálhoz csatlakozó része maradt meg (8. kép 7), de a töredék kis mérete miatt sem a tál, sem a csőtalp eredeti (harangos vagy egyenes) alakja nem állapítható meg (vö. HORVÁTH 1991, 120; BÁNFFY 1994, 240; BÁNFFY 1996, 100; SOMOGYI 2000, 36-37; KALICZ 2003, 14; HORVÁTH - H. SIMON 2003, Abb. 22). Két további csőtalp-töredék egyenes, alja felé kissé ívelt, széles átmérőjű csőtalphoz tartozott (8. kép 8-9). Hasonlóan széles, nagy méretű csőtalpak töredékeit közölte Horváth L. A. ZalaegerszegAndráshidáról (HORVÁTH 2002, Abb. 2. 24-27). Fazekak, tárolóedények A hengeres nyakú, olykor szűkülő illetve enyhén kifelé ívelt peremű fazekak perem- és oldaltöredékei, illetve vastagfalú, széles és lapos fenéktöredékek sorolhatók ide (9. kép 1-2, 6-7). Az edények eredeti formája a Zalaszentbalázsról vagy Gellénházáról előkerült, kiegészíthető füles fazekak alapján képzelhető el (BÁNFFY 1996, 26. kép 1-2; HORVÁTH H. SIMON 1997, Abb. 23. 8), töredékekben számos más lelőhelyen is előfordul (HORVÁTH 1991, 120, 4. kép 9-12; SOMOGYI 2000, 38, 16. kép 4). Kisebb méretű változata is megtalálható a 23. gödörben (9. kép 3^1). Az egyik töredéken a fül közvetlenül a perem alól indul és a nyakat íveli át. Hasonló formákat Gellénháza-Városrét anyagából közöltek (HORVÁTH - H. SIMON 2003, 113, Abb. 22. 12), egy változat a lébény-kaszási telepen előkerült sírból származik (T. NÉMETH 1994, 242, Abb. 9. 1). A típus a késő lengyeli kultúra fazéktípusára emlékeztet (KALICZ 1991, Abb. 2. 11). Korsók, bögrék A Balaton-Lasinja kultúra jellegzetes, gyakran díszített típusa a vastag hurkafüllel ellátott, rendszerint kettőskónikus testű, egy fülű korsó (pl. HORVÁTH 1991, 119; SOMOGYI 2000, 37; KALICZ 2003, 13-14). Hasonló edényhez tartozhatott számos, vékonyabb falú, nagyobb méretű oldal-, illetve fültöredék (9. kép 5). A füles korsókhoz hasonló alakú, hengeres vagy ívelt nyakú, kettőskónikus testű, kisebb méretű egyfülű bögrék vagy poharak is előfordulnak a településen (9. kép 8-9, 12). Ezeket gyakran az éles hasi törésen ülő bütykök díszítik (9. kép 10-11). Párhuzamukat Ménfőcsanakról (M. EGRY 1999, 30, 15. t. 1-2), több Somogy megyei lelőhelyről (BONDÁR - HONTI - KISS 2000, IX. t. 2; HORVÁTH - JUHÁSZ - KÖHLER 2003, Abb. 6.1),

2 vagy Körmend-Várkertből idézhetjük (KÁROLYI 1992, 51. t. 5). Agyagkanalak A nyélcsöves agyagkanalak a kultúra számos lelőhelyén megtalálhatók (vö. HORVÁTH 1991, 121, 9. kép 1-3; BÁNFFY 1996, 19. kép, 34. kép 8-12; HORVÁTH 2002,267-268, Abb. 5. 1-6). A bekeházai kanáltöredékek hengeres illetve kónikus nyélcsővel rendelkeznek (9. kép 13-15). A Zalaegerszeg-Ságod-Bekeházán előkerült edénytípusok alapján a település emlékanyaga jól illeszkedik a Balaton-Lasinja kultúra Zala megyéből ismert leletei közé (Zalaegerszeg környékéhez vö. még HORVÁTH H. SIMON 1997; HORVÁTH 2000, 11; HORVÁTH 2002). A kutatás e kultúra megjelenését a középső rézkorban az Észak-Balkánról érkező kulturális hatással és új népelemekkel hozta kapcsolatba (KALICZ 1969, 87-88; 1969-1970, 87; 1982). A Kárpát-medence nyugati részén élő helyi, korai rézkori népesség, a lengyeli kultúra fontos szerepe a Balaton-Lasinja kultúra emlékanyagát és életmódját illetően a későbbiekben vált egyre egyérteműbbé (összefoglalóan BÁNFFY 1996a; HORVÁTH H. SIMON 1997, 25; KALICZ 2003, 14-15). Emiatt a lengyeli kultúra fazéktípusára emlékeztető edényforma nem meglepő a bekeházai telepen, de különösebb kronológiai jelentőséget sem tulajdoníthatunk neki, hiszen a lengyeli kultúrával való kapcsolat éppen a kerámiatípusok illetve az életmód rokonsága alapján volt megállapítható. Emellett meg kell jegyezni, hogy a Balaton-Lasinja kultúra fiatal, alig fél évszázados kutatása során eddig megismert edénytípusok skálája