Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Bánffy Eszter: Újkőkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében

Ujkőkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében 11 minden lengyeli korú telepnyom olyan helyen fekszik, amelyet ma erdő borít és emiatt nem találtuk meg: ez azonban kevéssé valószínű. Annál is kevésbé, mert a rézkori Balaton-Lasinja-kultúra telepnyomai számos helyen előkerültek, és eddigi tudásunk szerint a két kultúra igen hasonló élőhelyeket kedvelt, telepeik sokszor egymás mellett fekszenek.

29 Kénytelenek vagyunk tehát az egyelőre nem megértett, nem feltárt jelenségek körébe utalni a késő neolithikus települések teljes hiányát mikrorégiónk területén. A rézkor A Lengyeli-kultúra fiatalabb szakaszának említésekor már tulajdonképpen a korai rézkor településviszonyainak taglalása is megkezdődött, hiszen a Lengyeli kultúra legkésőbbi szakaszának idején KeletMagyarországon már megtörténtek azok a gazdasági, társadalmi átalakulások, amelyek a teli-települések elhagyását és a mozgékony, kis ideiglenes településeket létrehozó rézkori Tiszapolgári-kultúra kialakulását eredményezték.

30 E változások okai között jelentős szerepet játszott az a klimatikus változás, melyek során a szárazabb és melegedő éghajlat az addigi helyhez kötött földművelő népcsoportokat alkalmazkodásra, addigi életmódjuk megváltoztatására ösztönözte. Hasonló változásokat, bár a kevésbé szélsőséges, kiegyenlítettebb klíma miatt kisebb mértékben és rejtettebb formában, de egyértelműen ki lehet mutatni a Dunántúl ujkőkori fejlődésének végén, elsősorban a Lengyeli-kultúra életének kései szakaszában.

31 Mind a Kis-Balaton, mind a Hahóti Mikrorégiós kutatások területén megfigyelhető, hogy a nagykiterjedésű állandó települések több kisebb telepmagra bonthatók, majd számos ideiglenes, néhány gödörből álló kis telepnyom váltja fel a korábbi nagy falvak helyét. Ilyen váltás figyelhető meg BalatonmagyaródHídvégpusztán, ahol a Lengyeli-kultúra legkésőbbi fázisának leletanyaga a körárok betöltéséből került elő,

32 tőle alig egy km-re pedig a valószínűleg nem sokkal későbbi Balatonmagyaród-Homoki dűlői leletegyüttes került napvilágra, amely a Balaton-Lasinjakultúrába keltezhető és egy unikális, építési áldozatnak is értelmezhető kultuszgödröt tartalmazott, benne gyermek csontvázával.

33 Hasonló jelenségekről számol be a zalaegerszegi Göcseji Múzeum gyűjtőterületéről H. Simon Katalin is,

34 és a Veszprém megyei lelőhelyek leírásakor is a két kultúra lelőhelyeinek gyakori együttes előfordulását tapasztalhatjuk.

35 Ugyanígy a Zalaszentbalázs-Szőlőhegyi mezőn feltárt nagy késő lengyeli telep körül igen sok BalatonLasinja-kultúrába tartozó kisebb, ideiglenes telepnyomra bukkantunk a terepbejárások során. Kettőt közülük részben fel tudtunk tárni.

36 A fenti két mikroregionális kutatási terület lelőhelygazdagságához nem mérhető a Kerka-völgyi javarézkori lelőhelyek száma, de nem is kevés. Előfordul, hogy valóban igen közel fekszik egymáshoz két lelőhelyük, mint pl. Szentgyögy völgy ön a Pityerdomb nyugati végében két kis, elpusztult telepobjektum, tőle kb. 250 m-re pedig a Katolikus templomdombon hasonlóan kis telepét regisztrálhattuk. Mindegyikük a Balaton-Lasinja-kultúra kis, ideiglenes, valószínűleg néhány gödörből álló teleptípusába tartozik, talán egy lelőhely, Zalabaksa-Zsidótemető kivételével, ahol Bondár Mária végzett szondázó ásatásokat, és egy helyütt mély cölöplyukra bukkant. Ez utóbbi település biztosan javarézkori, de itt а Вalaton-Lasinja-kultúrára jellemző edénytöredékek mellett már megjelenik az ún. Furchenstich-technikával díszített kerámia is, ez a középső rézkor kései fázisába keltezi a lelőhelyet.

37 Ebből önmagában még nem lehetne épületre következtetni. Tekintve azonban, hogy pl. a Kis-Balaton területén feltárt Zalavár-Basasziget

38 hasonló korú településén egymástól igen messze kerültek elő cölöplyukak, amelyekből a nagy felületű ásatás végül lehetővé tette a hatalmas épület rekonstrukcióját, nem lehetetlen, hogy Zalabaksán is volt épület. Értékes lelet ebből a korszakból a Szentgyörgyvölgy-katolikus templomdombon talált kis égetett agyag állatfigura töredéke, amely valószínűleg szintén nagyon kis telepről, talán csak táborhelyről származott. A Lengyeli-kultúra és a Balaton-Lasinja-kultúra történeti és kulturális kapcsolatairól korábban már részletes értékelést végeztem és közöltem,

39 ezért erre itt nem térek ki. Különösen, minthogy a Kerka-völgyi mikrorégiós kutatások során a lengyeli megtelepülés hiányát tapasztaltuk és a Balaton-Lasinja-kultúra igazán jelentős lelőhelyét sem találtuk. Két, e korszakkal kapcsolatos jelenségre azonban felhívnám a figyelmet: mindkettő terepbejárásaink során merült fel, és mindkettő tisztázása természetesen rendszeres ásatásokat, alaposabb további kutatást érdemel. Az egyik érdekes jelenség a Nyugat-Dunántúli Balaton-Lasinja-kultúrához tartozó kerámia-anyag különös jellegzetessége. A kultúra jellegzetes, kissé durvított felületű, barnás, finom homokos soványítású kerámiájától ugyanis csakis Zalaegerszegtől nyugatra, de a Mura völgyig nem terjedően felbukkan egyfajta helyi házikerámia. Míg a formák jellegzetesen a Balaton-Lasinja típusokba sorolhatók, a kerámia anyaga feltűnően durva, a homokos soványítást érdes kavicsdarabkák egészítik ki. Színe is kissé eltérő, világos szürkés krémszínű. Míg a Hahót-völgyi lelőhelyeken nem bukkant elő ez a fajta kerámia, H. Simon Katalin és Horváth László ugyanilyen szórvány leleteket talált terepbejárások során Zala megye nyugati részén.

40 Ugyanezt a kevéssé tetszetős Balaton-Lasinja cserép-