Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)
Bánffy Eszter: Újkőkori és rézkori megtelepülés a Kerka völgyében
12 Bánjfy Eszter anyagot azonosítottam Zalalövőről, ahol a Zala folyó átkelőhelyén számos őskori kultúra leletanyaga keveredett. 41 A Szombathely melletti javarézkori lelőhelyek hasonló kerámiájáról Károlyi Mária tesz említést, 42 de a Körmend-Várkert lelőhelyen legújabban feltárt Balaton-Lasinja lelőhely leletanyagáról ismét személyesen győződhettem meg: az is ebbe a helyi csoportba tartozik. 43 Egyáltalán nem bizonyos, hogy valóban ilyen, ennyire durva volt ezeknek az edényeknek a felszíne, néhol bizonytalanul valamiféle bevonat nyomai figyelhetők meg a külső felületen. Az sem állítható, hogy egyetlen ilyen megfigyelés alapján a BalatonLasinja-kultúrán belül bármiféle helyi csoportot próbálnánk elkülöníteni. Azonban hiba lenne nem észrevenni, nem regisztrálni ezt a területi sajátosságot a kerámiakészítésben, hiszen később más jellegzetességek mellett csakugyan fontosságot nyerhet. Ruttkay Erzsébet hívta fel egyszer a figyelmemet arra a tényre, hogy a Balaton-Lasinja-kultúra helyi csoportjai annak függvényében alakultak ki, milyen volt az adott terület Lengyeli alapnépessége. 44 Csakhogy a Dunántúl területén ilyen, egymástól elhatárolható csoportokat még nem sikerült elkülöníteni! Az egyetlen ilyen kísérlet eddig tudomásom szerint az a feltételezés volt, hogy a korarézkor végi Lengyeli-kulrúra olyan mértékben formálódott Balaton-Lasinjakultúrává, amilyen mértékben elérték a KözépBalkánról érkező kulturális hatások. Vagyis a Délnyugat-Dunántúlon a legnagyobb mértékben, Budapest környékén már kevésbé, a Kisalföldön még kisebb fokban és végül pl. a Nyitrai-medencében egyáltalán nem. 45 Ennek megfelelően nevezi az őskorkutatás a javarézkorban továbbélő Lengyeli népesség hagyatékát Balaton-Lasinja vagy Ludanice, sőt Lengyeli V - kultúrának! Párhuzamos jelenségként fogható fel, hogy az ún. Kanzianiberg-kultúra, amelyet korábban a Lengyeli-kultúra alpesi faziesének neveztek, hasonló okokból különíthető el leletanyaga alapján is. 46 Továbbmenve, az sem kizárható, hogy az Északi-középhegységbe húzódott Lengyeli-kultúrához tartozó népcsoportok, amelyek meghatározását Kalicz Nándornak köszönhetjük, 47 később egészen a javarézkor végéig sajátos elzárt kulturális formációt őrzött meg, amelynek köszönhetően a Mátra és Bükk hegyei közé sem a javarézkor végi Furchenstich (tűzdelt barázdás kerámia kultúrája), sem kelet felől a Bodrogkeresztúri-kultúrát követő Hunyadihalmi fázis népessége nem jutott el, így mintegy retardálódva őrződtek meg a Lengyeli-Ludanice jellemvonások a helyi kerámiában - egészen a javarézkor végén megjelent Proto-Bolerázi időszakig! 48 Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben ennél finomabb megkülönböztetést is lehet majd tenni, éppen az új terepbejárási és főként ásatási eredmények alapján. Ebben a munkában minden apró helyi jellegzetesség megfigyelése fontos lehet. A másik megfigyelés még inkább zavarbaejtő, és végleges álláspontot semmiképpen nem lehet ezzel kapcsolatban kialakítani: a Balaton-Lasinja-kultúra és a tűzdelt barázdás (Furchenstich) kerámia időrendi helyzetéről van szó. A Csesztreg-Sarjas-kertek-Déli vég lelőhelyen talált első rézkori cserepek között akadt tűzdelt barázdás díszű is, ennek alapján a BalatonLasinja-kultúrát követő ún. Furchenstich-horizontba soroltuk. Zalabaksa-Zsidótemető lelőhelyet viszont a terpbej árasok idején egyértelműen a Balaton- Las injakultúrába soroltuk, míg Bondár Mária ásatásakor onnan is tűzdelt barázdás, „Furchenstich"-kerámiatöredékek kerültek napvilágra. Semmi nem utal arra, hogy ezeket a lelőhelyeket két korszakba lehessen sorolni. A Dunántúl javarézkorának időrendjét és tipológiáját Kalicz Nándor dolgozta ki. Először 1969-ben közölt ide tartozó leleteket, 49 majd saját eredményeit az új és új kutatások, többnyire saját munkái alapján többször is finomította, módosította. 50 A korszak így a balkáni elemeket is magában foglaló Balaton-Lasinjakultúrával kezdődik, ezt felváltja a meglepő módon Közép-Európa felől érkező Furchenstich kerámia kultúrája, majd pedig a Proto-Bolerázi jellegű kerámia különíthető el a javarézkor végén, amely már átvezet a késő rézkori nagy kulturális átrendeződés időszakába. A legutóbbi években azonban néhány új leletösszefüggés alapján kétségessé vált a Furchenstich kerámia Salzburg környéki, Retz vidéki eredete a Dunántúlon. Ruttkay Erzsébet véleménye szerint a Retz-típusú leletanyag világosan elkülönül valahol Alsó-Ausztria területén egy onnan keletre elterülő ún „kevert csoporttól" (gemischte Gruppé), amelyhez az előbbit közvetlen kapcsolat nem fűzi. 51 Egy másik munka a tűzdelt barázdás díszítés kelet-magyarországi elterjedését vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az nem valódi nyugatról származó import, hanem mindössze egy díszítési technika, amely, mint ilyen, nem feltétlenül kultúraspecifikus jelenség. 52 Ha alaposan megvizsgáljuk a Kalicz N. által közölt „Balaton II" (azaz később Furchenstich-nek nevezett) leleteket, 53 azokon világosan észlelhetők a BalatonLasinja-kultúra jellegzetességei. Anélkül, hogy néhány terepbejárási adat alapján mélyebb következtetést mernék levonni a Balaton-Lasinja- és a Furchenstichcserepek együttes előfordulásából, további kutatásokat sürgetve e kérdésben, csupán munkahipotézisként vetném fel: nem lehetséges, hogy Kalicz N. előző definíciója, a „Balaton П" közelebb járt az igazsághoz, és a Balaton-Lasinja-kultúra fiatalabb fázisáról van szó, amelyben megjelent egy akkoriban divatos díszítési technika?
